Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

Ä nemzetgyűlés 273. Ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 377 mondotta Benes : (Olvassa) »Rettenetes tévedés. Garanciát majd azoknak a bankároknak nyújthat a magyar kormány, akik neki a kölcsönt megadják, de a zálogjogok felfüggesztése politikai kérdés. Tudnunk kell, mik a tervei a magyar kormánynak, tudnunk kell, milyen szomszédi viszonyban akar velünk lenni.« Demokráciát akar-e a kisantant Magyarországon? — kérdezte az ujságiró. »Túlságosan sokat akarna. Magyarországon vannak demokraták, de nincsen demokrácia. A demokratikus elemek nagyon gyöngék és nem jutnak kellőképen érvényre.« Ez világos beszéd, ezeknek a bennünket környező országoknak nem gazdasági garanciák kellenek. Megmondják ők világosan, hogy ezeket a gazdasági garanciákat a bankároknak nyújtsuk, a zálogjogok felfüggesztése azonban elsőrendű politikai kérdés. Itt tehát nincs igaza a miniszter elnök urnák, (Lendvai István : Nem először és nem utolszor!) amidőn azt mondja, hogy ne vigyünk bele ebbe a kérdésbe politikát, mert ez a kérdés elsősorban is politikai szempontból bírálandó és csak azután birálandó el ennek a javaslatnak közgazdasági része. Ebből mi következik? Az, hogy ha Magyarországon demokratikus kormányzat volna, ha itt rendezett belpolitikai állapotok volnának, ha a kormányzás alapja nem az erőszak, hanem a demokrácia lenne, akkor előnyösebb feltételek mellett kaphatott volna az ország kölcsönt. Ezt itt kell le szegezni, meg kell állapítani. (Kállay Tibor: előadó: De miért?) Mert ezek a nyilatkozatok is azt állítják, és mert egy olyan ország, amelyben demokratikus uralom van, sokkal nagyobb garancia, mint egy olyan ország, amelyben ennek a demokratikus uralomnak meglehetős hiányai vannak. (Erdélyi Aladár : Hiszen neki nem kellett garancia, ő maga jelentette ki!) De ettől eltekintve, méltóztassanak csak megnézni, hogy az osztrák szanálási törvény és a magyar szanálási törvény között micsoda különbség van. Ott nincsenek azok a súlyos kitételek a főbiztos hatáskörének megállapításánál, amelyek a mi szanálási javaslatunkban vannak. Ott az egész hatáskör hat sorban van összesűrítve, nálunk pedig ez a hatáskör két hasábon van meghatározva. Mit bizonyít tehát ez? Azt, hogy azok, akik ezt a kölcsönt nyújtják, bizalmatlanok voltak a magyar kormányzat iránt, mert a kormány belpolitikai irányzata és az az antidemokratikus uralom, amely az országban van, nem nyújtott nekik elég garanciát arra, hogy kölcsönt adjanak, hanem szükségük volt arra, hogy a főbiztosnak olyan hatáskört és olyan jogokat adjanak, amely hatáskört és jogokat nem látták szükségesnek Ausztriában is megadni a főbiztosnak. (Dénes István : Hatalmi eszközökkel emelik az adókat. — Rupert Rezső : Nagyrészt Bethlen diktálta! Kell neki, hogy a főbiztoson keresztül neki nagy hatalma legyen!) E kölcsönjavaslatok tárgyalásánál egy fő kérdésben van közöttünk elvi különbség. Ez a fő elvi különbség az, hogy önök elismerik a trianoni békét, mi pedig nem ismerjük el. (Erdélyi Aladár: Szép! Örülök neki! — Lendvai István : Nem! Mi sem ismerjük el!) Mi nem ismerjük el a trianoni békét először azért, mert nekünk módunkban sem volt e tekintetben állást foglalni, mert az első nemzetgyűlésnek tagjai nem voltunk. De ha tagjai lettünk volna az első nemzetgyűlésnek, akkor sem fogadtunk volna el, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem pedig azért, mert nekünk van egy elvi álláspontunk és ez az, hogy mi a fegyverek által diktált békéket nem ismerjük el; mi csak azokat a békéket ismerjük el, amelyek a népek önrendelkezési joga alapján jönnek létre. (Helyeslés a baloldalon. —

"Rupert Rezső : Ez lecke!) Épen azért tehát, mert mi magát a kiindulás alapját, a trianoni békeszerződést nem ismerjük el, még kevésbbé ismerhetjük el azt a szanálási törvényjavaslatot, amely egyenesen erre a trianoni békeszerződésre hivatkozik, ennek a trianoni békeszerződésnek kiegészítő részét képezi és bizonyos vonatkozásokban talán súlyosabb rendelkezéseket is tartalmaz, mint maga a békeszerződés. (Lendvai István: Rádupláz! — Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső : Erkölcsileg is hatály ősit ja.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak állandó közbeszólásokkal zavarni a szónokot!) Peyer Károly : Méltóztassanak csak megnézni mindkét szanálási javaslatot, az osztrák és a magyar javaslatot. Mindkét politikai jegyzőkönyvben, az első számú jegyzőkönyvben, az egyikben is és másikban bent vannak azok a rendelkezések, amelyek épen e békekötő államok szempontjából fontosak voltak, hogy le legyenek szögezve külön még a szanálási javaslatban is. Ausztriában leszögezték azt a tilalmat hogy nem szabad neki Németországhoz csatlakozni, — mert annak idején ennek a veszélye megvolt — és azt hiszem, ez a körülmény volt egyik döntő szempont arra nézve, hogy egyáltalában kölcsönt adtak Ausztriának. Mert az antant nem akarta beismerni, hogy a saját maga által létrehozott erőszakos államalakulat életképtelen, tehát igyekezett saját gyermekének életét meghosszabbítani, helyesebben mondva, azt életképessé tenni. A magyar politikai jegyzőkönyvben benne van egy másik rendelkezés — és ebben a jegyzőkönyvek eltérőek egymástól, máskülönben majdnem szószerint egyeznek, — és ez a leszerelésre vonatkozik. Amig Ausztriával szemben nem tartották szükségesnek a hadsereg leszerelésének kérdését a politikai jegyzőkönyvben külön is kiemelni, mivel ott meggyőződtek arról, legalább az ő jelentéseik alapján, — nem tudom ellenőrizni, hogy mennyiben igaz ott és itt, csak mint egy tünetet említem meg, — ott meggyőződtek arról, hogy ez a kérdés ott végre van hajtva, szemben pedig az ő jelentésük alapján az a vélemény alakult ki, hogy ez itt nincsen végrehajtva ; szükségesnek tartották tehát, hogy ez a leszerelés a politikai jegyzőkönyvben kiemeltessék és hivatkozás történjék a trianoni békeszerződés idevonatkozó szakaszára. E szanálási jegyzőkönyvek tehát kiegészítő részei és úgyszólván folytatásai annak a békeszerződésnek, amelyet annak idején az egyes kormányok — Ausztria Saint-Germainben, a magyar kormány pedig Trianonban — kötöttek. De e két kölcsönjavaslat között van egy lényegbeli különbség is és pedig az, hogy amig Ausztria egy államkölesönt kapott, még pedig 650 millió aranykorona erejéig, addig Magyarországnak csak megengedik azt, hogy külföldi pénzpiacon kölcsönt felvehessen anélkül, hogy azok az államok, amelyek ezt az engedélyt megadják, illetve, amelyek a zálogjogok felfüggesztéséhez hozzájárulnak, bármilyen kötelezettséget vállalnának abban az irányban, hogy ezek a kölcsönök miképen, milyen árfolyamon lesznek elhelyezhetők. De van még egy lényeges eltérés az osztrák kölcsöntől, amelyre már bevezetésemben voltam bátor rámutatni, t. i. az, hogy amig Ausztria lényegesen nagyobb kölcsönt kapott, 650 milliót, ezt a kölcsönt az aláiró államok egyúttal garantálták, illetőleg megfizették és semmiféle jóvátételt nem fizetett, addig Magyarország lényegesen alacsonyabb, 250 milliós kölcsönt kap, elvesztette területének nagyrészét, régi 59*