Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-262

Ä nemzetgyűlés 262. ülése 1924. évi március M 27-én, csütörtökön. 51 viszonynak minden részleteiben való szabályozása. (Zaj a középen. Hulljuk ! Halljuk ! jobbfcIőU Hazánkban az iskolafentartás komplikált történelmi fejlemény, nagyon nehéz volt tehát az állam szempontjait, a nemzeti nagy egyetemes szempontokat ezzel a történelmileg fejlett iskolafentartással, az iskolafentartók sajátos érdekeivei összeegyeztetni. Trefortnak sikerült ezt a nehéz és kényes kérdést akképen megodania, az állami befolyás, áz állami beavatkozás, az állami rendelkezés és felügyelet kérdését akképen egyensúlyba hozni az autonómia jogosult szempontjaival, hogy a lefolyt 40 esztendő alatt komoly konfliktus az állam és az iskolafentartók között tényleg nem fordult elő. Ha pedig Nagy-Magyarországban nem fordult elő ilyen konfliktus, mely elsősorban mégis nemzetiségi állam volt, és amelyben a nemzetiségek és felekezetek szerint való szétszakadozottság sokkal nagyobb volt, akkor a mai kis trianoni Magyarországban, mely már tisztán csak nemzeti állam, még pedig olyan nemzeti állam, melynek törzsökének jelentékeny része idegen uralmak alatt senyved, mondom, a mai trianoni Magyarországban még sokkal kevésbé fognak konfliktusok felmerülni az államhatalom és az iskolafentartó autonom felekezetek közt. Épen ezért az 1883-ik évi XX. te.-nek ebbe a körbe vágó intézkedései véglegesnek tekintendők; ezek nem teszik szükségessé a reformot, amint a_ minister ur is igen helyesen érintetlenül hagyja ezeket a bevált, az életbe átment intézkedéseket és azokra mostani reformjavaslatában egyáltalában nem terjeszkedik ki. A kérdések másik komplexuma, amelyet az 1883. éxi középiskolai törvény rendez, az iskolafajok kérdése. Ebben a tekintetben az 1883. évi törvényhozás elhatározóan állott a differenciáltság álláspontjára. Az 1883. évi törvényhozás két iskolafaji rendszeresített : a humaniórák és a reáliák iskolafaját, teljesen különválasztotta a humanisztikus műveltséget a reális műveltségtől. Az a felfogás gyökeredzik meg ebben a törvényben, hogy azt a eélt, mely eél az általános műveltségnek olyatén megadása, hogy mindazok, akik ebben a kiművelésben részesültek, képesek legyenek a felső, egyetemi tanulmányok folytatására, két irányban, kettős módon lehet elérni. El lehet érni humanisztikus neveléssel is, el lehet érni reális neveléssel is egyforma eredménnyel. A^ két képzésnek a belső értékét tehát az 1883. évi törvényhozás egyenlősítette. Ebből az alapelvből azonban nem vonta le a további konzekvenciát, mert noha a képzőerőt egyenlőnek tekintette, mégis különböző jogosításokat adott a két különböző iskolafajnak. A humanisztikus gimnáziumot minden felső iskolai tanfolyamra jogosulttá tette, a reáliskola elvégzéséhez azonban csak szükkörü jogosultságot, csak szükkörü továbbképzési lehetőséget fűzött, amennyiben kimondotta, hogy az, aki gimnáziumot végzett, az összes főiskolai tanulmányokat hallgathatja, aki azonban reáliskolát végzett, az csak a műegyetemre, vagy pedig a tudományegyetem matematikai és természettudományi tanulmányaira, vagy végül a gazdasági, erdészeti vagy bányászati főiskolára léphet. Nem léphet ellenben az illető egyéb egyetemi tanulmányokra ; nem lehet teológus, nem lehet jogász, nem lehet orvostanhallgató és nem végezheti az egyetemen a tanári, történelmi, filozófiai szakot. Ennek a különböző elbánásnak az lett a következménye, ami nagy baja középiskolánknak, hogy a pályaválasztás olyan korai időre, a 10 éves életkorra esik, amikor a gyermekben még nem fejlődnek ki a hajlamok, amikor tehát lehetetlenség előre meghatározni, hogy mely pályára célszerű a gyermeket küldeni. Ez a legnagyobb baja a mai középoktatási rendszernek, mely baj folyományaként kifejlődött azután egy másik hátrány is, t. i. az a hátrány, hogy mivel a gimnázium mindenre képesített, a reáliskola pedig igen szükkörü jogosultságot adott, ennélfogva majdnem mindenki, még azok is, akiknek semmiféle hivatottságuk nem volt humanisztikus pályára, gimnáziumba tódult*, mert a gimnázium mindenre képesített, így állott elő azután a gimnáziumok túlzsúfoltsága, amivel szemben a reáliskolák nagy részben üresen állottak. Maga az 1883. évi törvényhozás is érezte az anomáliáknak ezt a súlyát, s igyekezett is azon enyhíteni, igyekezett a két" különböző iskolafajt egymáshoz közelebb hozni. Van ennek a törvényjavasiatnak egy szakasza — ugy emlékszem, a 26. § — mely azt mondja, hogy ha az, aki reáliskolát végzett, pótlólag a latinból érettségit tesz, akkor hallgathatja a jogi és orvosi tanfolyamokat is ; aki pedig pótlólag még a görögből is érettségit tesz, az megnyeri a jogosítást az összes főiskolai tanfolyamokra. A differenciáltság tehát a tanulmányok tekintetében növekedett, mert a két iskolafaj, a gimnázium és a reáliskola mellé szegődött még* egy harmadik iskolafaj, egy mellékága a reáliskolának : a latin tanfolyamos reáliskola. A jogosítások is megszaporodtak, mert a két jogosítás, az egyetemes gimnáziumi jogosítás és a szükkörü reáliskolai jogosítás mellé szegődött egy harmadik jogosítás, mely bővebb volt, mint a reáliskolai, de szűkebb, mint a gimnáziumi. így tehát már maga az 1883. évi törvényhozás tulajdonképen hármas iskolafajt és hármas, egymástól különböző jogosítást teremtett meg. Azt a rudimentumot, amely a középiskolai törvény azon intézkedésében rejlik, hogy a reáliskolai tanuló pótérettségivel nagyobb jogositást nyer, tovább fejlesztette maga Trefort, aki a célból, hogy a latin elsajátítása könnyebben menjen a reáliskolában, a latin nyelvet rendkívüli tárggyá emelte és külön latin tanfolyamot rendezett be. A Trefort után következő éra ministere, gr. Csáky Albin teljesen ellentétes álláspontra helyezkedett Treforttal fezemben, t. i. a differenciáltság álláspontját félretéve, az egységes középiskola álláspontját tette magáévá. Sajátságos mégis, hogy ennek ellenére gr. Csáky Albinnak a középiskolai oktatás terén tett reformlépése a régi kerékvágásban mozog, vagyis a differenciálódást növeli, szaporítja. Csáky gróf t. i. kiindulva abból, hogy a szülőknek nagy tömege a görög oktatás eltörlését kívánta — ami nagyon könnyen megérthető, inert hiszen, amint már volt szerencséin kifejteni, a gimnázium tele volt oda nem való elemekkel, tele volt olyan elemekkel, amelyek nem helyeztek súlyt a "humanisztikus oktatásra, hanem amelyek azért ' választották a gimnáziumot, mert az mindenre jogosított —- mondom, ennek a közfelfogásnak engedve, Csáky Albin iniciáléja volt az 1890 : XXX. tc.-nek, amely a görögnyelvet a gimnáziumban fakultatívvá tette és azok számára, akik nem akartak görög nyelvet tanulni, egy uj valamit, az úgynevezett görögpótlót tette kötelező tantárggyá.