Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 19k nokkal, mint ahogy eddig is elvégezte vele szemben, azok után, hogy 1922 február 16-án a hatalmat magához ragadta. • Most át akarok térni ... — (Szomjas Gusztáv : A zsidó hitre !) Nem önről beszélek, — (Horváth Zoltán : Szomjasra), sem a mai zsidókról, sem a volt zsidókról— (Szilágyi Lajos : Majd én beszélek! —Horváth Zoltán: Majd Tiszalökön beszéljen! Legyen gyöngédebb az ősei iránt. — (Szomjas Gusztáv : Mit mondott? •— Horváth Zoltán : Azt, hogy legyen gyöngédebb az ősei iránt! — Szomjas Gusztáv: A nagyapád volt zsidó ! — Peyer Károly : Sok embert ha megkavarnánk, előbb-utóbb kibújna a zsidó mindenhol !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : Mindaz, amit a törvényjavaslatok körül látunk, bennünk azt az aggodalmat érlelte meg, hogy tulaj donképen azokban a nemzetközi egyezményekben, jegyzőkönyvekben, amelyeket nekünk törvénybe kell iktatni, az azokban foglalt súlyos megkötések, nem annyira a külföldnek, a külső hatalmaknak, a népszövetségeknek, vagy a népszövetség bizottságainak a gondolata, akakrata és szándéka volt, hanem valósággal — látván azt a kezelést, hogy Bethlen István az alkotmányosságot teljesen meg akarja tagadni •— felmerül az aggodalom bennünk, hogy sok gondolat és megkötés ezekben a nemzetközi szerződésekben az ő agyából származik, azért, hogy a maga hatalmát minél erősebbé tegye. (Mozgás a jobboldalon) Ő szuggerál ... Elnök: Két óra van. A képviselő urat beszédében megszakitom, és az ülést d. u. 3 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szó folytatólagosan Eupert képviselő urat illeti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Most röviden ezeknek a javaslatoknak részleteivel szeretnék foglalkozni. Bethlen István gr. azt mondja, hogy igen csodálatosnak tartja azt a siránkozást, hogy most egyszerre annyira fáj nekünk a szuverenitás. — (Lendvai István: Nekik sohasem fáj!) Hát ebben téved a t. ministerelnök ur, mert nekünk a szuverenitás kezdettől fogva fájt és emiatt elég sokat panaszkodtunk is. Viszont azt igyekszik kimutatni, hogy ezek a szanálási javaslatok s még azok a nemzetközi egyezmények is, amelyek ezekben bennfoglaltatnak, nem érintik szuverenitásunkat. A ministerelnök ur ezen állitását kétségbe kell vonnom, mert ezek az egyezmények, különösen az első és második jegyzőkönyv igenis kifejezetten súlyos beavatkozást tartalmaznak szuverenitásunkra. Már maga az első jegyzőkönyv eltilt bennünket attól, hogy függetlenségünket azáltal veszélyeztessük, hogy más állammal szemben gazdasági kérdésekben különleges rendszert léptessünk életbe. Eddig bennünket még a trianoni szerződés sem tiltott el ettől, ez még a trianoni szerződéssel szemben is jogfeladás, mert a trianoni szerződés mindössze esak azt tiltotta meg nekünk, hogy politikai ,függetlenségünket veszélyeztessük. Azután ezekben a jegyzőkönyvekben is már, a népszövetség pénzügyi bizottságának jelentésében vettetik fel az is, hogy nekünk olyan törvényt kell hoznunk, mely teljes felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a szanálási programra véghezvitele érdekében teendő intézkedési, évi április hó 9-én, szerdán. 363 seire nézve még a törvénytől is eltérhessen és ne kelljen neki a nemzetgyűlés jóváhagyását kérnie. Lehet-e ennél súlyosabban beleavatkozni egy nemzet belső életébe, mint hogy ha törvényhozását vetik kényszer alá, azt bénítják, szüntetik meg, ha részlegesen nem is, de épen a legfontosabb kérdésben. Nem tudom elképzelni, hogy ennél súlyosabb beavatkozás lehessen. Ilyen beavatkozási lehetőséget még a trianoni szerződés sem tartalmaz, mert hiszen a trianoni szerződés és azt becikkelyező törvény 2. §-a kifejezetten rendeli el, hogy még a trianoni békeszerződés végrehajtása körül tett intézkedések is, amennyiben törvényhozás tárgyára tartoznak, a törvényhozás elé terjesztendők. Tehát még a trianoni szerződésben, az azt becikkelyező törvényben is, ahol igazán világosan elő van irva, és amelyben egyszerűen diktálják nekünk, hogy mit kell cselekednünk, a végrehajtói intézkedések a törvényhozás számára vannak fenntartva. A főbiztos jogköre rendkivül széles, még közigazgatási életünkbe is beleavatkozhatik, adók emelését követelheti, ezenkivül beleavatkozhatik vámpolitikánkba is, kivánhatja a zálogjogokat jelentő aktívák és passzívák emelését és csökkentését. Mi mást jelent ez, mint a legerősebb beleavatkozást a nemzet önrendelkezési jogába és szuverenitásába ? A magyar nemzetnek ezek szerint a jegyzőkönyvek szerint még ahhoz sem lesz joga, hogy valamely más kölcsönről a főbiztos engedélye nélkül tárgyalhasson. Ha tehát jó üzletet tudnánk csinálni talán már a jövő évben, vagy kapnánk valahonnan kedvező konverziós kölcsönt, ha lehetséges volna az, hogy a jóvátételi kérdést egészen elszakítjuk a mi szanálási kérdésünktől, mert hiszen Európa ezzel nem sokat törődik, szint ugy a jóvátételi bizottság sem, ha mi a magunk erejével és ügyességével talpra tudunk állani előbb, vagy jobban, nincs ellene kifogáss, mondom annak ellenére, hogy akadhatnának nekünk jó hitelezőink, akik adnának konverziós kölcsönt előnyösebb feltételek mellett, nekünk erről tárgyalnunk sem szabad. Már felemiitettem, hogy a főbiztos beleavatkozhatik az adó kérdésekbe is. Ha főbiztos nincs, akkor helyette a leglényegesebb dolgokat gyakorolhatják a bizalmi férfiak, azonkivül pedig mindazokat a jogokat, amelyeket a trianoni szerződés 180. cikke a jóvátételi bizottságnak biztosit, gyakorolhatja az ellenőrző bizottság. Ez azt jelenti, hogy amit Triaanonnal szemben elértünk és amennyit a boszuálló Trianon is meghagyott, még annak nagy részét is elpusztította. Semmiért, olcsó ajándékért, 250 millióért, amelyről azt tartjuk, hogy megfontoltabb, áldozatosabb takarékossággel és adózással ezt könnyen lehetett volna pótolni, mindent odaadtunk, és épen azért nem is hisszük, de tudjuk hogy ez a 250 millió kevés. Ha csak erről a 250 millióról van szó, ezt itthon is elő tudtuk volna teremteni. Tudjuk azt is, hogy ez a 250 millió azért sem jejelent a nemzetnek nagyon sokat, mert megbirhatatlan belső terheket is kell velük együtt viselnünk, olyan terheket, emalyeket, ha igazságosabban elosztanánk és még ezzel a 250 millióval, meg is szereznénk, ezzel fel is emelnénk, igazságosabb és okosabb adóztatási rendszer mellett mindezt be lehet hoznunk. Látjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek mellett bajainkból nagyon könnyen szabadulhatnánk. Azért ebből is azt kell következtetni, hogy nem a magyar szanálási kérdés, vagy a jóvátétel volt a fontos, hanem tényleg az, amit kezdettől fogva hangoztatunk, hogy az a hatalom, amely idehaza lejárta magát és súlyát elvesztette, \ fenntarthassa az életét. Ugy látom én tulaj donkópen,