Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
A nemzetgyűlés 261. ölése 1924. évi március hó 26-án, szerdán, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai: A korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A bíráló-bizottság 1, az igazságügyi bizottság 1, a kivándorlási bizottság 1 és a mentelmi bizottság 1 tagjának megválasztása. — A középiskolákról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — interpellációk: Csilléry András a népjóléti és munkaügyi ministerhez, a küteges tífuszjárvány kapcsán a tömegszállások megszüntetése tárgyában. — Zsilinszky Endre a helyettes pénzügyministerhez ós a népjóléti és munkaügyi ministerhez, az amerikai szeretetcsomagakció során állitólag történő csempészés tárgyában. — A népjóléti ós munkaügyi minister válasza. — Szeder Ferenc a belügyministerhez, a békéscsabai rendőrkapitányság által betiltott pártgyülés tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, Vas s József. (Az ülés kezdődik 11 óra 4ű perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ; ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Senki szólani nem kivánván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom és felteszem a kérdést: méltóztatik-e a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásában elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a törvényjavaslat harmadszori olvasásában elfogadtatott és kihirdetés végett elő fog terjesztetni. A törvényjavaslat letárgyalásával természetesen megszűnik a sürgősség. Napirend szerint következik az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyek választás utján való betöltése. A biráló bizottságba 1, a kivándorlási bizottságba 1, az igazságügyi bizottságba 1, a mentelmi bizottságba 1 tag fog választatni. A névsort olvasni fogja Bartos János jegyző ur, a távollevőket jegyzi Héjj Imre jegyző ur. Elrendelem a szavazást. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a névsort felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a névsort). Elnök: Kérem a jegyző urat, sziveskedjék. a távollevők jegyzékét felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a távollevő képviselők jegyzékét). Napló XXII. Elnök: A szavazás eredményét az ülés végén legközelebbi ülésünk napirendjének megállapítása előtt fogom kihirdetni. Napirend szerint következik a középiskolákról szóló törvényjavaslat (írom. 389, 406) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Vasadi Balogh György előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a középiskolákról szól, (Meskó Zoltán: Magyar iskolákat és egészséges népiskolákat! — Halljuk! Halljuk!) a középiskolákat szakitja ki a közoktatásügy hatalmas anyagából, ennél léptet életbe bizonyos újításokat. Nem von le a javaslat érdeméből, ha megállapitjuk, hogy bizonyára ideális szempontok szerint a helyes és természetes az lett volna, ha nem kiszakitva a középiskolát, hanem az elemi iskolai oktatással (Meskó Zoltán: Azzal kellett volna kezdeni!) és a szakoktatás kérdésével kapcsolatban az egész közoktatásügy problémáját tárta volna a ház elé és alkalmat adott volna arra, hogy ezeknek a kérdéseknek, amelyek egymással kapcsolatban álltak, egymásra való hatását megvizsgálva, ha nem is a sokszor követelt egységes középiskolát, de az egységes közoktatásügyet megteremtsük. Amikor állandóak a támadások középiskoláink ellen, akkor sokszor elfelejtik azt, hogy itt nem egy speciális magyar bajjal, speciális magyar betegséggel állunk szemben, hanem ez világszerte igy van, mert hiszen ha megnézzük a nyugati nagy nemzetek közoktatásügyét, ott is ugyanazokat az évtizedek óta fennálló törekvéseket látjuk, hogy a gyakorlati élet r követelményeit akarják bevinni az iskolákba és e miatt két nagy tábor áll egymással szemben: az egyik, amely minden hagyományt, minden fejlődést a középiskolától el akar vitatni és csak a ma szükséglete szerint akarja azt berendezni, a másik, amely nem hajlandó engedni a régi hagyományokból, amelyik nem akarja még jogait sem megosztani más iskolával. Hogy mit jelent ennek a két szempontnak egymással szembenállása, azt talán avval fejezhetnek ki legjobban, hogy az eklatánsán bizonyítja a teória és a praxis örök rivalizálását, hogy azt, amit teoretikusan, papiron szépen el lehet 1
