Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

32 À nemzetgyűlés 261. ülése 1924. be a sibereket csomagszámra. Méltóztassék először megengedni, hogy arra feleljek és méltóztassék azután interpellálni, —- mert ez mellékvágányra tereli a dolgot. (Ugy van! jobbfelől.) Megjött Berkó és jelezte nálam a népjóléti ministeriumban, hogy ezek a csomagok megérkeztek. Ha jól tudom, 36 vagonról volt szó. Én kérdeztem, hogy vájjon a 36 vagon tartalmát nekem adja-e rendelkezésemre, hogy én osszam ki, igen vagy nem. Erre azt felelte, hogy nem, mert ezek meg vannak címezve. Azt mondtam,. ha nem, ha megvannak címezve, akkor a magyar kormánynak, nevezetesen nekem semmi közöm nincs hozzá. (Zsilinszky Endre: Egy részük volt megcímezve!) Erre elment, > megint visszajött és azt mondotta, hogy a hajószállitás ugyan ingyen volt, azonban a német vasúti szállitás és vámkezelés díja, az osztrák és a magyar szállitás és az osztrák vámkezelési díjak, én már nem tudom mennyi, sok száz millió korona, talán 3—400 millió akkori koronaértékben esedékesek, és hogy én ezt fizessem ki. Természetes, hogy a szeme közé mosolyogtam és azt mondottam neki: végre hogyan jövök én ahhoz, — pestiesen mondva — hogy Amerikából valaki Nküld csomagot Horváth Jánosnak és én fizessek érte 100 milliókat? (Derültség jobbfelől.) Iírre elment és megint jött azután egy ujabb ajánlattal, hogy t. i. vannak olyan anyagok, amelyek nincsenek megcímezve, amelyek tehát általános jótékonycélra szolgálnak, nevezetesen nagyobb mennyiségű kakaó és szintén tekintélyes mennyiségű kondenzált tej. Erre, látván, hogy nem tudnak semmit csinálni ezzel a dologgal, s mivel a magyar államvasutak zálogba vették az egész megküldött anyagot és nem > engedtek senkit hozzányúlni, a kormány elé terjesztettem az én javaslatomat a következő alakban: Először, semmi közünk az egész szeretetakcióhoz, (Helyeslés jobbfelől.) másodszor, tekintettel arra, hogy rendelkezésemre kívánják bocsátani ezt a körülbelül 6000 font vagy kiló, nem tudom már mennyi kakaót és nem tudom mennyi, talán ugyanolyan mennyiségű kondenzált tejet, ennek a piaci ellenértékét hajlandó-e a kormány rendelkezésre bocsátani a magyar államvasutak központi igazgatóságnak a^ magyar államvasutak területén történt szállítási díjtétel lerovása fejében? Erre a ministertanáes igenlő választ adott. Én utasítottam közegeimet, hogy a magyar államvasutak központi pénztárába a magyar államvasutak követelésének megfelelő összeget: 22 és fél millió koronát fizessenek be, az előbb emiitett anyagokat pedig a budapesti inségakció raktárába szállítsák be. Ez meg is történt. A többihez azután nekem semmi közöm. Konszignáció Amerikából az onnan elindított anyagokról nem jött, vagyis leltári ivet, hogy minő anyagok indíttattak el az amerikai partról, ezek az urak magukkal nem hoztak. Én tehát nem is lettem volna abban a helyzetben, hogy az állítólagos hat vagon vagy nem tudom, mennyi vagon és mennyi ezer csomag eltűnését ellenőriztethessem. Itt rátérek arra, amit igen t. képviselőtársam sürget, hogy t. i., mi az ilyen természetű dolgok elszámolásába hatalmi szóval szóljunk bele. T. Nemzetgyűlés! Legyünk azzal tisztában, hogy itt egy társadalmi akcióról van szó,amely Amerikából indult ki és amelynek tisztán a címzett állomása Magyarország. Magyar embernek, magyar állampolgárnak az akció lebonyolítása körül semmiféle dolga nincs. Ennek következtében nekem nincs módom magyar állampolgárt kérdőre vonni. Az amerikai állampolgárt pedig nem tudom kérdőre vonni. évi már cms hó 26-án, szerdáit. De különben is ez egy amerikai társadalmi akció és épen a t. interpelláló képviselő ur méltóztatott megjegyezni, hogy ennek visszhangja támad Amerikában és az amerikai magyar társadalomnak módjában van kérdőre vonni azokat az urakat, akik, ha igaza van a t. képviselőtársamnak, unfair vagy pedig nem helyes módon jártak el. Ha Berkó, vagy Marczinkó sikkasztott, akkor bármelyik amerikai magyar, akinek része volt ebben a dologban, a sheriff jénéi, vagy nem tudom hol, 24 órán belül bevádolhatja és lecsukathatja. Ha történt sikkasztás az anyag dolgában, akkor meg kell indítani a vizsgálatot, mert hiszen én nem vizsgáltathatom a dolgot, csak a magyar határig, az pedig sajnos, itt van egy kiáltásnyira. Hogyan vizsgáltassam én végig ezt a dolgot Ausztrián és Németországon keresztül? Nekem mint államnak nincs módomban elszámolásra rá szorítani, sem pedig a dolog anyagi és tárgyi részére vonatkozó szigorú vizsgálatot végrehajtani. Nem állítom, amit igen t. képviselőtársam állított, hogy itt sikkasztás történt, mert nem tudom. Lehet, hogy nem történt. Mondom, nem áilitom, hogy itt sikkasztás történt anyagban, hogy Amerikában nem adták fel mind azt a 36 vaggonra tervezett mennyiséget, amely ott összegyűlt, mert nem tudom; lehet, hogy sikkasztottak anyagot, lehet hogy nem. Tény azonban, hogy körülbelül 28.000 csomag érkezett ide Magyarországba. Ez_ 52 kivételével szétküldetett. Ki küldte szét? Én nem. Berkó és Amerikából jött másik két magyar a magyar posta igénybevételével szabályszerűen szétküldték. Nagyon szeretném, ha az ebben a kérdésben joggal lázongó magyarországi magyar és amerikai magyar lelket és igazságérzetet valamiképen meg tudnám nyugtatni. Én azonban nem tudok többet mondani, mint amennyit már is bátor voltam említeni. Csak azt tudom mondani, hogy én mindenféle ilyen akciónak, amely árut akar idehozni, ellene vagyok, mert nincs szükségünk árura, hanem pénzre van szükségünk. Mert az áru, különösen ha használt, lehet inficiált áru is, és hozhat ide Amerikából Magyarországra nyavalyát. Harmadszor azért vagyok ellene, mert ellenőrizetlenül a csomagokban csakugyan történhet csempészés. Hogy történt-e, nem tudom, lehet, hogy történt. Nagyon szeretném, ha innen a nemzetgyűlésből az igen t. képviselő ur interpellációjából és rá adott válaszomból amerikai testvéreink megértenék a mi nyugodt és higgadt szavunkat, amely azt akarja mondani, anélkül, hogy én megbélyegezném akár Berkót, akár Marczinkót, akár Kis Emilt, akár mást — mert én ezeket az urakat, az ő gestiójukat annyira nem ismerem, hogy a nemzetgyűlés szine előtt ilyen súlyos Ítéletet mondhatnék róluk, viszont jót sem tudok mondani — azt szeretném kiáltani Amerika felé, hogy a magyar testvérek, ha jó szivük megindul a magyar gyermekek, a magyar munkások, a magyar betegek nyomorúságán, ne adják oda dollárjaikat, áruikat és cikkeiket semmiféle üzletszerűen szervezkedő csomagakció vezetői kezébe, hanem gyűjtsék össze maguk, tanitóik, lelkészeik, megbízható embereik, követségünk révén dollárjaikat és magukat a dollárokat küldjék át az államnak, az állam majd tudja, hova kell forditani. (Zaj bálfelől. — Kuiia P. András: Küldjék Ceglédre, ugye Lendvai?) Ha néhány a hátam megett ülő képviselőtársamnak közbeszólásait hallgatom és azokat tenném mérlegre, akkor valóban önmagamnak tartoznám azzal, hogy félbeszakítva válaszomat, leüljek. Mivel azonban a nemzetgyűlésnek beszélek és nem a hátam megett levő néhány igen t. képviselőtársamnak, folytatom beszédemet. (Kuna P. András: Nevetséget csinálnak! Zaj.)