Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 349 gának egy olyan többséget, amely kész volt az ő hatalmi érdekeit szolgálni, behozta a többséget visszaélésekkel, kényszerrel és törvénytelenül, mert hiszen már maga az a választójogi rendelet, amelynek alapján a túloldalt megválasztották, nem volt törvényes hanem alkotmányszegés volt. És mit ért vele? Bethlen István gr. akkor azt hitte, hogy ez nemzetmentő tény. Azt hitte, elég csak mesterségesen beavatkozni egy. állami életbe, elég csak mesterséges eszközökkel intézményeket létesiteni és akkor már meg van mentve az ország, a hatalom. Azt mondja erre Napoleon, hogyha az efféle elég volna, akkor nem kellenének államférfiak, hanem elegendők volnának a szabómesterek, akik máról-holnapra uj köntösbe öltöztetik az embereket. Bethlen István gr. ilyen szabómestermódra akarta Magyarország sorsát intézni, az a Bethlen István gr., akit itt nagy államférfinak kiáltanak ki. Neki látnia kellett, hogy ez az erőszak, a szuronyok hatalma nem vitte előbbre sem a nemzet sorsát, sem az övét, hanem a lejtőn vitte lefelé, hogy végre az események -— amelyek néha bátorságot vesznek maguknak arra, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak, — őt észretéritsék és torkonragadva megmondják neki, hogy nem lehet egyszerűen kinekkinek a maga kedvtelése szerint alakitania egy nemzet történetét. Az események fejlődésének megvan a maga ereje, megvan a dolgok belső ereje. Ehhez Bethlen István gr. nem akart és ma sem akar alkalmazkodni. Ma is csak ezeknek egy részéhez akar alkalmazkodni, hogy t. i. végre azt, amit az ellenzék itt éveken keresztül hirdetett, hogy Magyarország a világgal materiális, organikus összefüggésben van, elhigyje és most már ezen az alapon kezdjen hozzá egy uj terv megvalósításához, amelyről azt hiszi, hogy vezet, de amelyről mindenki tudja, hogy nem fog célhoz vezetni. Hiába volt a megalázkodás a külföld előtt, hiába lesz a nemzet minden nagy áldozata, mert nem alkotmányos kormányzással, önkénnyel nem lehet egy nemzetet talpraállitani. Nem lehet talpraállitani akkor, ha nem ismerik el, hogy nemcsak az anyagi dolgoknak van belső erejük, hanem az erkölcsi dolgoknak is, ha nem ismerik el, hogy az erkölcsieknek is megvannak a maguk törvényszerűségei, amelyek ellen nem lehet véteni. Hogyan nézhet mireánk a világ ? Hogyan nézhet olyan nemzetre és hogyan lehet oly oly nemzet iránt bizalma, amely zsarnoki elnyomás alatt van évek óta és amely a zsarnokság alól nem tud szabadulni, amelynek nincs alkotmánya és polgárainak nincs szabadsága. Olyan nemzetre, ahol a hatalom a polgárság ellen a világon már mindent elkövetett, kezdve a vagyonelkobzástól egészen az erkölcsi értékek elkobzásáig. Látni fogja a világ, hogy itt nyilt abszolutizmus van (ügy van! a baíközépen) és ez lehetetlenné fogja tenni a Bethlen-kormány helyzetét, a szanálási terv végrehajtását, hacsak az utolsó pillanatban észre nem tér. Mert tegyük fel, hogy igaz az, amit Lukács György igen t. képviselktársam mond — bár még nagyon messze vagyunk attól — hogy nincs más hátra, mint hogy szavazzuk meg a szanálási javaslatokat és azután a pénz, amit nekünk adnak, egyszerűen csak igénybevételre vár. Nem, enynyire még nem vagyunk. Hátra van még a kölcsön plaszirozása, elhelyezése is. Keresni kell a hitelezőt a külföldi piacon és nagyon fontos kérdése a nemzetnek — tényleg a lét és nemlét kérdése—hogy ezek a hitelezők, ezek a piacok miféle kölcsönt fognak adni, és milyen áron fogják azt nekünk adni. A tervszerint nekünk 250 millió aranykorona kölcsönt kell netto megkapnunk. Mindenki tudja, aki a legközepesebb ismeretekkel is rendelkezik, hogy nem elég nekünk erről a 250 millió koronáról 250 millió korona névértékkel írást adni, hanem, hogy ezt az összeget megkapjuk, sokkal nagyobb névértéket kell kibocsátanunk (Baross János : Félmilliárdot !) még pedig annál nagyobb névértéket, mennél kisebb árfofyamon fognak elkelni a mi kibocsátott kötvényeink. Az, hogy odakint hogyan jegyzik ezt a kölcsönt, nagyban függ a belső nyugalomtól, nagyban függ attól, hogy idebent mi történik, nagy mértékben függ attól is, vájjon azt látja-e a külföld, hogy a magyar polgárság minden iránya és tényezője összefog, helyesli a dolgot, és támogatja a kormányt. Azt hiszem, ez a mai merénylet is, hogy 16 órás üléseket indítványoznak, egy két pont mínuszt fog jelenteni. Pedig nagyon sok függ attól, hogy 60— 70—80—85 vagy 90-es árfolyamon tudunk-e majd túladni a kibocsátott kötvényeken. Ugy látszik azonban, nem vetnek erre súlyt és ez is mutatja, hogy itt tulaj donképen nem a kölcsönről van szó. Hiszen, ha a kölcsönről volna szó és annak sorsát érintő súlyos esetektől kell és lehet tartani, akkor féltő, aggóddó gonddal kellene kisérni ezeknek a javaslatoknak sorsát és nem kacagva odadobni a nemzetnek alkotmányát, mert amely nemzetnek nincs alkotmánya . . . (Zaj a balközéfen.) Elnök : Csendet kérek. (Szilágyi Lajos : A nemzet többségéből 18-an vannak itt ! Ezért nevezik magukat a nemzet többségének ! — Perlaki György : És önök hányan vannak jelen? Ennyien sincsenek!) Rupert Rezső : . . . annak nincs tulaj donkép en személyisége sem, annak nincs nemzetközi tekintélye. Pedig nekünk nemzetközi tekintélyre van szükségünk. Maga Bethlen István gr. dicsekszik azzal diadalmasan, hogy milyen jók lesznek ezek a szanálási javaslatok, milyen jó lesz, ha a gazdasági konszolidáció Magyarországon bekövetkezik, mert akkor tekintélyünk nemzetközi téren is latba fog esni. (Baross János: Gyönyörűen! Látjuk!) Gúny ez szatíra ez, mert csak nem gondolja, hogy egy szegény, szolganemzet a nemzetközi életben számit s talán nem gondolja azt sem, hogy Bethlen István gr. és kormánya, valamint az ő többsége a nemzetközi életben valamit számit, amikor odakünn nagyon jól tudják, hogy a milliók nem állanak a háta mögött (Perlaky György Dehogy nem!), hogy a milliók elkeseredetten átkozzák, hogy a milliók sehová sem fogják kisérni, követni ezt a rendszert, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — (Perlaki György : Régi, elkoptatott frázis ez ! — Barabás Samu : Az ország kilenctized része ma Bethlen mellett van ! — Szilágyi Lajos : Megköszönik az erdélyiek is ezt a támogatást a képviselő urnák! — Hegymegi-Kiss Pál : Próbáljuk meg, hogy a szoboszlói kerületben hány ember van mellette. — Barabás Samu : Csak tessék!) De a belső rend szempontjából is fontos az alkotmányosság, mert csak az alkotmányosság biztosítja a polgárságnak a hatalomhoz, az államhoz való ragaszkodását, azt, hogy egy hatalmas, nagy, egészséges, robusztus testté váljék a nemzet, hogy mennél több millió ember érdekét ismerje fel abban, hogy ahhoz az államrendhez és ahhoz a társadalmi rendhez, amelyről szó van, mennél többen ragaszkodjanak. Vájjon, ha csak rúgást, eltiprást, gúnyt, szenvedést és üldöztetést kell a millióknak látniok, s azt, hogy megvetik őket, hogy velük nem törődnek, — ahogyan ez a kormányzat teszi, amely még arra sem tartja magát kötelesnek, hogy a nemzettől beszedett áldozatokról elszámoljon, (ügy van! a bal -és szélsőbalul-