Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. évi március hó 26-án, szerdán. ál Peri-aki György: Ott vannak a főintézők! — Nagy Ernő: Az önök tejtestvérei!) Nem tudom, hogy falrahányt borsó-e minden ilyen kísértet, amely ilyen kérdéseket tisztázni óhajt. Én ugy tekintem a t. kormányt, mint amelynek elintézetlen ügye van még egyéb tekintetben is, (Zaj.) még pedig Ulain Ferenc t. képviselőtársammal szemben, aki Cegléd piacán fülem hallatára,^— amikor én Dinich Vidor " képviselőjelölt támogatására oda lementem, — a nyilt piacon azzal vádolta meg a kormányt, hogy a kormány szubvenciót ad a keresztény lapoknak azért, hogy a zsidó lapokat üssék és szubvenciót ad a zsidó lapoknak azért, hogy a keresztényeket üssék. Megállapítom, hogy Ulain Ferenc képviselő urnák beszéde más része miatt tényleg bűnvádi üldözésben volt része, csodálatosképen azonban a kormány a képviselő urnák e vádját nem tartotta olyannak, amelyet a kormány érdekében bűnvádi útra kellett volna terelni. (Kuna P. András: Már itt visszavonta!) Ha nem igaz, hogy szubvenciót adott jobbra is, balra is, szóvá kétkulacsos módra, akkor ezt nagyon könnyű bizonyítani, akkor a kormány helyzete könnyű és tiszta, menjen neki ennek a pernek 'bármilyen módon és bizonyítsa be, hogy Ulain Ferenc nem mondott igazat. Mihelyt ezt bebizonyítja, ugy én, mint képviselőtársaim levonjuk a konzekvenciát; mindaddig azonban, mig állításaink megcáfolva nincsenek, fennállónak tartjuk ezt a kérdést. Hosszan kellene beszélnem, ha rátérnék olj T an dolgokra is. amelyek az egyéni szabadságban gázolnak tisztán pártpolitikai érdekekből. Nem emlitem, hogy azokat a választópolgártársaimat, akik polgári foglalkozásukra nézve kereskedők, tisztán abból az okból, mert rámszavaztak, a választás után előbb főszolgabírói rendeletre, majd később alispáni rendeletre — kereskedő létükre — az országúti árokban nőtt fű kaszálására rendelték ki közmunka gyanánt, amelynek célja az volt, hogy az árokban nőtt füvet a vármegye díszfogatjának lovai számára használhassák fel. Tették ezt csak azért, mert ezek az emberek más politikai pártálláson voltak. Ez az ügy is a maga fóruma előtt van. (Mozgás a jobboldalon. —- Esztergályos János: A Iá kommün! — Szomjas Gusztáv: Olyan nagy dolog az, hogy egypár zsidót kaszálni küldtek? Zsidónak nem szabad kaszálni! Letörik a karja! —Mozgás a bal- és a szélsőbalul dalon.) Remélem, hogy a megtorlás itt sem fog elmaradni, de ez ujabb bizonyíték lesz az önök kétkulacsos politikája mellett. (Esztergályos János: Potyára akarnak kaszáltatni a zsidókkal! — Szomjas Gusztáv: Kihajtottak maguk minket még a házunkból is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szomjas Gusztáv: Még a hajlékunkat is elvették! — Esztergályos János: De most nincs kommün, azt mondják! — Szomjas Gusztáv: Ez nem is kommün! Ez közmunka! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Saly Endre: Ön mikor volt kint közmunkán!) Csendet kérek! (Szomjas Gusztáv: Minden igámat kirendelték! — Barla-Szabó József: Az a fő hogy egvütt vannak! — Lendvai István: Miért nem küldik ki a zsidó nagybankárokat kaszálni!) Szilágyi Lajos: Még röviden rá akarok mutatni arra, hogy az én meeitélésem szerint a kormány csúnya játékot játszik mindenkivel, aki az úgynevezett inb-anzingens keresztény irányzathoz tartozik (Zai a jobboldalon.) és ugyanakkor még csúnyább játékot játszik a zsidósággal, amelyet most magához édesgetni, Xnpló XXTT. magához csalogatni akar, hogy egypár kirakatzsidót produkáljon a külföld, vagy mondjuk, a külföldi kölcsön és indirekte a saját uralmának meghosszabbítása érdekében. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: A cél szentesíti az eszközt!) Amit a kormány csinál, az veszedelmes játék, ez nincs rendben, nincs jól és megjósolom, hogyha ez igy megy tovább, akkor baj lesz. (Mozgás) Mert amilyen kétségtelen az, hogy nem ismerem el a kormány eljárásának helyességét, ha az entente beavatkozására tesz valamit valamely egyesület ellen, vagy mondjuk, a zsidóság ellen, épugy nem ismerem el annak helyességét sem, hogy az entente kívánságára cselekedjék valamit, akár egyesületek, akár bizonyos társadalmi rétegek javára és mások hátrányára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hagyjon fel uralma meghosszabbítása érdé kében ezzel a csúnya játékkal. (Mozgás a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Megleszünk mi a tanácsa nélkül is! — Barla-Szabó József: Megtanuljuk a maga rendszerét!) Legyen vége annak az eljárásnak, hogy az egyik ajtón bejövő politikus egészen más véleményt hall a kormány fejétől, mint az öt perc múlva őt követő politikus, hiszen ez a legnagyobb destruálás. (Zaj a jobboldalon. — Barla-Szabó József: Ez a destruálás! — Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon. — Kuna P. András: Szilágyi hányadik ajtón ment már be! — Zaj.) Elérkezett az idő, tessék szint vallani. (Perlaki György: Maguknak is!) Vallják meg*, hogy milyen irányt akarnak a kormányzatban követni. Legyen vége a becsapásoknak, és ha mindenáron be akarnak csapni valakit, akkor csapják már be végre az entente-ot, tehát azt, aki előtt mindeddig hétrét görnyedtek. (Kuna P. András: Ilyen beszédre igazán nem érdemes válaszolni!) Az Ébredők pedig, valamint a zsidóság is, azt hiszem, e példák után tisztán látnak. (Szomjas Gusztáv: Csodálatos egyetértés! — Eckhardt Tibor: Mindenki utálja a hazugságot! Ez köt össze mindnyájunkat! Tessék őszintén beszólni!, — Kuna P. András: Ezt a nagyítást is utáljuk! — Lendvai István: Ezek olyan nagyok, hogy ezeket már nem lehet nagyítani! — Zaj.) A zsidósághoz pedig innét azt a kérelmet intézem, (Zaj. Elnök csenget.) hogy mindazok után, amit hallottak és immár tudnak, tegyék igenis mérlegelés tárgyává azt, vájjon az a kormányzat, amelyet az egységespárt felelősségére visznek a kormány tagjai, az ő kormányzatuk-e, igen. vagy nem? (Lendvai István: Meglehetősen igen!) Ha az, lépjenek be s akkor lemondunk mi, liberális képviselők, mindazoknak a liberálisoknak mondott választók támogatásáról, akik a mai kormányzatot liberálisnak Ítélik. (Berki Gyula: Ez az igazi liberalizmus, amelyet a képviselő ur hirdet!) Ugy látszik, ez a kormányzat se nem keresztény, se nem nemzeti, se nem liberális, (Lendvai István : Se nem nemzeti, se nem kormányzat!) hanem rután önző, mert saját hatalmi érdekei után indul és ez okból saját hatalmának meghoszszabbitása érdekében feláldozza a nemzet legszentebb javait. (Kuna P. András: Nem sikerül a keverés!) Mindehhez hozzáteszem, hogy egytizedrészét sem mondtam el beszédemben annak, ami a hatalmon levő uraknak kellemetlen lett volna. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kár volt a nagy izgalom. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: HolV És kár volt az előzetes védekezés. (Lendvai István: Bethlen futása!) Egyelőre megelégszünk azzal, amit ma a nemzet ítélőszéke elé hoztunk. Önöké, a toR
