Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

40 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. átutalás.« (Horváth Zoltán : Ezért nem kapunk zárszámadást ! — Esztergályos János : Az adózó polgárról lehúzzák a bőrt ! — Szomjas Gusztáv : Adóból volt ? — Felkiáltások a szél­sőbaloldalon; Hát miből ! — Esztergályos Já­nos : A ministerelnök ur hozományából ? — Horváth Zoltán : Vagy a kormányfőtanácso­sok adták össze ? — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Erdőhegyi Lajos : Voltak önkéntes adakozók ! — Rubinek István: Szeretetadomány ! — Esztergályos János : A polgárság adójából volt ! Ez pedig a legna­gyobb disznóság ! — Patacsi Dénes : Pártadó­ból nem volt !) Esztergályos János képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani ! (Ug­rón Gábor : Azt mondja Rubinek, hogy szere­tetadomány ! — Klárik Ferenc : Hát erre kell forditani a szeretetadomány ti Kortescélokra?) Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos (olvassa) ; »Ezenkívül 1922 január, február és április havában a minister­elnökség alapjaiból az Ébredő Magyarok EÉT-^­sülete részére ugyancsak Pröhle Vilmos ur ál­tal havonta 80.000 korona utaltatott ki, amelyet több eséfben én magam vettem kézhez... stb., Pröhle Vimos ur lakásán«. A központi titkár igazolja ezt. »Végül Nádosy országos főkapi­tány több hónapon át Balogh Ferenc nyugal­mazott államtitkár, egyesületi igazgatósági tag utján havi 50.000 koronát adott az Ébredő Magyarok Egyesületének«. (Horváth Zoltán : Szép főkapitány ! — Felkiáltások baifelől : Honnan ! Miből ! — Horváth Zoltán : Talán a fizetésekből I — Ugrón Gábor: Ez is szeretet­adomány 1 — Felkiáltások jobb felől : Valószi­nüieg !) Ilyen körülmények között, amikor az or­szágos főkapitány anyagilag* támogatta előt­tem ismeretlen anyagi forrásokból az Ébredő Magyarok Egyesületét, (Egy hang jobb felől : Közadakozásból!) amikor a ministerelnökség alapjaiból előttem ismeretes jogcímeken az Ébredő Mgyarok Egyesületének havi szubven­ciót juttattak, amikor hatalmas nagy összege­ket adtak nekik, — mert ezek hatalmas össze­gek voltak, bár az összeg nagysága teljesen közömbös, de akkor még nagy összegek voltak — ilyen körülmények között teljesen illuzórius előttem az, amikor a belügyminister ur kiadott egy-egy rendeletet, mint például a legutóbbi bombamerénylet nyomán támadt nyugtalanság következtében szükségesnek látta, hogy az Éb­redő Magyarok Egyesületének működését meg­vizsgáltassa. (Horváth Zoltán : Ez nem két­szinüség 1 !) Azt hiszem, ezek az akták bizo­nyítják, hogy itt milyen kétoldalú, kétkulacsos játékot folytattak. De tovább megyek. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is forogtak ilyen pénzek. Például mostan postán beküldtek hozzám Magyaróvárról egy röpiratot. Magyar óvárott Giesswein Sándor megboldogult képviselőtár­sunk ellen — aki szerintem az egész magyar nemzetnek büszkesége volt — egy olyan gya­lázó röpirat jelent meg, amelyet nem is olvas­hatok fel, nem is olvasnék fel az ő emléke iránti tiszteletből. (Barla-Szabó József : Mi köze ehhez a kormányzatnak ?) Ezt a röpira­tot mély megdöbibenéss.el tartom a kezemben, de abból semmit citálni nem fogok. Ellenben szóvá teszem azt, hogy ennek a röpiratnak összes költségeit a magyaróvári főispáni hi­vatal fizette ki a magyaróvári ébredők számlá­jára. (Horváth Zoltán : így herdálták el az ország pénzét !) De máshol is történt ilyen. Most térek rá az annyira türelmetlenkedő sokorópátkai Szabó István képviselőtársain I évi március hó 26-án, szerdán, választására. (Felkiáltások jobbfelől : Teljésen nyugodt! Egyáltalában nem türelmetlenke­dik!) Azt hiszem, a ministerelnök ur azért tá­vozott el, mert tudta, hogy én most erről a választásról mit fogok mondani. (Derültség jobbfelől.)) Bizonyítom, bizonyítani tudom és bizonyí­tani kész vagyok tanukkal azt, hogy a sokoró­pátkai Szabó István és Szmrecsányi György közötti pótválasiztás alkalmával Mayer János akkori íöldmivelésügyi minister ur megálla­podott Illy Lászlóval ; azzal az Illy Lászlóval, aki a Club-kávéházi bűnperben szerepelt, s ha jól emlékszem, ezért halálra lett ítélve, de am­nesztia utján szabadonbocsáttatott, (Egy hang baifelől : Ez az erkölcs l) mondom, a minister ur megállapodott vele olyüépen, hogy illy László az Ébredők közül embereket fog toborozni és minden erőfeszítéssel behozza sokorópátkai Szabó Istvánt. (Kuna P. András : Sokorópát­kainak nem volt arra szüksége !) Amit most mondok, azt információim alapján mondom (Kuna P. András: De téves!) és legjobban én szeretném, ha a kormánypárt részéről megcá­folnának. (Kuna P. András: Nagyon könnyen!) Információm szerint azt állítom és négy tanú hajlandó ezt eskü alatt bizonyítani — hogy a minister ur megállapodott Illy László­val olyképen, hogy ha Illy akciója sikerrel jár, akkor a Német-Magyar Kereskedelmi Rész­vénytársaság, amelyet e célra Illy nevezett meg, 50 drb ló exportálására fog engedélyt kapni a földmivelésügyi ministeriumtól. (Lendvai István : Lovasitott parlamentariz­mus !) Sokorópátkai Szabó István támogatására Hly László vezetésével csakugyan le is ment először kilenc ébredő, majd Sós Antal vezetésé­vel utóbb ismét kilenc óbrede Győrszentmár­tonba és a legnagyobb erőszakoskodásokkal behozták Szabó Istvánt. Ezt a tizennyolc em­bert Uly László az Ébredő Magyarok Egyesü­lete központi igazgatóságának engedelme nél­kül szedte össze. Köztük szerepelt az erzsébet­városi bombamerénylet gyanúsítottjai r közül Kriaszti József és Szász Károly. Az egész kü­lönítmény az egységespárt központi titkársá­gának ajánlásával és megbízólevelével ment le a kerület főszolgabirájához. Információm szerint, a választás után pár napra IHy László a Né­met-Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság nevére tényleg megkapta jutalmát, ötven da­rab lókiviteli engedély formájáiban, amelyet fel is használt. (Kuna P. András : Másoknak is adtak! — Nagy Ernő: Ez kifejezi az egysé­gespárt felfogását! — Horváth Zoltán: Tehe­nek és lovak pártja!) Mivel ennek a tényleg felhasznált kiviteli engedélynek jövedelmét Uly László ur keveselte, utóbb ugyanerre a címre kapott vagonszámra hüvelyesekre kivi­teli engedélvt. Amennyiben ezt a t, Mayer Já­nos volt minister ur kétségbevonná, szívesen segitségére sietek, mint képviselőtársa, hogy tisztázhassa magát e vád alól és én fogok meg­nevezni tanukat, akik vele szemben ezt bizo­nyítani tudják. ,,-,,,, , - t , Azt hiszem, hogy a t, túloldalon levő part, ha elnöke van ilyen vádakkal illetve, — én örülnék a legjobban, ha ez alól tjsztazna ma­gát, —- nem vonhatja el magát és elnökét attól, hogy bizonyítson, illetőleg tisztázza magát. (Szomjas Gusztáv: Egyáltalában nem tartjuk szükségesnek! — Egy hang jobbfelől: Állítani lehet! — Esztergályos János: Hajlandó bizo­nvitani! — Szomjas Gusztáv: Sohse készülünk ©1, mert mindennap ötvennel állnak elő! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom