Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

364 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-é% szerdán. hogy ezeket a szerződéseket mind avagy sugalmazta, ezeket a jó külföldieket, akik rajtunk segiteni akarnak, s ezeket a különféle tárgyalóbizottságokat sugalmazták ugy, hogy ezek a kikötések olyanok legyenek, hogy mennél inkább kezébe jussunk annak a hatalomnak, amelynek érdeke az ország csorbitása. Látjuk, hogy ugy, amint igaza volt Grünwald Bélának a régi Magyarországról mondott Ítéletébe, hogy Magyarország voltaképen közjogi részvénytársaság volt, annálfogva, mert a nemesség tartotta kezében a hatalmat és a jobbágyságot adóztatta, teljesen önzőén vezette az ország életét. Ugy most is elmondhatjuk azt, hogy körülbelül ennek mintájára nálunk egy családi részvénytársaságról van szó, amely nem akarja az országot kezéből kiadni. Megvallom, hogy én azoktól a jogoktól, amelyek a főbiztosnak, a bizalmiférfiaknak és a többieknek adattak, egész odáig, hogy kívánhatják, pl. egyes jövedelmeinknek monopóliliummá alakítását, kívánhatják azt, hogy egy konzorcium kezelésére bízassanak, hogy koncepciók adassanak rájuk nézve, nem félek. Mondom nem félek ezen egyezményektől abból a szempontból, hogy a főbiztos vagy pedig más ilyen szerv majd a nyakunkra teszi a lábát, inkább attól félek, hogy főbiztos és mindezek a szervek Bethlen István gr. lesz, aki azután a maga céljaira, saját hatalmának megerősítésére és megtartására fel tudja használni. Azok az előkelő idegenek — bár milyen kiválóak is, — sok minden olyan belső viszonyunkkal nem voltak tisztában, amelyeket ezek az egyezmények érintenek, valóságos magyar szakértőnek, a magyar belső ügyek valóságos belső szakértőjének kellett volna lennie, akitől ezek az egyezmények erednek, amelyek az egyezményben benne vannak, mind egyenesen utalnak arra, hogy tulajdonképen a kormány a maga hatalmát akarta biztosítani két és fél évre, sőt eshetőleg húsz esztendőre, mindezekből azt következtethetjük, hogy ezek magyar kézből erednek. Félek Bethlen Istvántól, hogy ő lesz a mi főbiztosunk és akkor ennek az országnak sorsa meg lesz pecsételve, mert csakugyan igaz, hogy a makacsság rendszere tette a magyar politika tengelyévé. Hogy ezeket az egyezményeket nem kell szentírásnak elfogadni, s hogy ezek az egyezmények, amelyeket külföldi szakbizottságok javaslatai alapján kötöttek, csak addig komolyak, amig Bethlen István gr. akarja, arra nézve csak egy példát hozok fel. Ott van a banktörvény és a bankalapszabály. A pénzügyi bizottság munkája az egész komplexumnak kiegészítő része és ez reánk szinte törvényerővel hat, mert erre a jelentés is kötelez bennünket. A jelentésben benne van, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy a jegybank az államtól, kormánytól teljesen független legyen. Ha mégis megtörténnék véletlenül, hogy a kormány annak folytán, hogy most átadja az állami jegybanknak intézetét annak passzíváival és aktíváival, ezeknek az apportoknak ellenében részvényeket kap, akkor köteles gondoskodni arról, hogy ezeket a részvényeket mielőbb magánkezekbe juttassa, hogy még csak a részvénytársaságban se legyen bent egyetlen sem. De mit látunk? A megfogalmazott bankalapszabályokban, ezektől a direktíváktól eltérőleg, egyszerűen benne van, hogy ennek a nem magyar nemzeti banknak elnökét a pénzügyminister előterjesztésére a kormányzó nevezi ki, alelnökeit a kormányzó erősiti meg, miután őket a főtanács megválasztja. Komolyan kell ezt venni? Hiszen mindenütt el tudunk térni a nemzetközi rendelkezésektől ott, ahol a hatalmi érdekeink kívánják. Hát csakugyan nem lehet Magyarországon semmitsem csinálni ugy, hogy az ne a szolgaság intézménye legyen? Csakugyan nem lehet ugy csinálni bármilyen dolgot, hogy az a hatalomtól teljes függésbe ne jusson? El lehet képzelni, hogy a nemzeti bankra nézve, melynek elnökét, s irányadó vezető tényezőit a kormány nevezi ki, megvalósul a nemzetközi egyezménynek az a kikötése, hogy az államtól, kormánytól teljesen függetlennek kell lennie? — (Patacsi Dénes : Hát az OsztrákMagyar Bank és az osztrák-magyar monarchia is igen gazdagok voltak ; ott nem kellett félni attól, hogy konfliktus keletkezik, sem az osztrák-magyar monarchiának, sem az osztrák, sem a magyar kincstárnak nem volt szüksége arra, hogy befolyást gyakoroljon a bankra, hogy inflációt, satöbbi idézzen elő, mert akkor még a magyar és osztrák kincstár is gazdagabb volt, mint a bank, ennélfogva a banknak legfeljebb csak adhatott. — (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rupert Rezső : Most azonban, amikor a szegény állam az anyagi hitelében kissé megroppant, a maga dolgait nem tudja a bank dolgaival összekeverni, ugy hogy a bank kifelé, a világ előtt, a külföld előtt teljes biztosítékot nyújtson. T. Nemzetgyűlés! Méltoztatik-e valamit látni azokból a kölcsönökből, amelyeket Bethlen István idehozott? Azok a külföldi tényezők is, amelyek a világbékét akarják helyreállítani, és konszolidálni akarják valamiképen az egész világ gazdasági rendjét, •— mert a boldog, gazdag államok sorsa, közgazdasági élete is attól függ, hogy a szerencsétlen, nyomorban sínylődő államok is kiépüljenek, — komolyan, objektive akarnak rajtunk segiteni? Nem vonom kétségbe egy percig sem, hogy komolyan akarnak segiteni, hogy jóindulattal sietnek segítségünkre, s hogy mindazok, akik ügyeinkkel foglalkoztak, még az a népszövetségi delegáció is, amely itt járt, csak jóakarattal akarta a mi érdekeinket előmozdítani, de még ezek is akaratlanul ellenünk vannak. A magyar nép ellen már négy esztendő óta minden összeesküdött. Ha valahol a mi szegényes kis ügyünk szóbakerül, méltóztatik látni azt a felhördülést, amelyben részesitik. Ha meg akarnak takarítani filléreket a számára, mindjárt felhördülnek, és felhördül még az az u. n. liberális sajtó is, s az egész kapitalizmus. Hipokrizissel hazafiságot hirdetnek azoknak, akik a legnehezebb hazafiság kötelességeit teljesitik, mert nem népszerű kérdésekben forgolódnak. Mindenki összeesküdött ez ellen a szegény ország ellen, mondom, akaratlanul még a külföld is, mert akkor, amikor azt kívánják tőlünk ezekben az egyezményekben, hogy függesszük fel a törvényhozásunkat, tegyük félre parlamenti életünket, nem tudják, hogy Magyarországon a parlament, a törvényhozás az egyetlen hely, ahol a szólásszabadság biztosítva van. (Zaj jobbfelől.) Nem tudják, hogy Magyarországnak nemcsak törvényhozása, hanem úgyszólván bírósága és rendőrsége is egyedül a parlament, amely menedékhely a szenvedések, üldözések elől s a gyengék egyedüli megvédelmezője. Hiszen, ha ezt tudnák, akkor nem tennék félre. Ha félretették, mint pl. Ausztriában, az egészen más módon történt, mint nálunk, mert hiszen ott meg van az organikus összeköttetés, a parlamenti hatalom és a főbiztos között s ott meg vannak a garanciák is arra, hogy a kormánynak nem lehet akárhogyan cselekednie. Azzal nem számoltak, hogy itt egészen más világ van s hogy ott a politikai hatalom européereknek, a civilizáció szempontjait meg nem sértő embe-