Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-273
A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hé 9-én, szerdán. 365 reknek, a törvény feltétlen tiszteletét lelkükben hordozó embereknek kezébe jutott. A hatalom ott alkotmányos, demokratikus érzésű emberek kezébe került, akik már az ott fennálló közszellem miatt sem térhetnek le az útról. — (Patacsi Dénes : Ott csak félóráig szólhatnak minden tárgyhoz. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Majd Szomjastól és Patacsitól fogunk okos beszédet hallani. — Szomjas Gusztáv : Egy szót sem szóltam magához. — Horváth Zoltán: Ez csak nem sértés. Sok a közbeszólás, várjuk az okos szót.) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Rupert Rezső : A legnagyobb aggodalommal, félelemmel kell tekintenem azt, hogy a kormány a felhatalmazási javaslatában, miután a jegyzőkönyvekben gondoskodott az előkészítésről, csakugyan kéri a felhatalmazást, hogy a szanálási programm véghezvitele érdekében tett intézkedéseiben még a törvénytől is eltérhessen. Ezt a hatalmát a 4. §-ban még inkább kiterjeszti, — (Szomjas Gusztáv : Ez nem részletes tárgyalás!) mert ott még azt is kimondja a maga számára, hogy ha ezek az intézkedések nem elegendők, akkor még tovább mehet a kiadások apasztására ós a bevételek fokozására nézve tett intézkedéseiben. Nincs semmiféle korlátja a hatalmának, mert a pénzügyi bizottságnak egyszerűen csak referálni tartozik, a pénzügyi bizottság három nap alatt csak jelentést tehet a nemzetgyűlésnek, ha pedig talán egy évig sincs nemzetgyűlés, akkor csak arra köteles, hogy a legközelebbi ülésen tegyen jelentést. De ugy a pénzügyi bizottságra,' mint a nemzetgyűlésre nézve is kimondatik, hogy még ezek tiltakozása sem akadályozza meg a kormány által kiadott rendeletnek, a törvénytől eltérő, sőt a törvénnyel szembehelyezkedő rendeletnek végrehajtását. így nem lehet elbánni egy nemzttel, ennyire nem lehet csuffátenni egy nemzetet, de Bethlen István — ugy látszik — tudja, hogy lehet. — (Horváth Zoltán : Ismeri a hiveit !) Ó tudja, hogy ha egy nemzettől a becsületét kérik áldozatul, és azt odaadja, az egyúttal annak a nemzetnek az elusztulását is jelenti — (Szomjas Gusztáv : Hallatlan, ilyent mondani!) A kormány korlátlan hatalmat kér és láttuk már, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire akarja felhasználni. Itt vannak különféle tervbevett intézkedései, itt van mindenekelőtt az úgynevezett részletes szanálási terve. Megint csak a nemzet meg nem becsülése az, hogy ezt részletes tervnek merik nevezni, amikor egy tétel alatt összefoglalnak rengeteg milliókat és ezzel elintézettnek tekintik a kérdést. Egyszerűen felsorolnak egy-két ministeriumot, felsorolják a belügyministeriumot, közoktatásügyi ministeriumot, a hadsereget stb. és azután az »egyéb közigazgatási cimü« tételbe mindent a világon beledugnak. Látszik ebből, mennyire nincsenek tisztában alkotmányos szempontjainkkal azok, akik ezt a szanálási tervet elfogadták, mennyire nem ismerik a nemzeti lelkületet, mennyire nem ismerik, a hatalmi berendezkedés hierarchiáját. Az »egyéb közigazgatási« tételben benne van a kormányzó, a nemzetgyűlés, az igazságügyministerium és a világon minden, de miden. Megtréfálása, kigunyolása ez a nemzetgyűlésnek és a nemzetnek. Ha ez tetszik képviselőtársaimnak, édes Istenem, nem tehetünk róla, de a magunk részéről felemeljük szavunkat az ellen, hogy ebben az úgynevezett részletes költségvetési tervben ilyen bántó módon intézik el a nemzetet és a nemzetgyűlést. Eltekintve attól a legnagyobb bántalomtól, hogy ide dobnak nekünk minden részletezés nélkül egy ilyen tervet, amelyben rengeteg kiadások foglaltatnak, melyeket a nemzetnek igen súlyos áldozatok árán fedeznie kell, nem tudjuk ellenőrizni, hol lehetne valamit megtakarítani, nem tudjuk, hol túlzottak a kiadások s azt sem tudjuk, hol lehetne a kiadásokat fokozni a nemzeti erősödés szempontjából. A világon semmit sem tudunk, elintéznek bennünket egy kis speizcetlivel, egy kis speizcetlit dobnak ide. Hát, ha ez megfelel a törvényhozás méltóságának, ám méltóztassanak ezt helyeselni, én a magam részéről nem helyeselhetem. — (Szomjas Gulztáv : Most részletes vita folyik?) Az »Egyéb intézkedésekétől semmi jót nem várhatunk. Apró, kis dolgokkal jön most a kormány, A kormány igen nagy dolgokat meg tehet a felhatalmazási törvény alapján és hogy kápráztasson, hogy szemeket vakitson, apró kis kérdéseket vesz bele intézkedései közé. Azon a réven, hogy a kiadásokat apaszthatja és a bevételeket növelheti, rengeteg érdemleges, vitális kérdésben dönthet, intézkedhetik, mert hiszen abban, hogy a kiadásokat apaszthatja, illetőleg a bevételeket fokozhatja, implicite benne van az illető intézmény sorsa is, amelyre az a kiadás vonatkozik. Hiszen ezzel a jogával élve, a kormány egyszerűen megszütethetné, bezárathatná a népiskolákat is. Nem mondom, hogy a kormány ezt megteszi, csak iskolapéldának hozom fel ezt az esetet. — (Szomjas Gusztáv: Nem lehet komolyan venni az ilyen beszédet!) Nem fogja megtenni a kormány ezt az otromba dolgot, csak azért hozom fel, mert azt is megteheti. Ha pedig ezt is megteheti, akkor mindent megtehet. A kormány azt mondja, hogy a kiadásokat apasztja, hogy azonban a kiadások apasztása miféle intézményeket fog érinteni, miféle jogi, társadalmi és állami intézményeket fog megszüntetni, az csak a kiadások apasztásának a következménye. A kormánynak meg van a joga a kiadások apasztására és ezzel élhet. Olyan ez, mint amikor az indemnitás vagy a bugdet keretében a törvényhozás sokszor nem szavaz meg valamely intézményt, annak létezése azonban mégis valósággá válik, mert belevétetik a budget javaslatba, vagy az indemnitási javaslatba. Akárhány ilyen kérdést látunk, mely indirekt utón igy intéztetik el. A kormány ekkora hatalom birtokában csak azért, hogy megnyugtasson — mert hiszen nem ezt fogja tenni elkezd betelni arról, hogy a jogorvoslatoknak a lehető legkisebb mérvre szorításáról kell gondoskodni. Ez kis kérdés, amelylyel nem igen fog sokra menni, de mégis aggodalmat kelt, mert egyszerűen a közigazgatás önkényének fogja odadobni a polgárokat. Ennek egyszerűen az lesz a következménye, hogy, ha egyszer egy szolgabiró elitéi valakit nyolc-tiz napi vagy két heti elzárásra, nem lévén az itélet ellen apelláta, vagy legfeljebb csak az alispánig, az illetőnek ki kell töltenie büntetését. Pedig azt látjuk, hogy az ilyen Ítéleteket fenn a ministeriumokban csak a legritkább esetekben hagyják helyben. Különösen a belügyministeriumokra gondolok itt, amely pedig nem igen szokta oltalmazni a polgári, a szabadságokat — ez is hozzá tartozik a megyei szellemhez, de természetesen nem minden megyét értek itt — és nem igen őrködik az emberek polgári szabadsága felett, mégis napról-napra a kihágási Ítéleteknek rengeteg tömegét kénytelen megsemmisíteni, mert érdemes polgárokat sújtana kéthárom-négy heti elzárással. A jövőben azonban nem lehet majd a ministeriumhoz appellálni, talán még az alispánig sem, ugy hogy sok olyan viszás eset fordulhat elő, amilyen Gaal Gasztonnal is megtörtént,
