Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
36 A nemzetgyűlés 261. ülése 1924, hagyták, akkor is hosszabb ideig kellene beszélnem. Ezt elkerülendő, csak vezérszavakkal említem, mint ilyent az urak részéről elhasznált és cserbenhagyott jelszót: a területi integritást:« ilyen a keresztény irányzat, ilyen az antibolsevista irányzat, ilyen a nemzeti király fogalma, ilyen a konszolidáció jelszava, ilyen az agrár állam jelszava és ilyen legújabb jelszó most a szanálás jelszava. Ha végig gondolok azokon az esztendőkön, amelyeken itt ellenzéki oldalon politikai harcban eltöltöttünk, ha nézzük, hogy mire támaszkodott a kormány, mely erőbatalmi tényezőkkel tartatta fenn és hosszabbította meg az uralmát, első helyen látjuk a különítményeket, tehát azokat az alakulásokat, amelyek volt parancsnokait most sárbatiporják. Azután látjuk a nemzetvédelmi alakulatokat, látjuk a t. tiszteket, látjuk az Ébredő Magyarok Egyesületét, látjuk speciálisan az Ébredő Magyarok nemzetvédelmi alosztályát, amely egészen különleges valami volt, amiről később fogok beszélni; látjuk a Mefhoszt, az ifjúság szervezetét; látjuk az Etelközi szervezetet, titkos társaságot és látjuk mindmegannyit a maga nyomozóival, a nyomozók testületével, amelyek közül csak legutóbb is számosan kompromittálták magukat. De látok Damoklesftard-szerü erőromboló tényezőket is az uralom fentartása érdekében. Ilyen tényezők érvényesültek a hadsereg tisztikarával szemben, a rendőrség tisztikarával szemben, még pedig ugy, hogy a fenyegtő veszély, az elbocsátás réme Damokleskard-ként függött évek hosszú során keresztül minden katonatiszt és minden közalkalmazott feje felett. Ilyen volt a különböző szelektálások eszköze és ilyen volt ugyanezen társadalmi rétegnek teljes és tökéletes nyomora, amelyet nem siettek orvosolni, hanem elhanyagoltak, amelynek gyógyítására mikor siettek, akkor viszont annak árául a mai rendszernek meggyőződésük ellenére való támogatását követelték. Ilyen Damokleskard-szerü erőromboló tényező érvényesül ma is a főiskolai ifjúsággal szemben, amelyet most még anyagilag támogatnak ugyan, de folyton fenyegetnek azzal, hogy csak addig támogatják őket, amig azt a nótát fújják, melyet a jelenleg uralmon levők kívánnak. Igénybevettek önök gazdasági tényezőket, működött a bankóprés ellenőrzésünk nélkül, meghosszabbodott az ideje a mai kormányzati rendszernek, a korona romlása folytán is, meghosszabbodott uralma az adott privilégiumok és szubvenciók alapján is. Meghosszabbodott uralmuk és hasznot nyertek, ha nem is akartak volna, a drágaságból és nyomorból s most meg akarják hosszabbítani uralmukat a külföldi kölcsön behozatalával is, amely az önök uralmának két és fél esztendős állandósítását célozza s amely kölcsönnek, ha más okból nem volnék elvi ellensége, már azon okból is elvi ellensége kellene, hogy legyek, mert az önök uralmának két és fél esztendőn keresztül való állandósítását célozza. (Mozgás a jobboldalon.) De be kell vallanom azt is, hogy a szerencse is önök mellé állott, a véletlenek is az önök malmára hajtották a vizet. A sikertelen királypuccsok tényleg meghosszabbították az önök uralmát. Különösen sok hasznuk volt önöknek az Esküttügyből, mert hiszen rövidlátó ellenzéki politikus volna, aki azt hinné, hogy önöknek az Esküttügyből káruk volt. Az Eskütt-ügyből káruk nem volt, hanem hasznuk volt belőle, mert ezzel kapták vissza és ezzel kötik maguk mellé nagyatádi Szabó Istvánt. (Zaj jobbfelől.) Hol volnának önök nagyatádi Szabó István nélküli (Mayer János: Magyarázza meg! Ez burkolt gyanúsítás! — Barla-Szabó József: A bíróság évi március hó 26-án, szerdán. majd megállapítja ! - Zaj,) Speciális Bethlen-féle tényezők is közreműködtek. Ilyen volt a becsapások azon sorozata, amelyet már egy ízben itt felsoroltam, de nem győzöm rá eléggé a nemzetet figyelmeztetni. Hiszen elég a választójogra és a választásokra gondolni, elég a választások idején a hadirokkantakra nézve kiadott hirtelen rendeletre hivatkozni, elég a közalkalmazottakkal való bánásra ^ gondolni, elég a közigazgatási reform elmaradására, a magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvény elmaradására gondolni. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Azután ilyen különleges helyzetek vannak a rendőri nyomozás terén. Minekutána évek hosszú során át semmi eredményt, semmi sikert nem láttunk, most egyszerre, mintha csak megindult volna a dolog, mintha csak felszabadultak volna; ellenben itt sem látunk tényleges büntetéseket. Látjuk, hogy nyomoznak, letartóztatnak, ellenben jogerősen elitélt egyéneket nem látunk, ebből kifolyólag itt is becsapástól tartok. Becsapás készül a fővárosi törvénynél is, ahol, mint már egy izben megmondottam, valószínűleg kétoldalú becsapás lesz: becsapják a Wolf Károly vezetése alatt álló pártot és becsapják az Ugrón Gábor mögött tömörülő liberálisokat. (Egy hang jobbfelől. Fogadatlan prokátorság! — Zaj.) Becsaptak bennünket a jóvátétel kérdésében, mert mialatt azt hirdették, hogy jóvátételt nem fizetünk, ugyanakkor már az állatokat szállították; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és becsapástól tartok a külföldi kölcsön kérdésében is. De ezeknél a sorozatos becsapásoknál talán még érdekesebb a kormány eljárása a zsidókérdésben, nevezetesen azok a becsapások, amelyek egyrészt az u. n. szélső keresztény irányt ütik, másrészt pedig a zsidóságot érintik. (Kuna P. András: Nincs itt Vázsonyi, nem hallgatja !) Rám nézve ez tette ma aktuálissá a kérdést, s ezzel kivánok ma hosszasabban foglalkozni. Mint méltóztatnak emlékezni, a választások idején, amelyek ezt a többséget erőszakkal, pénzzel, itallal és minden meg nem engedhető eszközzel az ország nyakára telepitették, (Élénk ellenmondások jobbfelől. — Ugy van! Ugy van! balfelöl. — Esztergályos János: Hamis választói névjegyzékkel! — Szabó István (sókorópátkai): Igaza van, Budapesten hamis választói névjegyzékkel!) talán nekem volt a legnagyobb üldöztetésben részem. (Nagy Ernő: Na, én sem panaszkodhatom! — Derültség. — Horváth Zoltán: Egyikünk sem panaszkodhatik!) Hogy ennek ellenére nem tudtam két mandátummal idejönni, az csak azon okból volt lehetséges, hogy Erődi-Harrach Béla egységespárti képviselő ur mandátumánál csodálatoskép ő győzött 70 szótöbbséggel, holott tulaj donképen én győztem 700 szótöbbséggel. A bíráló-bizottság ítéletét nincs jogunk kifogásolni, bírálni, de tény az, (Kuna P. András: Öndicséret! — Zaj.) hogy Zsitvay Tibor képviselő ur, ezelőtt három nappal jelentette be az Erődi-Harrach Béla képviselő ur mandátumára vonatkozólag hozott ítéletet, — tehát nagyon is aktuális a kérdés — amely szerint a bírálóbizottság egy formahiba miatt utasította el a petíciót, azon egyszerű okból, mert községi hitelesítéssel voltak ellátva azok az aláírások, amelyeket a bírálóbizottság véleménye szerint közjegyzőileg kellett volna hitelesíteni, amire vonatkozólag azonban a kiadott választójogi rendelet nem elég világos, tiszta s kétféleképen magyarázható. (Erődi-Harrach Tihamér: A jogszabály jogszabály!) Legalább saját testvére mandátumának ügyében ne méltóztassék közbeszólni. (Erődi-Harrach Tihamér: ön meg a saját mandátuma ügyében beszél! — Szomjas Gusztáv: A bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű! — Kuna P. András:
