Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április ho 9-én, szerdán. 355 állanak utunkban, amikor egy Andrássy Gyula gróf mondja — már pedig az ő hazafiságába senki sem kételkedhetik — (Patacsi Dénes : De nem ezt mondta !) hogy a revánsra még csak nem is gondol, amikor itt Szakács Andor képviselő társam kimutatta, hogy hetvenezernyi fegyveres létszámunk van, akkor azt hiszem, hogy a nemzet iránt tartozó kötelességünk arról gondoskodni, hogy ez a szám megfelelően leszállittassék. Hiszen ha csak négy ven ezerrel szállítjuk le a hetvenezret, akkor is a két szanálási év alatt, ami még hátra van, kétszázhatvanöt millió korona megtakarításáról van szó. (Zsirkay János : Nem kell zsoldos hadsereg! Ez igaz!) Kétszázhatvanöt millió koronát megtakaríthatunk, ha a létszámot hetvenezerről harmincezerre leszállítjuk. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Hol van a hetvenezres létszám Harmincötezer a létszám és az sem teljes soha. — Zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes : Nem a hazának beszél ez, hanem a külföldnek. •— Renczes János : A kisantantnak beszél ! — Zaj.) Ezt Szakács Andor tisztelt képviselőtársam tegnap kimutatta. Én nem szorosan véve a hadseregről beszélek, hanem a fegyver alatt állókról, csendőrségről, rendőrségről és többiekről. (Patacsi Dénes : Olyan fia ez a hazának, mint aki az édesanyját a rablók előtt gúzsba köti!) Ha a között kell választanom, hogy vájjon odaadjam-e magamat önként a külföldnek — amint ezek a szanálási javaslatok oda vetnek bennünket, a teljes megalázkodást jelentik számunkra — vagy pedig azt mondjuk, hogy pár évig inkább a hadügyi költségeinket, fogjuk korlátozni, vájjon ki cselekszik hazafiasán? (Gróf Bethlen István ministerelnök : A csendőr és a rendőr nem hadügyi költség! — Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Szakács Andor : Én nem mondtam azt, hogy hadügyi költség, csak ennyi a fegyveres ember. — Zaj a jobboldalon. — Perlaki György : Már a csendőrségre is pályázik ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső : Nem szavakon múlik, t. Nemzetgyűlés. Mindenki nagyon jól tudja, hogy én a fegyveres erőről beszélek. Már most egy dilemma előtt állunk : vagy megmarad a hadseregünk, de akkor eladtuk magunkat, akkor a fegyveres erőt csak azért tartjuk meg, hogy szolgák maradjunk, vagy maradhatunk szabadok, csak az kell, hogy kevesebb legyen a fegyveres erőnk. Ez egy nagy kontradikció. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Szofizma !) Igen, szofizma, a helyzet szofizmája, hogy azért tartunk több katonát, csendőrt, rendőrt, hogy elpusztulhassunk, viszont, ha kevesebbet tartunk, megmenthetjük magunkat, mert akkor megtakarítjuk a nagy költségeket, megtakarithatunk 265 milliót. (Perlaki György : Akkor könnyebben lehet felfordulást csinálni !) Itt arról van szó, hogy el kell bocsátani a közalkalmazottak egy részét s előre félünk attól, hogy az a 15,000 ember ugy lesz majd kiválasztva, hogy azokat fogják elbocsátani, akik pedig a kíméletet legjobban megérdemelnék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : És a legliasznáíhatőbbak!) Attól is félhetünk, hogy ez majd önkényre, korrupcióra fog vezetni. (Zaj a baloldalon. — Nagy Ernő: Az egészen bizonyos!) Ezeket tehát ki fogják lökni az életbe. Már most, ha arról van szó, hogy nekem van itt 70,000 emberem a fegyveres erő körében (Derültség és ellentmondás a jobboldalon.), akik közül sokan, igen sokan szívesen, önként hazamennének, — hazamenne talán 30,000 ember a földmi ves nép körébe — vájjon akkor nem helyesebb megoldás-e — pár évről van csak szó — ha én inkább a militarista terhet csökkentem. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Tessék ezt a beszédet Prágában elmondani! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Oda van irányítva! Prágába és Bukarestbe ! — Propper Sándor : Ki alkudott meg odakint? — Temesváry Imre : Magyar hazafi nem mondhat ilyeneket. — Zaj. — Nagy Ernő : Magyar hazafi nem mehet a csehek bankettjére! Én nem osztom ezt, de azt sem helyeslem! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső: A t. ministerelnök ur nem volt itt előzőleg. Az én premisszám az, hogy miután a trianoni béke és ön is annyira összekötözte ennek az országnak a kezét-lábát, hogy mozdulni sem tud, hogy remélnie sem szabad, hogy miután itt letörtek minden lehetőséget, még az álmoknak a lehetőségét is, akkor én csak ezekből a premisszákból kiindulva szemére vetem, hogy mégis illúzióval áltatja a nemzetet, mégis tartat vele erején felül fegyveres* erőt. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Igenis, ha arra szükség lesz, majd én és társaim megint el fogunk menni a harctérre, s ott leszünk, ha jön az alkalom, de nem engedjük illúziókkal áltatni, szemfényvesztéssel ámítani a nemzetet. Ebből elég volt! Ha lekötöztettünk (Szomjas Gusztáv : Pfuj !), ha kényre, kegyre megadtuk magunkat, ha ebbe a kényszerhelyzetbe bele kellett jutnunk, akkor, ismerve a trianoni szerződést, melyre a ministerelnök ur ismét felesküdött, ugy, hogy most már nemcsak kényszertörvény lesz a trianoni szerződés, hanem erkölcsileg is érvényes törvény, mert önként fogadjuk el, legalább mentsük meg a menthetőt, és nézzük meg, hogy gazdaságilag ezt a szerencsétlen nemzetet hogyan tudjuk talpraállitani. (Zaj a jobboldalon.) Mert miről van szó? Ahogy azon az ülésen .. . (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon. — Perlaki György : Arról van szó, hogy a hadsereg fegyelmét akarja megbontani! Erről van szó! — Zaj. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Semmi egyéb, amit mondok, mint azoknak a konzekvenciáknak a levonása és nem is egész ridegen, amelyeknek a premisszáit önök és az önök ministerelnöke állította elénk. (Szomjas Gusztáv : A belgrádi séta állította elénk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső : Nekem most arról kell gondoskodnom, hogy a közalkalmazottak közül ki megy szívesen, önként haza, ki nem, mert ki a világba nem űzhetjük azokat, akiknek nincs más megélhetésük. Mert lehet-e könyörtelenül azt mondani, hogy 15,000 embert elbocsátok? Meg lehet-e ezt tenni? Valamikép ezen segíteni kell. Menjenek tehát azok inkább, akiket egyelőre nélkülözhetek. Hisz nincs másról szó, mint arról, hogy miután külföldi kölcsönt veszek fel, ezzel is három esztendőre — nem örök időkre — mérséklem kiadásaimat. Mert higyje el a ministerelnök ur, hogy én sokkal jobban szeretném a nagy magyar célokat megvalósítva látni, mint ahogy a ministerehiök ur látja, mert én legalább évek óta csak azért küzdök, hogy ennek a nemzetnek becsülete legyen és az az ellenzék, amely a nemzetnek ezért a becsületéért küzdött, előkészítette, nem pedig hátráltatta a ministerelnök ur útját. Hiszen ha nincs itt az az ellenzéki csoport, amely szembeszállt önökkel az európai szempontokért, akkor a ministerelnök ur még ma is itthon csücsülhetne és ma sem mehetett volna el külföldre. (Zajos ellentmondás a jobboldalon.) Azután miről van szó? Abból az ülésből, a