Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

A nemzetgyűlés 262. illése 1924. é székben munkapárti vagy más párthoz tartozó elnök ül. (Folytonos zaj.) Beszédemet befejezve, kijelentem, hogy ugy hiszem, a házszabályokat mindegyikünknek pontosan be kell tartani. (Lendvai István: Illenék!) Ügy érzem azonban, hogy a házszabályok betartásában az elnök urnák kellene a legjobb példával előljárni, mert hiszen az elnök urat a nemzetgyűlés bizalma a házszabályok őrének választotta meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Az is!) Én az egész esetet és a tegnap itt ebben a teremben lejátszódott eseményeket nem az önök megítélésére, hanem a nemzet megítélésére bízom. (Zaj és helyeslés a jobboldalon. — Elnök csenget.) Bizton remélem, hogy a legrövidebb idő alatt az általános, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) meg fogják kapni tegnapi magatartásuk felett is a nemzet Ítéletét. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Baross János képviselő ur a házszabályok 215. $-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Baross János: T. Nemzetgyűlés! Személyes kérdésben csak egy percre kérem at. Ház türelmét. Az én teljesen tárgyilagos és jószándéku indítványomra az igen t. ministerelnök ur erős személyes éllel felelt, mondván, hogy el kellett volna olvasnom azt a törvényjavaslatot és akkor nem tettem volna meg inditványomat. Maga a törvényjavaslat címe indokolja azt, hogy indítványomat megtegyem, mert a külállamokkal kötött gazdasági természetű szerződések a világ minden parlamentjében a külügyi bizottság elé is tartoznak. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az államéletnek három nagy funkcionáriusa : a pénzügy, a kereskedelem, — különösen a külkereskedelem — és a külügy mindenütt együttműködik, a külügy szellemi vezetése alatt a nagy nemzeti célok érdekében* A minister urnák az a tiltakozása, hogy felesleges ezeket a javaslatokat — az összesekre vonatkozott az indítványom — a külügyi bizottsághoz áttenni, csak annak a régi kritikámnak igazságát bizonyítja, hogy nálunk a pénzügyi, a külkereskedelmi és külügyi kérdések tekintetében az együttműködés hiányzik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy kettőnk közül melyik volt az agresszív hangú, a ministerelnök ur-e vagy én, ennek megitélését a közvéleményre bízom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv : Erről szó sem volt ! — Zaj !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Mielőtt napirendi javaslatot tennék, kihirdetem a ma délelőtt megejtett szavazás eredményét. Beadatott összesen 78 szavazat, elnök nem szavazott. Ebből kapott Kállay Tibor képviselő ur 70 szavazatot, Ulain Ferenc képviselő ur hét szavazatot, üres volt 1 szavazólap, tehát Kállay Tibor képviselő urat a nemzetgyűlés a pénzügyi bizottság tagjává megválasztotta. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — Lendvai István: Tekintettel arra, hogy Ulainnak lett igaza a pénzügyi politikában !) Most pedig napirendi javaslatot kivánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken, folyó évi március hó 28-án d. e. 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a középiskolákról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; 2. a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészítéséről intézkedő törvényjavaslat 2. §-a 6. pontjának tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot n március hó 27-én, csütörtökön. 05 Almásy László képviselő ur személyes kérdésben kivan felszólalni. A szó a képviselő urat a házszabályok 215. <>-a a) pontja alapján megilleti. Almásy László: T. Nemzetgyűlés! Pár pillanatra kivánom csak az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni tisztán abból a szempontból, hogy valami félreértés ne származzék Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felszólalásából. A t. képviselő ur felszólalása az elnök működésének bírálatára vonatkozott. Ebből kifolyólag a képviselő ur érvül kiváuta felhozni, hogy annak idején, amikor a t. képviselő ur Tisza István emlékét és a nemzeti munkapárt működését megvédelmezte, talán ugyanilyen házszabályvita lett volna. Én erről egyáltalán nem tudok semmit, mert a képviselőháznak nem is voltam tagja. A Tisza Istvánkörnek és a Tisza István-emlékbizottságnak megemlékezése és elismerése a képviselő urnák arra az érdemleges kijelentésére vonatkozott, amelyet Tisza István emléke és a nemzeti munkapárt érdekében tett felszólalásában. Hogy azután az ő felszólalása házszabályszerü volt-e, vagy nem, az a Tisza István-bizottságot természetesen egyáltalában nem érdekelte, ez nem tartozik a dologra. S az a körülmény, hogy én a Tisza István-bizottság képviseletében elismerésemet fejeztem ki a képviselő urnák, vonatkozott... (Szilágyi Lajos közbeszól.) Kérem képviselő ur, méltóztassék meghallgatni. A képviselő urnák most nincs joga beszélni; most csak nekem van jogom beszélni, mert az elnök ur nekem adta meg a szólásjogot. Az elismerésem a képviselő ur érdemleges működésére vonatkozott, de nem vonatkozott arra, hogy a képviselő ur helyesen foglalt-e állást a házszabályok alkalmazása kérdésében, vagy sem. Ez formális kérdés, ez egészen más lapra tartozik. (Zaj.) Én csak ezt akartam tisztázni. Én ezt a ténykedésemet nem fogom megtagadni, s igy felesleges ezt a nyilatkozatot a Ház asztalára letenni. Újból is kijelentem, hogy a képviselő urnák ez a ténykedése és felszólalása megfelelt Tisza István emlékének s a képviselő ur felszólalása helyén való volt, amiért a bizottság elismeréssel adózott neki, ez az elismerés azonban nem vonatkozott a képviselő ur házszabály-magyarázatára. (Nagy zaj.) Szilágyi Lajos: Félreértett szavaim megmagyarázása címén kérek szót. Elnök: A képviselő urat a szó a házszabályok 215. § b) pontja alapján megilleti. (Nagy zaj.) Csendet kérek. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Nem engedem a dolgot mellékvágányra terelni. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Annak idején interpellációmban, melyet a Move ellen intéztem, foglalkoztam bizonyos Kacziány Géza nevű tanár előadásával, aki szerintem megsértette Tisza István emlékét s az én megítélésem szerint a Nemzeti Munkapárt-tói valótlan előadást tartott a Move épületében az odarendelt csendőrlegénység előtt. Evvel az interpellációval semminemű olyan érdemem nem keletkezett Almásy László és társai előtt, amelyért köszönetet kellett volna kapnom. Akkor azonban az történt, hogy az akkor elnöklő Eakovszky István képviselőtársam beleszólt az interpellációba, a dolog érdemébe, az elnöki székből vitába bocsátkozott velem, az elnöki székből támadta a munkapártot és én viszont ezt a támadást a képviselői padsorokból vertem vissza. (Ugy van! a baloldalon.) Igenis arról van tehát szó, hogy az elnökkel szemben az elnök jogtalan beavatkozása miatt történt fellépésemért (Almásy László: Ez nem 10'