Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

Ä nemzetgyűlés 2G2. ülése 1924. évi március hó 27-én, csütörtökön. 67 mint minden felsőbb katonai hatóságnak ez a kötelessége kell, hogy legyen —, magamra nézve is kötelességnek tartom és be fogom tartani. Ami a képviselő ur negyedik kérdését illeti, hogy (olvassa): »Milyen intézkedésekkel kivánja a hon védelemügyi minister ur a tisztikar öntudatát és hazafias lelkesedését, tehát tettrekészségét is fokozni!«, erre nézve csak azt válaszolhatom, hogy ilyen intézkedések már 1919 óta állandóan folyamatban vannak és nagyon szép eredménnyel is járnak; ujabb intézkedések szükségét annál kevésbé látom, mert, hála Istennek, a tisztikar igenis önérzetes, igenis tettrekész, nemzeti és magyar .. . (Egy hang a balközépen: Bár agy volna!) Nem illik, hogy kételkedjenek benne az urak és különösen önök, uraim, itt, ezen a helyen. (Mozgás a balközépen.) Valaki azt mondotta onnan, hogy: bár ugy volna! Hogy csak egészen futólagosan rámutassak ezek után, hogy milyen intézkedés történt e tekintetben 1919 óta és mi van még folyamatban, csak röviden megemlitem, hogy azóta állandóan tartatnak, s a jövőre is tervbe vannak véve ismeretterjesztő előadások a különböző tisztikarok részére magas műveltségű polgári tanerők, tudósok által, ugy a nemzeti történelem, mint a szépművészet stb. köréből. Ezenkivül sikerült 1919 óta egy csomó tiszti könyvtárat létesitenünk, mely könyvtárak anyagának kiválasztásánál szintén elsősorban mindig a nemzeti szempont kidomboritása volt a mindenkori honvédelemügyi minister főtörekvése. Hogy csak egy-két kikapott példával illusztráljam ezt a kérdést (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), ezen ugy tiszti, mint altiszti és legénységi könyvtárak részére a honvédelemügyi ministerium eddigelé a következő műveket szerezte be, illetőleg utalta ki. Csak a nagyobb számokat hozom fel, hogy épen a helyzet képét bemutassam. A könyvtárakban ezek a művek foglalnak helyet: Kákóczi és a kuruc vitézek 30,U00 példányban, Végvárak és Végbeli Vitézek 30.UÜ0 példányban, A két Zrínyi 20.000 példányban, A Hunyadiak 30.000 példányban, Árpád és honszerző őseink 20.000 példányban, Bocskay és a haj du vitézek 10,000 példányban stb. Így megy ez végig. (Nagy Ernő: Kossuth Lajos iratai ott vannakl —- Kállay Tamás: Hogyne! Épen nekik való! — Nagy Ernő: Kossuth is kormányzó volt, mi kifogás van ellenei — Kállay Tamás: Mi már 13ü0-ban meguntuk a kormányzóságot! — Derültség jobbfelől. — Neubauer Ferenc: A Kossuth-párt akarja eltörölni a megyei rendszert! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kormánybiztos ur!) Egyidejűleg az altisztek és a legénység részére is könyvtárak alapíttattak és az altisztek részére hasonló ismeretterjesztő előadásokat tartottunk, (Helyeslés a jobboldalon.) A legénységnek rendszeres iskolázást tartunk az általános ismeretek keretén belül, a magyar történelemből, a magyar nemzeti művelődésből, irodalomból, szépművészetekből, régi magyar énekekből, stb. egyszóval mondhatom, hogy êzen a téren igen nagy és igen élénk tevékenység van, amely örvendetes eredményeket is mutat fel. Ezt a tevékenységet a magam részéről természetszerűleg tovább szándékozom folytatni és fokozni, amennyire az anyagi viszonyok között lehetséges, (Zaj a balközépen. — Lendvai István: Daruváry, mint regős!) Bocsánatot kérek, én a honvédségről beszélek, másról beszélni nem vagyok hivatott. (ZaJO Azt hiszen^ ezekben röviden megadtam a Választ Gömbös igen t. képviselő ur interpellációjára. Csak egy pár szót szeretnék még hozzáfűzni, mert annak ellenére, hogy erős nézetkülönbségek vannak köztünk, kötelességemnek tartom, hogy egy bizonyos dologért köszönetet mondjak a N*pló XXII. képviselő urnák. Ez pedig az, hogy a múltkor. távollétemben Rupert t. képviselő ur azt a javaslatot tette, hogy minden katonát egyszerűen bocsássanak el, takarékossági szempontból legalább három évre. (Nagy zaj.) Én nem voltam itt, tehát nem tudtam ez ellen a kijelentés ellen állást foglalni és felszólalni. Gömbös képviselő ur szólalt fel ellene és csak teljesen egyetérthetek azzal, amit ő ebben a kérdésben kifejtett. (Horváth Zoltán: Nem egészen igy mondta Rupert! — Neubauer Ferenc: A kivánság a gondolat atyja! — Horváth Zoltán: A kir. kormánybiztosok mit akarnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Én csak azon csodálkozom, hogy ma, öt évvel a közismert szomorú tragédia után, melyet még ma is nyögünk és amelyet még, Isten tudja, meddig nyögni fogunk, egy magát magyarnak mondó képviselő egyáltalában mondhat olyant ebben a Házban. (Felkiáltások a jobboldalon: Nemzetgyalázás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tételezhetek fel akkora naivitást a t. képviselő úrról, hogy ne tudná, hogy annak idején, a háború előtti, konszolidált Nyugateurópa minden legkisebb semleges államában is, melynek semlegességét az összes nagyhatalmak garantálták, mégis tartottak fegyveres erőt, mert annak szüksége természetszerűleg fennáll. Ezt a naivitást — mondom, — nem tehetem fel a képviselő úrról. (Horváth Zoltán: Majd megfelel rá!) így természetszerűleg más okokat kellene feltételeznem, amelyeket ismét nem akarok feltételezni, mert hogy valaki arra spekuláljon, hogy esetleg olyan helyzet álljon elő, mint amilyen 1918 őszén volt azért, mert nem volt katona és ezt a helyzetet ki lehessen használni, ezt megint nem tételezhetem fel magyar nemzetgyűlési képviselőről. (Nagy Ernő: Bizonyára nem is ugy értette.) Remélem, hogy nem igy értette, de mondom, ezt nem is tételezem fel. (Horváth Zoltán: Van elég csendőr! —- Zaj balt elől.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden oldalán. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Hi szén méltóztatnak talán még emlékezni arra, hogy öt évvel ezelőtt mi történt. Méltóztatnak talán emlékezni rá, hogy a paciíizmus hova vezetett. Nem találnak többé olyan hadügyministert, aki azt mondja, hogy nem akar katonát látni. Igenis, fognak látni jó katonát, magyar katonát annyit, amennyi meg van engedve. (Éljenzés és taps jobbfelől. — Eckhardt Tibor: Entente katonai ellenőrzést is fog látni!) Tudják, hogy engegélyezve van az a létszám, amennyit tartunk és hozzájárultak, hogy ezt fentartsuk. Ha az entente-bizottság hozzájárult aèhoz, hogy ezt a létszámot fentartsuk, igazán bámulatos, hogy akad magyar képviselő, aki azt mondja, hogy erre nincs szükség. (Éljenzés és taps jobbfelől. — Eckhardt Tibor : A magyar kormány entente katonai ellenőrzés alatt áll!) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Csendet kérek ! Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. A házszabályok 205. §-a értelmében az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Egészen természetesnek találom, hogy a múltkor,... (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gömbös Gyula: ... amikor Rupert képviselő ur után következtem szólásra, kitértem az ő, nézetem szerint igen veszélyes megállapítására is. Ezt azonban nem minősitem érdemnek, hanem természetesnek találom, mert logikusan követke11