Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

356 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. Magyar Nővédő Egyesületek Szövetségének üléséből, melyről az imént szóltam, azt izenik még nekünk, hogy minden hat percben egy magyar ember hal meg tüdővészben, tehát 77,000-né! nagyobb a számuk azoknak, akik meghalnak. Tudjuk, hogy a tüdővésznek melegágya a nyomorúság, az éhség, a nélkülözés. Hát ki védi inkább ezt az országot : az-e, aki exerciroztat és az Üxküll-Gillenband lépéseket tanitja, vagy az védi-e, aki a nemzet sokaságát, számát, egészségi állapotát akarja megóvni? Ha felesleges áldozatokra nem költünk, akkor több jut arra, hogy tö.bb magyar ember maradjon életben. De mi a helyzet? Evente száz- és százezer magyar gyermek hal meg a nyomorúság következtében, másik százés százezer pedig nem születik meg a nyomorúság következtében . . . (Zaj és ellentmondás a jobboldalon és a középen. — Kenéz Béla : Száz- és százezreket nem lehet mondani, sokkal kisebb az a szám!) T. képviselőtársam, egyezzünk meg abban, hogy csak tizezer azoknak száma, (Kenéz Béla : Arról lehet beszélni!) — pedig sokkal több az, — aki elpusztul és másik tízezernek — pedig sokkal több a számuk — nem szabad megszületni a nyomor miatt. (Ellentmondások a jobboldalon.) Amikor mi rászántuk magunkat arra, hogy egy nagyon hatalmas, magasra emelkedő kulturnemzet, a civilizáció élén előrehaladó nemzet akarunk lenni, az emberiességnek földje akar lenni a mi országunk, akkor nekünk nem azokra a militarista kiadásokra van szükségünk, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Menjen Prágába ! Ott beszéljen igy!) melyekkel ennek a szerencsétlen nemzetnek szemét kápráztatják, hanem szükségünk van gazdasági megerősödésre, számbeli megerősödésre, valóságos, reális konszolidációra. Azért idéztem Deák szavait, mert Deák is hasonló helyzetben ezt tartotta szükségesnek, sőt azt mondta abban a beszédben, hogy mig belső rendünk, belső szabadságunk és belső jólétünk nincs meg, bűnös az a nemzeti képviselet, mely feles számban áldoz. Igenis, arról kell gondoskodnunk, hogy belső rendünk legyen megóva, hiszen mást nem is enged meg az a trianoni szerződés, amelyet önök elfogadtak. (Csontos Imre : Maga nem fogadta el, képviselő ur?) Itt már a kormány lelkiismeretességének és felelősségének a kérdése, hogy milyen létszámot tart szükségesnek. Nehogy rosszindulatú emberek, szavaló hazafiak, hipokriták, megint azt vessék a szememre, hogy hazafiatlanság kérdése, ismétlem : egy átmenetről van szó, arról az átmenetről, amelyet -— akartuk vagy nem akartuk — ránk nézve sterillé tesznek a szanálási javaslatok, ugy, hogy még megmoccanni sem lehet. Itt tehát ilyen átmeneti időszakról van szó. Itt ugy látszik, mindenkinek mindent szóba lehet hozni, csak nekem nem. Ismétlem tehát, hogy addig a kormány kötelessége felelőssége mellett megállapítani, hogy mekkora létszámot tart szükségesnek. Mennél alkotmányosabb a kormány, mennél inkább olyan a kormány, annak kormányzása és többsége, hogy a közvélemény rokonszenvvel viseltetik iránta. hogy a magyar milliók azt mondják, szolidáris érdekünk ennek a rendnek a fentartása, annál kevesebbre van szükség, tisztán csak azért, hogy a nemzet fékentartassék, mert a nagyhatalmak és kishatalmak kegyesen csak erre engedélyeztek nekünk haderőt ; ismétlem tehát, hogy mennél nyugodtabb a belső politikai rendünk, annál kevesebbre lesz szükség, és annál többet fordíthatunk más olyan célokra, amelyek örök célok és amely céloknak be nem töltését és ki nem elegit és ét örökre meg fogja érezni ez az ország. Hiszen lehet, hogy majd húsz esztendő múlva szükségünk lesz egy nagy tömegre azért is, hogy megmutassuk a katonai virtusunkat, megmutassuk katonai erőnket is, de majd, amikor jön a 18., 19., 20. és 21-ik esztendő, ha jön egymásután a négy esztendő, akkor ki fog derülni, hogy a magyar nők egy évben csak egyszer szülnek, de ebben a négy esztendőben egyszer sem szültek és majd hiányoznak a sor alól azok, akiknek ott kellene állniok. Nekünk egy hivatást adott a végzet : azt a nagy, hatalmas kötelességet, hogy a jövő nemzedékről gondoskodjunk, mert a mi nemzedékünk elveszett, mi már pusztulásra vagyunk kárhoztatva, a mi reménységünk csak a jövő nemzedék lehet. Ha magunk bele pusztulunk is ebbe, ha bármennyire le is kell mondanunk bármilyen luxusról, egyről nem szabad lemondanunk : arról, hogy a jövő nemzedék, amelyre más idők fognak jönni, és más lehetőségek, — mert nekünk * nincsenek más lehetőségeink — addigra is erős legyen és ne fogyasszuk el a nemzetgazdasági és egyéb erőt arra, amire elfogyasztani nem szükséges. Méltóztassék elhinni, hogy innen az ellenzéki oldalról felszólalók tisztában vannak az élet realitásaival, mert hiszen jobbára olyan rétegekből származunk, ahol az élet nehézségeivel, nehéz terheivel gyakorlatilag is meg lehet ismerkedni, nem ugy, mint a túlsó oldalon, a magasabb osztályoknak . . . (Ellenmondások a jobboldalon. — Perlaki György : Többet érintkezünk a néppel, mint maga! Jobban ismerjük a népet, mint maga! •— Csontos Imre: Egészséges ügyvédember vagy ! — Nagy Ernő : No abban egy kis igazsága van azért ! — Csontos Imre : Szeretném megtanítani kaszálni !) Akkor, mikor nemcsak, mint önök mondják, az állami lét vagy nemlét nagy problémái feküsznek előttünk, hanem előttünk feküsznek az egyesek, százezrek és milliók problémái, az élet és a kenyér problémái, ne méltóztassanak csodálkozni és rossz néven venni, ha mi látszólag talán kissé ridegen, látszólag kegyetlenül, de valóságokat feszegetünk. Mert ma már nemcsak arról van szó, — hogy csak a középosztályról emlékezzem meg — hogy nincs már odahaza huzat az ágyneműn, hogy a képek már elvándoroltak a falakról, vagy más dísztárgyak megkevesbedtek. Ma már nem is egészen arról van szó, hogy rongyosak a ruhák, hogy elkoptak a cipők ; ma már arról van szó, hogy a legelemibb szükségletekben is nélkülözni kell és — amint voltam már bátor említeni — különösen arról van szó, hogy egy egész nagy gyereknemzedék napról-napra satnyul és sorvad. Igenis szükség van a gazdasági konszolidációra és mi ellenzékiek is hajlandók vagyunk abban támogatni a kormányt, hogy ez a gazdasági konszolidáció meg legyen. Mi csak épen egyes szempontokat, egyes ötleteket, egyes gondolatokat vetünk fel, amelyeket megfontolni kérünk, amelyekről azt sejtjük, hogy ha azok a szempontok figyelembe vétetnek, ha bizonyos előítéletek legyőzetnek legalább két esztendőre, akkor azok igen-igen nagy tételeket jelentenek a magyar szanálás kérdésében. Legyen szabad öt perc szünetet kérnem. Elnök: A házszabályok értelmében az elnök diszkrecionális joga, hogy ad-e szünetet vagy nem. Miután a nemzetgyűlés nap-nap után meghosszabbítja a tárgyalásra szánt időt, én mint elnök, nem helyezkedhetnem ezzel szembe, és nem rövidíthetem meg a tárgyalási időt örökös szünetek adásával. így nincs módomban a képviselő urnák sem a szünetet megadni. (A szélsőbáloldali képviselők kivonulnak a teremből. —