Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

•58 A nemzetgyűlés 262. ülése 1924. E javaslatnak törvényerőre emelkedése és a praxisban átültetése után is ugy fog állani tehát a dolog-, hogy igenis annak a gyermek­nek már akkor kell a pályája felől dönteni, — ha csak később igen nagy nehézségekbe nem akar ütközni, — amikor a középiskola első osz­tályába teszi a lábát A javaslat tehát nem éri el azt a célt, amelyet elérni akar. Ezért igenis, szükségesnek tartanám, hogy a középiskola alsó négy osztályában a tanítás menete egységes legyen, mert az alatt a négy év alatt, ha nem is az az ifjú gyermek, de a szülei y tanárai meg tudják róla állapítani, hogy miyén irányban fejlődtek ki hajlamai, tehetségei s hogy milyen irányú továbbképzést tartanak helyesnek és szükségesnek számára a középiskola további osztályaiban. Hogy a latin nyelvet, ezt a hozzánk legkö­zelebb álló klasszikus nyelvet annyira szive­men viselem és ennek tanítását a magyar ha­zának minden müveit polgárára kötelezővé ten­ném, legalább a középiskola alsó fokain, azt az­zal a nagynevű minister úrral is igazolhatom, akire a mostani kultuszminister ur oly szeretet­tel és megbecsüléssel hivatkozott: Trefort Ágostonnal, aki — tudjuk, hallottuk — arra törekedett, hogy a latin nyelv tanítását a reál­iskolába is bevezesse. Mi más ez, mint arra való törekvés, hogy a masryar nemzeti kultúra is leeralább bizonyos fokig, a latin nyelv tudá­sán épüljön fel? Mi más az, mint tulajdonkénen a két típus közelebbhozása. kiegyenlítése, a dif­ferenciálódás helyett az egységesítés felé való törekvés? Igenis, akrámilyen elvi fejtegetéseket hal­lok is egyébként, a praxisban Trefort minister intézkedéseiből s ezt a következtetést vonom le. ö igenis, inkább az egységesítés felé töre­kedett, legalább is erre vall és erre mutat az az intézkedése, hogy a reáliskolába tbe akarta vinni a latin nyelv tanítását. Ez a mostani javaslat amikor a két eddigi típusú középiskola közé beállítja a harmadi­kat, a reálgimnáziumot, szerintem teljesen fe­lesleges munkát végez. Csak komplikálja a helyzetet, csak még jobban növeli azt a — sze­rintem — nem egészséges differenciálódást, amely, sajnos, olyan nemzetben, mint a ma­gyar, melyet a széthúzásnak, mondjuk ezzel a szóval: differenciálódásnak ősi átka ver és nyom, ebben a magyar társadalomban csak ká­ros eredményeket szülhet. Szépen elkerülhet­nek azt, hogy szükségünk legyen egy harmadik típusú középiskola felállítására, még pedig az által, hogy a gimnáziumba, a humanisztikus irányú középiskolába a görög nyelv tanitása helyett bevinnők a modern nyelvek tanítását. Itt pár szóval a görög nyelv tanításáról óhajtok megemlékezni. Én a görög nyelvet nemcsak a középiskolá­ban, hanem a főiskolán is tanultam, megtanul­tam azt is szeretni, mert azt hiszem, a görög­nyelv is tényleg értékben legalább is mellette áll a latin nyelvnek és mellette áll — mint a minister ur mondotta — elmofojlesztő érték dolgában is. Azonban a dolog ugy áll, — na­gyon jól tudjuk — hogy a középiskolai görög­nyelvtanitás vég*eredményében majdnem egyenlő a semmivel. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy az a görög nyelvet tanult ifjú, aki az iskolából kikerül, ha esak a teológiára nem megy, ahol tovább is kell, hogy tanulja a görög nyelvet, azt ugy el­felejti, mint ahogy azt egy igen tisztelt és te­hetséges képviselőtársamtól hallottam, aki egész középiskoláit színjelesen xege7Áe. hogy évi március hó 27-én, csütörtökön. már a görög betűket is alig tudja megmutatni az ő gimnazista gyermekének. A görög nyelv tanítását, mint fölösleges ballasztot, amely eredményt ugy sem tud fel­mutatni, a gimnáziumok tantervéből kihagy­nám. (Helyeslés balfelől.) A görög irodalom tanitását a latin nyelvvel kapcsolatosan esz­közölheti! ők. Hiszen a legtöbb latin klasszikus ugy is görög tárgyakat dolgoz fel, görög histó­riáról beszél és ezeknek a latin klasszikusok­nak tanításával módot kap a tanár arra, hogy a görög irodalmat is odatárja, odavigye tanít­ványai elé. Nagyon egyszerű dolog lenne tehát az, hogy a gimnáziumnak, a humanisztikus középisko­lának tárgyai közé a görög nyelv tanitása he­lyett beillesztenők az angol, francia vagy olasz nyelv és irodalom tanitását, amit a kon­templált javaslat a reálgimnáziumok részére ir elő s ha ezt megtennők, a kérdés a legegy­szerűbben meg volna oldva és nem volna szük­ség egy harmadik középiskolai típusra. A gimnázium és a reálgimnázium között csak az á különbség, semmi más, hogy a gimnázium­ban a javaslat szerint tanitják a görög nyelvet, de nem tanitják az angol, francia, olasz nyel­vet, mig a reálgimáziumban megfordítva van. Ha a gimnáziumban a görög nyelv helyett bevisszük ezeket a modern nyelveket, vagy azok valamelyikét, szerintem sokkal egysze­rűbben meg volna oldva ez a kérdés. Mert hogy a modern nyelvekre is szükségünk van, efölött szemet hunyni egy fejlődő, haladó embernek természetesen nem lehet Hogy a modern nyel­veket igenis a gimnáziumban is tanítani kell a német nyelven kívül is, ez is egészen nyil­vánvaló. Attól félek, mélyen t. minister ur, hogy ha ez a törvényjavaslat igy törvénnyé válik, akkor ezzel a mi régi, szép multu gimná­ziumaink fölött igazán megkongatjuk a halál­harangot. Mert hogy mennyien lesznek a jövő­ben azok, akik gimnáziumiba fognak járni, ahol nem tanitják a modern nyelveket, amelyekre mondom, a mai korba» különösen fokozottabb szükség van, hogy kik fognak azokba a gim­náziumokba járni, ahol csupán a latin és gö­rög nyelv tanítására fektetik a fősúlyt; azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy csupán azok, akik teológiára fognak majd menni, vagy pedig az egyetem azon szakára, amely a latin és görög nyelvtanítással kapcso­latos. Ezzel azután annyira vérszegénnyé tesszük a gimnáziumok látogatottságát, hogy talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ezzel a halálharangot húzzuk meg a gimnáziumok, a mi humanisztikus irányzatú középiskoláink fö­lött. Hogy pedig ez nem lehet célunk, csak egy pillantást kell vetnünk a magyar históriára, kulturfejlődésünk múltjára; azt hiszem, aki ezt megteszi, vérző szívvel gondolna arra, hogy a mi gimnáziumainkat csakugyan belefektes­sük a felnemtámadás sirjába. A dolog, véleményem szerint, különösen a nyelveknél amúgy is ugy áll, hogy vagy van annak a gyermeknek nyelvérzéke vagy nincs. Ha van helyes nyelvérzéke, ami, tudjuk, — megvan már pedagógiailag is állapítva, — szinte különálló tehetség, akkor a latin nyelv tanulása sem nehéz, annál is inkább mert a latin nyelv a mai modern nyelvek legtöbbjével, különösen a franciával és olasszal nagyon is közeli rokonságban van. Nincs tehát semmi akadálya, hogy a gimnáziumokba a görög nyelv

Next

/
Oldalképek
Tartalom