Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-262
52 A nemzetgyűlés 262. ülése 1924. Gróf Csákynak ez a lépése tehát, dacára annak, hogy ő az egységes iskola álláspontján állott, a differenciálódás továbbfejlesztését jelenti, csakhogy a differenciálódásnak nem helyes, nem tiszta továbbfejlesztését, hanem olyan mellékhajtását, mondhatnám fattyuhajtását. amelyet, íme mai kultuszministerünk kénytelen lenyesegetni avégből, hogy ennek a hamis differenciálódásnak helyébe az igazi diff erenciálódá st helyezze. A következő három évtized az egységes középiskola szellemének áramlatában mozog. Közismertek voltak azok a tapasztalatok, amelyekre az imént bátor voltam utalni, hogy t. i. a differenciált iskolához^ fűződő különböző jogosításnak a következménye a korai pályaválasztás, ami határozottan káros és az ifjúság fejlődésére nafv visszahatással van. Ezzel a differenciáltsággal kapcsolatos volt továbbá a írimnáziumok túlterheltsége és a í'eáliskolák üressége. A közvélemény érezte ezeket^ a nagy hiányokat. Ezért az a meggyőződés kerekedett felül, hogy ezeken a bajokon csak a differenciálódás félre tétel ével, csak ugy lehet segíteni, ha a középiskolát egységessé tesszük. Az volt az okoskodás, hogy a középiskola megneveli a nemzet vezetésére hivatott rétegeket, ezek a nemzet vezetésére hivatott elemek pedig csak ugy focják a magruk nagy hivatását teljesíthetni, ha művelődésükben sem tisztára esak humanisztikus, sem tisztára csak realisztikus alapon nem állanak, hanem ha ezt a kétféle művelődést harmonikusan egyesitik magukban. Ez a felfogás szerint a művelteknek a műveltség bizonyos egységében kell találkozni ok. közös eszmekinccsel kell rendelkezniök, mert csak igy fog kifejlődni a lelkekben a nemzeti és kultúrai közösség érzete, mert esak igy fog kifejlődni egységes világnézet és csak igy enyhülhetnek azok az ellentétek, amelyek amúgy is annyira szétválasztják az embereket és a kulturtársadalcm különböző rétegeit. Persze, akkoriban még a tanulmányi differenciáltságtól nem tudták különválasztani a jogosítás differenciálódását. Azt képzelték, hogy a jogositást csak akkor lehet egységessé tenni, ha magát a tanulmányi rendszert is egységessé tesszük. Akkor még nem képzeltek olyan megoldást, hogy tanulmányi differenciálódás mellett is lehet a jogosítást egységessé tenni, hogy tehát azokat a bajokat, amelyek a differenciálódás következ. menyei voltak, anélkül is lehet szanálni, hogy a tanulmányi differenciálódást el kellene törölni és át kellene térni r a tanulmányokban való egységesités rendszerére. Amint azonban az egységes középiskolát igyekztek a gyakorlati életben megkonstruálni, kitűnt, hogy ezt az egységes középiskolát az életben megkonstruálni nem lehet. Nem lehet egyszerűen azért, mert a tudományok sokkal kiterjedtebbek, sokkal nagyobb kört ölelnek fel, sokkal differenciáltabbak, semhogy mindezeket az összes tanulmányokat egységes iskola keretébe lehetne befoglalni. Mert ha megtörténik ez az egységes összefoglalás, ez vagy szörnyű szellemi túlterhelésre vezet és akkor visszavág, vagy pedig ellenkező irányban arra vezethet, amire tegnap a minister ur is hivatkozott, t. i. a felületességre. Az egységes középiskolának merev megvalósitása tehát vagy taxiterhelést, vagy felületességet jelent. Ennek meggondolásából kiindulva a fejlődés következő étape-ja gyanánt az egységes iskola merev megvalósítására való n március hó 27-én, csütörtökön. törekvés helyett egy közvetítő megoldás jelentkezik. Az volt az ujabb gondolat, — abban az időben, amidőn felelős állásban voltam, magam is erre az álláspontra helyezkedtem — hogy ne a merev egységes középiskolát valósítsuk meg, hanem azt a középiskolát, amelyben a tanulmányok nagy tömege egy egységes törzstanulmanyi rendszerbe van összefoglalva s ebben a törzsben benne foglaltatnak mindazok a tanulmányok és tudnivalók, amelyeknek az általános műveltséghez való nélkülözhetetlensége tekintetében az összes számbajöhető faktorok egyetértenek, amelyeknek e jelentősége tekintetében a consensus omnium már kialakult. Ez adja a tanulmányi anyag legnagyobb részét,, a törzstanitást, E mellett a nyolc osztályú középiskola felső négy osztályában egy sokkal szükebbkörü, úgynevezett melléktanitás is volna, amely felölelné azokat a tanulmányokat, amelyeknek az általános műveltségre való döntő jelentősége tekintetében egyetemes köztudat még nem fejlődött ki, consensus omnium még nem létesült. Idetartoznának a szélső humanisztikus és a szélső reáltárgyak, és pedig a görög nyelv és irodalom, a modern nyelvek és irodalmak, azután a rajzoló geometria és a kémia. Ezen sokkal szűkebb melléktanitás anyagából azután a felső osztályokban minden tanuló választana magának a hajlama szerint egy tárgyat amely reánézve kötelező lenne és amely tárgyból vizsgát is lenne köteles tenni. Ez a középiskola tehát, amely még mindig egységes, de már nem mereven egységes, tartalmazott volna egy széleskörű törzstanitás mellett egy csekélykörü mélléktanitást is, ugy hogy azok, akik kikerültek volna ebből a középiskolából;, egységes művelődéssel bírtak volna a tanulmányi anyag legnagyobb része tekintetében, és csak bizonyos mértékben differenciálódott volna a műveltségük. Erre az épen nem merev egységes iskolára azután szabadon gondoltuk volna alkalmazhatónak az egységes jogositást, mert hiszen maga az iskola sem differenciált, hanem egységes, csupán igen szűk körben enged helyet a differenciációnak. Az a rendszer tehát amely az egységes középiskola, mint ideál, félretételével egy közbenső etapot jelent: a nem merev egységes középiskola kiterjedt törzstanitás sal és szükkörü melléktanitással, de az egyenlő jogositás elvének keresztülvitelével. Ez a kontempláció az utolsó évek folyamán még egy elemmel gazdagodott. Ugyanis a háború során az akkor illetékes körök azt tervezték, hogy az emliïett mélléktanitást még egy elemmel kell gazdagitani, t. i. nemzetiségi vidékeken az illető nemzetiségi nyelv és irodalom tanításával. Ez tisztára politikai gondolat volt, amely Magyarország struktúrájával függött össze. A mai csonka Magyarországon ilyen politikai gondolat többé már nem merülhet fel, mert hiszen nem vagyunk többé nemzetiségi állani, hanem szorosan, szigorúan vett nemzeti állam vagyunk, még pedig olyan nemzeti állam, — mint már az imént említetiiem, — amely nemzeti állam törzsének egy jelentékeny része nem is tartozik e nemzeti állam keretébe, hanem idegen uralmak alatt nyög. (Eőri-Szabó Dezső : Csonka nemzet !) Ma tehát már a nemzetiségi nyelvek és irodalmak tanítása többé mint kivánalom nem szerepelhet, ezt a gondolatot tehát konternplációnk sorából bizvást kirekeszthetjük. Ezek után következik, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a nagy fordulat: az összeroppanás és a trianoni Magyarország, Ezzel a nagy for-