Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

A nemzetgyűlés 261. ülése 1924 az esetbi-n sem, ha az eddig megtörtént visszaéléseket nem tudjuk korrigálni es egeszén jóvátenni. Hiszem, hogy elkövetkezik az ido, amikor mi amerikai magyar testvéreinkkel egészen másképen és más utou fogjuk megtalálni a gazdasági és elsősorban a kulturális, szellemi, lelki és nemzeti együttműködés módját és lehetőségét. Felszólalásom sokkal inkább szólt ennek a célnak, mint ennek a gyalázatos visszaélésnek, de ezt a visszaélést is meg akartam bélyegezni itt, a nemzetgyűlésen, meg akartam bélyegezni az itteni magyar társadalom és az amerikai magyar társadalom előtt. (Helyeslés a balközéven.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. ,.„.,.. .... Vass József népjóléti es munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Arra a kérdésre, hogy Berkó és Marczinkó — ha jól emlékszem ezeket a neveket méltóztatott emliteni — kitüntetést kaptak-e és ki vezette fel őket magas helyre, ugy látom, sokkal sürgősebben várja a feleletet Kiss Menyhért igen t. képviselőtársam, mint maga az interpelláló az interpellációra. {Derültség jobbfelől. — Kiss Menyhért: Mindnyájan várjuk! Áz ország is várja! Ez mellékvágány : — Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ennek következtében kénytelen vagyok a sürgősség szempontjából először erre a kérdésre válaszolni. Válaszom a következő: kapott-e Berkó, Marczinkó, vagy nem tudom kicsoda valamilyen kitüntetést, igen vagy nem: nem tudom ; ki vezette fel őket: én nem; én terjesztettem-e elő őket kormányzói kitüntetésre: nem, (Kiss Menyhért: Ki terjesztette elő?) Nem tudom. Méltóztassanak megengedni, hogy^ Zsilinszky igen t. képviselőtársam interpellációjára lehetőleg röviden válaszoljak. (Zaj a balközépen.) A külföldi, úgynevezett csomag- és szeretetakciókkal szemben az én álláspontom, amióta ennek a tárcának élén állok, a következő. Nálunk, Magyarországon áruhiány nincs. Ha itt segítésről van szó, tulajdonképen azt kell figyelembe venni, hogy a segitésre rászorulóknak a vásárlóképessége csökkent meg a mai súlyos gazdasági helyzetben. (Ugy van! jobbfelől.) Ennek következtében pénzeszközökre van szükség, akár belföldi, akár külföldi forrásból, hogy azután ennek a pénzforrásnak igénybevételével az ő vásárlóképességüket feljavítsuk. Amennyiben pedig nem pénzeszközöket bocsátanánk rendelkezésükre, — aminthogy a budapesti inségakció ezt nem is teszi, — a pénzeszközökkel a magyar piacon, vagy ha itt nines, a közelfekvő^ más piacokon vásároljuk meg az árukat és bocsátjuk azoknak rendelkezésére, akiken segíteni kell. Áruhiány tehát nincs. Ennek következtében én a magam részéről eleve tiltakoztam az ellen, hogy ismeretlen tartalmú csomagokat ideküldjenek Magyarországra a magyarországi Ínségesek felsegitésének címe alatt. (Helyeslés jobbfelől), mert nagyon helyesen méltóztatott t. képviselőtársamnak megállapítani, hogy ez a MarczinkóBerkó, vagy Berkó-Marezinkó-féle úgynevezett szeretettcsomag-akció tulajdonképen nem szeretetakció, nem inségakció hanem egészen közönséges eeomagközvetités Amerikából Magyarországba, meghatározott emberektől meghatározott címekre való csomagközvetités Magyarországra. Én igy állok szemben ezekkel az akciókkal, és mivel az én véleményemtől van függővé téve, hogy vájjon vám szempontjából beeresztenek-e ilyen küldeményeket a magyar határon, amikor a fináucministerlum engem ilyen ügyben megkérdez, a válaszom az, hogy javaslom az ideküldött anyagokra vonatkozólag a vámmentesség, megadását év? március hó 26-án, szerdán. 31 és a bebocsátását abban az esetben, ha az illető anyagok szétosztása az én dolgom lesz. (Helyelés a jobb és a baloldalon.) mert én tudom azt, hogy Magyarországon hol kell segíteni (Ugy van ! jobbfelől.) és nem az amerikai Berkó vagy Marczinkó vagy más urak. így álltam én szemközt azzal az úgynevezett második számú szeretet-akcióval, mert az első még az én ministerségem előtt volt. Akkor közbeléptek (Halljuk! jobbfelől.) súlyos argumentumokkal abban az értelemben, hogy csak még ez egyszer javasoljam a pénzügyminister urnák azt, hogy bocsáttassanak be ezek az anyagok, mert már itt vannak az ország határán, ennek következtében szörnyű hatással volna az amerikai magyarság előtt annak, ha a magyar kormány leeresztené a sorompót a 36 vagon, az Ínségesek számára ott gyűjtött szeretetadomány előtt, pusztán formális okokból. Én akkor azt mondottam, — és ez írásban van — hogy ezeknek az okoknak hatása alatt a magam részéről hajlandó vagyok eltekinteni az én nehézségeimtől és mógegyszer, utoljára hozzájárulok ahhoz, hogy ezek a dolgok a magyar határon áteresztessenek. Már most, t. nemzetgyűlés, miért vagyok én ellene annak, — az előbb emiitett okon kivül, t. i., hogy áruhiány nincs Magyarországon! — hogy ilyen csomagok és ilyen anyagok ide küldessenek? Azért vagyok ellene, mert ha ezrével jönnek ide csomagok, akkor ezeknek a behozatala, illetőleg beeresztése csak abban az esetben éri el valamiképen a célját, azt a nemes célt, hogy segítsenek a megcímzett emberen, ha nem kerülnek vámkezelés és vámtételek alá, ha tehát vámmentesen eresztik őket be. Ha nem kerülnek vámkezelés és vámilleték alá, akkor felbontatlanul jönnek be. (Ugy van! bal felöl.) Ha felbontatlanul jönnek be és én magyar kormány, engedem ezeket be, akkor esetlégkommunista röpiratokat hozatok be a saját magam presztízsével és a saját magam engedélyével. (Ugy van! jobbfelől.) Ha pedig a határon megállítom és minden csomagot felbontatok, minden csomagot megvizsgáltatok, akkor én nem adhatok vámmentességet, mert hiszen ezrével jővén ilyen csomagok, az emberek százai heteken keresztül nem fognak egyebet csinálni, mint a csomagokat bontják, vizsgálják, leltározzák, megint összebugyolálják, varrják és küldik tovább. Ezt ingyen megcsinálni nem lehet a magyar államkincstárnak. De azért sem engedhetem meg, mert én nem tudom, hogy a meglehetősen gyenge és hiányos amerikai közgazdasági közegészségügyi viszonyok mellett — értem a széles tömegek közegészségügyi viszonyait — vájjon nem küldenek-e ide be nekem bacillustelepeket ? Azokban a csomagokban használt ruhák, olajfoltos kabátok, nadrágok, fehérnemüek, használt lábbeliek vannak, szóval az amerikai életből, az úgynevezett piccola gente, a kis ember mindennapi életéből, használatából kivont anyagok gyűjtetnek egybe és küldetnek át Magyarországba. Ha én valamennyit elküldöm a fertőtlenítőbe, akkor először tönkreteszem ezzel magukat az anyagokat, de másodszor olyan költségbe verem magamat, hogy azon megvehetnném teljesen újonnan azokat az anyagokat. Ezek azok az okok, amelyek engem arra vezettek, hogy ilyennemű csomagok gyűjtése és beeresztése ellen a leghatározottabban állást foglaljak. (Lendvai István : A sibereket miért eresztik be? — Kűna P. András: Az egészen más!) Méltóztassék Lendvai t. képviselőtársam megengedni, hogy ne menjünk mindig mellékvágányokra. Engem interpelláltak most a Marczinkó—-Berkóféle csomagok dolgában, és most tőlem azt kérdezi Lendvai képviselő ur, hogy miért hozatom