Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

*2 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. vábbi teendő: Tisztázzák magukat a nagy nyil­vánosság előtt! Interpellációm a ministerelnök úrhoz a következő (olvassa): »Mivel a mai kormányzati rendszer két­színüsége és alakoskodása az államnak és a társadalomnak... Elnök: A képviselő urat harmadszor va­gyok kénytelen ezért a kifejezéisért a mai ülés folyamán rendreutasítani. (Lendvai István: Ilyen stilisztikai makacsság!) Módjában lett volna a képviselő urnák e szavakat interpellá­ciójának szövegében másokkal Ifelyettesiteni. Megmondtam a képviselő urnák, hogy ezeket a" kifejezéseket sértőknek tekintem, s igy most kénytelen vagyok a képviselő urat harmadszor is rendreutasítani. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon. Szilágyi Lajos leül.) Kivánja a képviselő ur beszédét folytatni? Szilágyi Lajos: Nem beszélek tovább!. (Zaj. —- Taps a jobboldalon. — Hedry Lőrinc: Ezen kellett volna kezdeni!) Elnök: Minthogy a képviselő ur interpellá­ciójának szövegét e] nem mondotta, interpellá­ciója töröltetik. • Spkorópátkai Szabó István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Szabó István ( sókor őpátkai): T. Nemzet­gyűlés! Én igazán nem szolgáltattam okot arra, hogj^ engem Szilágyi képviselőtársam, mint a legjobban nyugtalankodét aposztrofál­jon, mert én erre a bizonyos debreceni rágal­mazási esetre vonatkozóan jegyeztem csak meg Eckhardt Tibor képviselőtársam felé fordulva, hosry ez hogy történhetik meg. Mégis, szinte örülök, hogy egyszer végrevalahára én is fel­szólalhatok a választási atrocitások tárgyában, amelyek az én választásomnál előfordultak, ámbár nem eresztem hosszú 1ère mondani­valóimat. Csak azt akarom megjegyezni, hogy amit a t. képviselő urak az ellenzéki oldalról itt panaszként felhordtak két esztendő alatt, azt én választásom ideje alatt hatványozottan át­éltem, minek következményei még most is érez­hetők. Én csak csodálkoztam azon, amikor hallot­tam a panaszokat, hogy milyen terror volt. Én ennek ép az ellenkezőjét tapasztaltam. Én nem hogy támogatásban nem részesültem, hanem inkább az aláásásokról kellett meg'győződnöm. Ezek után aligha ugy van, ahogyan Szi­lágyi igen t. képviselőtársam mondotta: a leg­nagyobb erőszakoskodás utján jöttem be, ha­nem ellenkezőleg: a legnagyobb erőszakoskodás ellenére választottak meg. (Ugy van! a jobb­oldalon.) A szabadon rendelkező és jól gondol­kodni tudó kisgazdák melléin álltak és semmi­féle terrorral ïiem tudták őket visszatartani. (Horváth Zoltán: Hát ki erőszakoskodott!) Az ellenzék. Képviselőtársam azt mondotta, hogy az én kerületemben megjelent Illy László és meg­jelentek az ébredő magyarok. Megnyugtatha­tom t. képviselőtársam, hogy a hosszú válasz­tási hadjárat alatt az utolsó napig egyetlen egv ébredő magyart sem láttam a kerületemben, de a darvak csak ugy hemzsegtek. Ősszel húzás­kor nem repülnek oly csoportosan a darvak azon a tájon, mint ahogyan az én kerületemben jártak Friedrich István és Haller István kísé­retében. Hogy ott volt-e Illy László vagy sem? Választásom előestéjén az egyik községben, amikor a 39 községből álló, nagy kiterjedésű kerületemben már ugy sem tudtak semmit sem csinálni, megjelent néhány pesti hintáslegény­féle. Azt kérdezték tőlem: hova menjenek, hova osztom be őket Azt mondtam*. Budapestre. Ma­gától értetődik, hogy az én választóimnak nem évi március hó 2$-án, szerdán. imponál ez a hintáslegény társaság, ez ered­ményt elérni nem tud. (Zaj. — Horváth Zoltán: Ki küldte őket?) Legyen meggyőződve Eck­hardt képviselőtársam is, hogy én nem erő­szakkal jöttem be, és hogy ezeket az embereket én nem kértem. Akik küldték őket, talán most az önök oldalán ülnek. (Zaj.) Eckhardt Tibor: Szót kérek! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Eckhardt Tibor: Személyes kérdésben! Elnök: Tessék! Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az Éb­redő Magyarok Egyesülete ismételten aposztro­fáltatott a legutóbbi interpelláció és a szemé­lyes kérdés során és nem akarnám, hogy egy percig is ferde színben tűnjék fel az az egye­sület, amelynek ezidő szerint én vagyok felelős vezetője. Kötelességem itt a Ház előtt kijelen­teni, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor a vezetést átvettem, soha semmiféle politikai té­nyezőnek anyagi támogatását igénybe nem vettük és kötelezőleg kijelentem, hogy soha semmiféle irányzattól, kormánytól vagy párt­tól, amíg én ott vagyok, semmiféle szubvenciót vagy támogatást igénybe venni nem fogunk és senkinek sem fogunk semmiféle politikai cél­ból, soha, semmi körülmények között támoga­tást nyújtani. (Helyeslés jobb felől.) Szükségesnek tartom ezt kijelenteni azért, mert a magam részéről teljesen megengedhe­tetlennek tartom, hogy egy társadalmi egyesü­let bármiféle más anyagi erőforrásra támasz­kodjék, mint a saját maga, tagjai^ által az egye­sület számára juttatott hozzájárulásokra és tagdijakra. Kijelentem, hogy legkevésbé volnék hajlandó a jelenlegi kormányzati rendszertől csak a legcsekélyebb mértékben is támogatást elfogadni, mert jól tudom, hogy a jelenlegi hatalmi rendszerrel kapcsolatba jutó minden társadalmi tényező előbb vagy utóbb, de fel­tétlen bizonyossággal e kormány támadásának célpontjává és ha lehtséges, áldozatává fog esni. A magam részéről tehát az Ébredő Magya­rok Egyesületének jól felfogott érdekében, de a helyes erkölcsi elv alapján is soha semmiféle körülmények között az egyesületet az ilyen anyagi támogatások elfogadására vagy bárki részére politikai célokra való támogatás jutta­tására átengedni nem fogom. (Szomjas Gusz­táv: A múltban nem igy volt? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! — Esztergályos Já­nos: Nem hallotta a képviselő ur? — Zaj.) Elnök: Pat ácsi Dénes képviselő ur szemé­lyes kérdésben kért szót, A képviselő urat a szó megilleti. Patacsi Dénes: T. Nemzetgyűlés! Nem aka­rom egy percig sem kétségbe hagyni Szilágyi képviselőtársamat közbeszólásom tekintetében. Nagyon röviden akarok csak nyilatkozni. A képviselő ur a saját személyére értette azt a közbeszólásomat, hogy: gyalázat. Először is sem az ő személyét, sem más képviselőtársamat sem, amikor törvényhozói kötelességét telje­siti, nem illetem ilyen szóval. A »gyalázat« szót akkor használtam, amikor arra hivatkozott, hogy egyes egyének mint megfizetett emberek elmentek a kerületekbe spicliskedni, kortes­kedni. Erre azt mondtam, hogy mégis csak gyalázat, hogy valaki elmegy, megfizetteti ma­gát, azután elárulja a másiknak cselekedeteit. Már pedig a magyar közmondás is azt tartja: a sémát megfizetik, de nem becsülik. Az ilyen árulókra mondottam, hogy : gyalázat ! Szilágyi képviselőtársam azt mondotta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom