Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-262
A nemzetgyűlés 262. ülése 1924. évi mármus hó 27-én, csütörtökön. 57 kénytelen vagyok a politika terére is röviden áttérni — hogy például a népművelés előmozdítására is olyan hasznos befektetéseket tegyünk, amilyeneket tenni kellett volna. Én egy községi iskola ügyében fordultam az igen t. minister úrhoz, most már azt hiszem, két éve. Kerületem egyik községéről van szó, amelyben hetven tanköteles gyermek van s ezeknek nincs iskolájuk, úgyhogy kénytelenek a négy kilométernyire fekvő uradalmi iskolába járni, amely — érdekes — állami iskola, holott tudomásom szerint az idevonatkozó törvények alapján ilyen nagy uradalomnak, amilyenről szó van, saját költségén kellene uradalmi iskolát tartani és annak a hetven szegény falusi gyermeknek, ha a község nem tud, — mert nem tud, hiszen szegény telepitvényes lakosságiból áll, — az államnak volna kötelessége módot adni arra, hogy ne kelljen egészségük kockáztatásával négykilométernyire a pusztára fáradni iskolába, mert hetven iskolaköteles gyermek elegendő szám arra, hogy abban a községben iskolát létesitsenek. Sajnos, bár errenézve biztatást kaptam, még semmi olyan pozitív értesülésem nincs, amely valóban biztatást adna abban az irányban, hogy eme felszólalásomnak csakugyan meg lesz a következménj^e. Mint már előbb is mondottam, tisztában vagyok azzal, hogy a középiskolai nevelés is elsőrendű tényezője a magyar kultúrának, már csak azért is, mert a vezetésre hivatott középosztály ós intelligencia kinevelését célozza. Merem mondani azt, hogy amilyen a középosztályunk, olyan a népünk. Amilyen szellemben a középosztály, az intelligencia vezet, olyan szellemben látjuk népünket fejlődni és előrehaladni. Ha tehát ez a javaslat csakugyan komoly lépésekkel vinné előre a középiskolai nevelés ügyét, akkor, bár jobban szerettem volna, ha megelőzte^ volna az általános népművelésre vonatkozó javaslat, mégis örömmel tenném magamévá. TIgy látom azonban, hogy ez a javaslat nem igen alkalmas arra, hogy a középiskolai nevelés ügyét legalább is határozottabb lépésekkel vigyük előre. Engem, aki az igen t. kultuszminister urnák intencióit, mint már többször mondtam, igazán nemeseknek és helyeseknek tartom, a, minister ur nagyértékü fejtegetései sem győztek meg arról, hogy az egységes középiskola típusa tényleg olvan rossz és veszedelmes, hogy, mint az előttem szóló igen t. képviselő ur is mondotta, eeyenesen nagy hátránvára válnék a nemzeti kultúrának. Ennél a felfogásomnál az a meggyőződés vezet engem, amelyet az igen t. minister ur is kifejtett, hogy a középiskola célja nem szakismeretek közlése, a középiskola célja nem az, hogy ott ebben vagy abban az irányban adjunk^ külön szakdolgokra vonatkozó tanulmányokat és ismereteket. A középiskola célja az általános műveltség megadása s ha ez a középiskola célja, nem tudom megérteni, miért volna oly nagy veszedelem egy nemzeti államra, egy nemzeti kultúrára nézve, ha ez az általános műveltséget adó középiskola-típus egységes volna. Ha nem is megyek el odáig, — amennyiben a most már kulturhistóriailag kifejlődött tér nyekkel szemben az ember úgyis hiába akarna akadályokat görditeni — hogy most csináljuk meg az egységes középiskola típusát, mindenesetre fentartom véleményemet és hangsúlyozom, sürgetem legalább azt, hogy a középiskola alsóosztályaiban tegyük általánossá, egységessé a tanítást és tananyagot, A tegnapi nap folyamán Kéthly Anna t. képviselőtársunktól igen megszívlelendő fejtegetéseket hallottunk erre nézve. Azt mondotta, hogy leghelyesebb volna, — magam is aláírom — ha a népoktatás idejét nyolc évre tolnák ki. Véleményem szerint ez bizonyos kis módositásokkal még falusi népünk körében is megvalósítható lenne. Azután ez a nyolcosztályu elemi vagy népiskola pótolhatná a középiskola alsó négy osztályát; ha pedig ezt nem tudjuk vagonéra akarjuk magunkévá tenni, akkor mindenesetre a középiskola alsó négy osztályát kellene egyöntetűvé, ugyanazon tárgyakkal ellátott takká tenni. Azért megmaradna az eddigi két középiskolai típus: a gimnázium és reáliskola, de a négy alsó osztályban ugyanazokkal a tantárgyakkal. Tisztelt Nemzetgyűlés! Azért is szükségesnek tartom, hogy legalább a középiskola négy alsóosztályában egységes legyen a tanítás, hogy ott hazánk művelt névre jogot tartó minden polgárával megismertessük a klasszikus latin nyelvet. Szükségesnek tartom ezt azért, mert a klasszikus műveltség, spéciell a mi magyar talajunkon, igazán olyan értékes dolog, hogy nem tartanám helyesnek, ha atoból a magyar művelt társadalomnak egyetlenegy tagját is kizárnók. Hiszen ha nem gondolunk másra, gondoljunk arra, hogy a magyar társadalom, a magyar közélet évszázadokon át nemcsak a latin szellemnek, hanem a latin nyelvnek emlőin is nőtt fel, ami nemzeti szempontból némileg talán káros lehetett, de most. amikor ezen a káros voltán már túl vagyunk, nem tartanám helyesnek, ha ezzel a magyar históriában annyira kidomborodott latin nyelvvel akármilyen kis mértékben is szakitanánk. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ismételten kijelentem, szükségesnek tartanám, hogy a latin nyelvet, ezt a hozzánk legközelebb álló klasszikus nyelvet igenis, ennek a hazának minden művelt polgárával megismertessük. Ha azután a középiskola négy alsó osztályában ilyen egységes tanítási terv, a latin nyelv egyetemes tanítása mellett a tanítás befejeződik, akkor kezdődhetik a differenciálás, akkor kezdődhetik annak megállapítása, vájjon az az ifjú reális tárgyakkal ellátott intézetben folytassa-e tovább tanulmányait, vagy pedig humanisztikus tárgyakkal ellátott intézettben. Mert hiába hallottam itt Lukács György igen t. képviselőtársunktól és az igen t. minister úrtól is, hogy ez a javaslat megkönnyíti a pályaválasztásnak olyan időre való kitolását, amikor ifjú teljes tudatában van annak, hogy mit és hogyan választ. Ebben a véleményben nem osztozom, mert akármennyire egyenlő jogosítást mond is ki ez a javaslat, mégsem tudom elképzelni, hogy — tegyük fel — egy nyolc évi reáliskolát végzett egyén a teológiára vagy a filozófia humanisztikus szakára, vagy a jogra, vagy az orvosi fakultásra mehetne anélkül, hogy önmagának igen-igen nagy < nehézségeket, nagy megterhelést ne szerezne főiskolai, egyetemi pályafutásában. Véleményem szerint tehát hiába mondja ki a javaslat, hogy az ifjú, akármelyik tipusu középiskolát végzi el, elmehet bármely főiskolára, bármely egyetemi szakra. Hiába van meg ez papíron, ha nincs meg az előképzettségnek az a foka, amelyre azon a főiskolai, azon az egyetemi szakon szükség lenne. Ezt, véleményem szerint, már később olyan portó,— mondjuk ezzel a közkedvelt ki : fejezessél: gyorsforraló — kurzusokon pótolni nem lehet.