Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

 nemzetgyűlés 262. ülése 1924. dulattal, nézetem szerint, az egységes középiskola gondolata hosszú időre el van temetve; főleg azért van eltemetve, mert én nem ismerek olyan vakmerő embert, aki a mai trianoni Magyarország művelődésének anyagából csak egyetlenegy elemet is merészelne kirekeszteni, aki nélkülözni tudná a magyar nemzeti művelődésnek még" a legcsekélyebb eredményeit is. Nekünk semmi másunk nem maradt meg, csupán művelődésünk, a kultúránk, (Ugy van ! jobbfelöl) ebből a kincsből nekünk egy szemernyit sem szabad elveszítenünk, (Ugy van! jobbfelől) mert csak kultúránkban, kulturális felsőbbségünkben lehet_ reményünk, lehet bizalmunk, lehet jövőnk. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a balközépen.) Márpedig, ha ma megvalósitanók az egységes középiskolát, mit jelentene ez 1 Ez azt jelentené, hogy a középiskolának körülbelül azt a fajtáját fogjuk életbeléptetni, amelyet a minister ur reálgimnáziumnak nevez, tehát ugy a humanisztikus iskolát, mint a tisztán reális iskolát élimina] juk művelődésünk köréből. Szabad-e nekünk ma. amidőn az ideálizmus életszükség a sok keserű tapasztalat után, (Ugy van ! balfelőL) — mert csak idealizmussal lehet reményünk a jövőre, és mert csak idealizmus adhat nekünk alapot arra, hogy küzdjünk annak visszaszerzéséért, amit elvesztettünk, — szabad-e a mai időben kirekesztenünk a humanisztikus nevelési irányt, amely elsősorban reprezentálja az ideális nevelést, az ideálizmust ! (Felkiáltások : Nem szabadi) Vagy szabad-e nélkülöznünk a tiszta reális nevelést ? A reáliskola, amelynek mély gyökere van a hazai talajban, olyan tiszteletreméltó kultúrintézményünk, amely művelődésünk terén jelentékeny eredményekre hivatkozhatik. Szabad-e ma a közműveltség állományából ezt az intézményt kirekeszteni? Én azt íriszem, nincsen olyan merész ember, aki akár a teljesen humanisztikus nevelést, akár a teljesen realisztikus irányt ki merné rekeszteni mai közműveltségünk keretéből. (Ugy van ! jobbfelől.) Ma tehát nekünk meg kell őriznünk kultúránk minden fejleményét, ma számunkra nem marad más hátra, mint megmaradni a differenciálódás álláspontján. (Helyeslés jobbfelől.) Annál inkább meg kell maradni ezen az állásponton, mert a tudomány ma is sokszerü, még többszerü, mint volt a régi időben, ma sem lehet az összes tanulmányokat egyetlen iskola keretébe összefoglalni a túlterhelés vagy a felületesség veszedelme nélkül. A minister úr tehát nagyon bölcsen cselekedett, korunk szellemét fogta fel akkor, amidőn megtartotta a régi magyar tradíciót a középiskola terén : a differenciáltságot, a tanulmányok tekintetében való differenciáltság irányát. De a minister ur nemcsak mechanikusan követi ezt az irányt, hanem á régi differenciáltság nagy hiányain is segit. Mert mai rendszerünk tulajdonképen formailag, az iskolafajokat tekintve, bifurkáció, t. i. humanisztikus gimnázium és reáliskola, a valóságban azonban ez a bifurkáció átalakult egy tökéletlen kvadrifurkációvá, mert mind a két alapiskolafajnak egy tökéletlen mellékhajtása, torzalakulata van ; egyik torzalakulat a görö°-potlós gimnázium, a másik torzalakulat a latintanfolyamos reáliskola. Ezek a torzalakulatok magukat az eredeti iskolafajokat teljesen kivetkőztették - a maguk lényegéből, természetéből, jelentőségéből. (Ugy van í jobbfelől.) A gimnázium megszűnt humanisztikus intézmény évi március hó 27-én, csütörtökön. 53 lenni, a reáliskola megszűnt igazán realisztikus intézmény lenni. Alakult négyfajta iskola: két főhajtás és két mellékhajtás, mondhatnám, két fattyuhajtás. Az iskolafajok tisztasága, lényegük szerint való érvényesülése pedig lehetetlenné vált. Már most mit tesz a minister ur ! A minister ur, nagyon helyesen, e tökéletlen kvadrilurkació helyébe létesít egy szabatos trifurkációt. Visszaadja a gimnáziumot a maga eredeti humanisztikus rendeltetésének, visszaadja a reáliskolát a maga eredeti realisztikus, modern feladatainak, és a kettő közé helyez azután egy harmadik, a maga nemében szintén tökéletes iskolafajt, amely harmadik tipus helyettesíti azt a két álképletet, helyettesiti azt a két fatytyuhajtást : a görögpótlós gimnáziumot és 'a latin tanfolyamos reáliskolát. Ez a harmadik típus a reálgimnázium. (Helyeslés jobbfelől.) Eképen a minister ur rendszerének alapja a tanulmányi differenciálódás tekintetében az, hogy a tökéletlen kvadrifurkáció helyébe szabatos, lehetőleg tökéletes trifurkáeiót létesít. Amidőn a minister ur ezt teszi, számol a mai kor követelményével, számol azzal, hogy trianoni Magyarországban nem szabad elsikkasztammk közművelődésünknek semmi lényeges elemét sem, (Ugy van! jobbfelől.) számol azzal, hogy a tudomány túlságosan differenciált arra, hogysem egy iskolában lehetne annak összes anyagát összesűríteni, és számol végül azzal, hogy az idők folyamán a differenciálódás tekintetében tett lépések hiányosak, hibásak voltak, ő tehát ezeket a hibákat megjavítja és lehetőleg tökéletes intézményeket tesz a tökéletlenül fejlett intézmények bel vébe. (Ugy van ! jobbfelől.) . / Ez a minister ur törvényjavaslatának az egyik bázisa. A másik bázisa a különböző jogosítások eltörlése és azok helyébe az egyenlő jogosítás beillesztése. (Helyeslés jobbfelől.) Itt a minister ur megint nagyon helyes irányban cselekszik, és voltaképen ez az intézkedése a leglényegesebb, (Ugy van ! jobbfelől.) mert ez az intézkedése szünteti meg azokat a szörnyű séges nagy hiányokat, amelyek a középiskolában előállottak a korai pályaválasztás folytán, és amelyek jelentkeznek a különböző iskolafajoknak egészen szeszélyszerü benépesedettségében. S amikor az egységes jogosítást a minister ur behozza, igen helyesen abból az alapelvből indul ki, hogy ugy a gimnázium, mint a reáliskola és a reálgimnázium különböző eszközökkel, de ugyanazt a végcélt éri el : egyetemes, áltialáaios műveltséget nyújt, amely akár humanisztikus, akár realisztikus, akár a középúton járó, ugy formálja ki az agyat, az erkölcsöt, a lelket, hogy az az egyén, aki befogadta' ezt a műveltséget, egyaránt képes mindennemű felsőiskolai tanulmány folytatására. (Ugy van ! jobbfelől.) E tekintetben nem tesz különbséget, hogy humanisztikus-e a műveltség vagy reális, vagy a kettő között haladó, mert általa harmonikus lélek képződik, amely alkalmas a felső tanulmányok elsajátítására. Ennélfogva az egységes jogosítás nem csupán formai, hanem lényeg szerint való is, (Ugy van jobbfelől !) mert ezek a különböző műveltségek lényegben, képző erőben azonosak. Nem erőszak tehát az, hanem az objektiv itélet követelménye, hogy a különböző tanulmányok által elsajátitott műveltséghez ugyanazt a jogositó erőt fűzzük. Én tehát a minister urnák mind a két intézkedését, azt is, amely a tanulmányi anyagtekintetében a differenciáltság történelmileg