Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-262
66 A nemzetgyűlés 262. ülése 1924. évi március hó 27-én, csütörtökön tartozik a Tisza-bizottságra Î) kaptam az önök részéről a tömeges üdvözléseket, Almásy képviselő ur részéről pedig a személyes tisztelgést, csakhogy — mondom — azóta megváltoztak az idők; én az elnökkel szemben maradtam, az, aki voltam és nem tűröm, hogy az elnöknek külön házszabálya legyen. (Nahy zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy az elnökkel szemben ne használjon ilyen kifejezést. (Zaj.) Szilágyi Lajos: Az elnöknek ugyanaz a házszabálya, mint nekem ; az elnöknek most sincs más házszabálya, mint az akkori elnöknek, nekem nincs más védelmem, mint ami az akkori elnökkel szemben s én ma is csak azon a jogon szólalok fel. örülök neki, hogy az a magatartás, amely most megnyilvánult, megint csak azt bizonyítja, amit tegnap tagadtak : a kétszínűséget. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Most pedig következik a honvédelmi minister ur válasza Gömbös Gyula képviselő urnák Győrffy hadbiró őrnagy ur áthelyezése ügyében előterjesztett interpellációjára. A honvédelmi minister urat illeti a szó. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt Gömbös igen t. képviselő ur kérdéseire a konkrét választ egyenként megadnám, először is, hogy válaszom érthető legyen, rá kell mutatnom az igen t. képviselő urnák egy sarkalatos tévedésére, amely úgyszólván mind a négy kérdésen keresztülhuzódik. Az igen t. képviselő urnák ez a sarkalatos tévedése az, hogy ő politikát keres ott, ahol politika nincs. (Ulain Ferenc: ügy hiszem, akkor a minister ur téved. — Zaj.) Elnök: Ulain Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Csáky Karoly honvédelmi minister: Bocsánatot kérek, nem hinném, hogy én a cselekedeteimben tévedhessek. Sokkal valószínűbb, hogy aki cselekedeteimet bírálja, az téved az intencióimban, mintsem hogy én tévedhetnék azokban. Intencióimat csak én ismerhetem, Ulain képviselő ur bizonyára nem. (Zaj. Elnök csenget.) Szerintem tehát a sarkalatos tévedés az, hogy a képviselő ur politikát keres azokban az intézkedéseimben, amelyeknek a politikához semmi közük sem volt : azok egyszerű katonai intézkedések, amelyek egy katonával szemben elöljárója részéről a szabályok értelmében foganatosíttattak. Ezt kívántam előre leszögezni, mert csak igy lesz azután érthető a további igen rövid válaszom minden egyes kérdésre. Először azt kérdezi tőlem az igen t. képviselő ur, hogy (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur a jövőben politikai opportunitásból folyó intézkedésektől eltekinteni s igy a hadsereg jogos önérzetét minden körülmények között megvédeni!« Az igen t. képviselő urnák erre a kérdésére egész rövid és világos igennel felelhetek és pedig annál inkább, mert ebben a kérdésben sem vezet engem opportunités, mint ahogy azt bevezetésemben jeleztem. Második kérdése az, hogy (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur az elhamarkodottan áthelyezett Győrffy hadbiró-őrnagyot újból visszahelyezni vagy neki más, eddigi nagyszerű szolgálatainak megfelelő és az egész tisztikart is kielégitő elégtételt adni?« Nem. És pedig nem. a következő okoknál fogva. Abszolúte nem volt elhamarkodott az intézkedésem. Három napig igyekeztem magamnak meggyőződést szerezni arról, hogy megfelelnek-e a tényeknek azok a dolgok, amelyek a lapokban megjelentek. Három nap untig elegendő volt arra, hogy igenis, nagyrészben meggyőződhettem ezek helyességéről; untig elegendő volt arra, hogy véleményt alkothassak magamnak arról, mit kell ennek következtében katonai szempontból cselekednem. Én tehát nem hamarkodtam el az intézkedést. Ha az igen t. képviselő ur azt találja, hogy el volt hamarkodva, az más kérdés. Ez az egyik része a kérdésnek, hogy t. i. nem volt elhamarkodva a dolog, ennek következtében nincs szándékomban változtatni rajta. Nincs tehát szándékomban őt újból visszahelyezni. Ami a kérdés második részét illeti: »vagy néki más, eddigi nagyszerű szolgálatainak megfelelő elégtételt adni,« erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy — megvallom — ezeknek a nagyszerű szolgálatoknak nem tudtam nyomára jönni. Amióta a képviselő ur ezt a kérdést intézte hozzám, szorgosan kutattattam és kutattam magam is, de abszolúte semmi okot nem találtam arra, hogy többre becsüljem Győrffy őrnagyhadbiró ur munkáját, mint bármely más hasonló állásban levő urnák munkáját. Sőt ellenkezőleg, bizonyos mértékben inkább hátrányára ütött ki a vizsgálat, amennyiben egy esetben előfordult, hogy kénytelen volt illetékes bírósága őt dorgálásra itelni. (Ulain Ferenc, a teremből távozóban : Hallatlan! Gyönyörű dolog! — Nagy zaj és derültség jobbfelől.) Kénytelen voltam ezt itt szóbahozni épen azért, mert keresnem kellett azokat a rendkivüli szolgálatokat, s ily irányú kutatásaim közben kiderült ez a tény, amely szoros összefüggésben van a hadbiró urnák azokkal a cselekedeteivel, amelyek miatt áthelyezése is történt, t. i. akkor is megfontolatlanul, hirtelen, nem biróhoz méltóan járt el a bírói székben, (Nagy zaj a balközépen.) és ezért saját birói hatósága rótta meg. (Zsilinszky Endre: Miért bizták akkor mindig rá a legnehezebb ügyeket?) Nem lehet tehát rendkivüli szolgálatokról beszélni. Itt szó van egy úrról, aki teljesitette kötelességét, mint a többi urak, s addig nem is volt semmi különös bántótfása, amig el nem tévesztette a helyes utat, ós arról le nem lépett. (Szilágyi Lajos: A mór valószínűleg megtette kötelességét, s a mór most már mehet ! — Eckhardt Tibor: Ismerjük ezt a rendszert!) Ami már most azt illeti, hogy az egész tisztikart kielégítő elégtételt adjak, megbocsásson t. Gömbös képviselő ur, de én azt hiszem, hogy a tisztikart ismerem annyira, mint Gömbös képviselő ur. Hiszen tulajdonképen együtt is szolgáltunk. A tisztikart semmi sem elégíti ki jobban, mint az igazságosság, (Ugy van! Ugy van!*a jobboldalon.) az, ha látja, hogy vele annak a bizonyos kis káténak a szavai szerint bánnak — amire bizonyosan nagyon jól fog még emlékezni Gömbös képviselő ur is —, amely előírja, hogyan kell bánni az alárendeltekkel: szigorúan, de igazságosan és gondoskodva róluk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ezt látják, akkor meg is vannak nyugtatva és ki is vannak elégítve. Ez az én törekvésem az egész vonalon és ez is fog maradni mindaddig, amig ezt az állást betöltöm, valami különös kielégítő intézkedésekre tehát semmi szükség nincsen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a képviselő ur harmadik kérdését illeti, hogy : hajlandó vagyok-e kivülről jövő, a tisztikar tekintélyét csorbitó támadások ellen a hadsereg fegyelmi szabályzatai folytán védtelen tisztikar érdekeit megvédeni, erre megint egy határozott és tiszta igennel válaszolhatok. Nem találok abszolúte semmi okot arra, hogy magamnak szemrehányást tegyek eddigi viselkedésem imatt, ezt természetszerűleg a jövőben is — ugy,
