Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

850 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdám,. dalon) — vájjon el lehet-e hinni, hogy ezek a milliók ahhoz az államrendhez, amelyet ők képviselnek és megmenteni akarnak, ragaszkodni fog! Az alkotmány hiánya a polgári szabadságjogok hiányát is jelenti, ezek hiányában pedig minden bizonytalanná válik, ezek hiányában a nemzetnek magának nincsen befolyása az ügyek intézésére, esetlegességek sorozatává lesz élete, és az történik, ami éveken át megtörtént s amit látunk ma is, hogy vagyonkobzásokkal lepik meg a polgárság egyik vagy másik részét, hogy existentiairtások történnek, a szorgalom eredményei nem biztosak s ennélfogva nem lehet megnyugvásról, nem nem lehet munkakedvről, és nem lehet vállalkozási kedvről sem szó. Csak gondoljunk a mozgószinházaknak, a trafikoknak, az italmérési jogoknak elvételére ; gondoljunk azoknak a kis apró parcelláknak elvételére, amelyeket — 4—5—10 holdról van szó — valaki a kritikus időben szerzett. Mi tette mindezt lehetővé? Az, hogy nincs polgári szabadság, nincs kiépitve a polgári szabadságok rendszere, nincs alkotmányosság, a hatalom tehát mindent megtehet, a hatalomnak nem kell félnie senkitől, nincs neki féke, nincs neki gyeplője. Ámde ha ez a helyzet fennmarad, ha ezek a lehetőségek továbbra is nyitva maradnak, hogy a kormány önkényesen szabályozza még a polgárok gazdasági életét is, — amint fogja szabályozni, mert most ezeknek a szanálási javaslatoknak alapján úgyszólván csak a nemzetközi szabadságjogokat adjuk vissza, — akkor megint nem lesz itt munkakedv, nem lesz nyugalom, nem lesz meg a biztonság érzése, nem lesz vállalkozási kedv. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig azt mondják, hogy ha majd ezek a szanálási javaslatok meglesznek, akkor a külföldi magántőke is be fog özönleni az országba, hogy közgazdasági életünkben ható tényezővé váljék. Én alig hiszem, hogy ilyen beteg atmoszférában, — amely beteg azért, mert nem a nemzetakarat őrködik felette, mert nem a nemzetakarat szabályozza, mert itt a hatalmasoknak senkitől sem kell félniök, mindent kedvük szerint tehetnek, — mondom, nem hiszem el, bolond beszédnek tartom, hogy ilyen körülmények között, ilyen politikai anarchiában a külföldi tőke ide bármiféleképen is beözönölhessék. Be fog jönni talán az a 250 millió, be fog jönni azért, mert hiszen azzal szemben olyan hipotékákat, olyan ellenértékeket adunk, hogy szinte bolond volna az, aki nekünk 250 milliót ilyen feltételek mellett, ilyen lekötések mellett nem ad. (Szomjas Gusztáv : De jól biztatja azt a külföldet! — Drozdy Győző: De jó kamatot kapnak!) Jó üzlet az. Viszont hogy más tőke, amely nem tud ilyen jó üzleteket kötni, amely nem kap ilyen ellenértékeket, hipotékákat, bejöjjön, azt csak akkor tudom elképzelni, ha a belső nyugalom helyreáll, ha a politikai nyugtalanságnak nyomai nem maradnak, ha itt végre biztosíttatik a polgárok nyugodt helyzete. (Szomjas Gusztáv: önök nyugtalanítják! — Ellentmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen a kölcsön érdekében tartjuk tehát szükségesnek, hogy mindezekről beszéljünk, hogy valósággal beszédünknek minden mondata után refrainként hangozzék : »Adjátok vissza a nemzetnek és polgárainak szabadságát!« Nem a kölcsön ellen beszélünk. (Szomjas Gusztáv: Látjuk!) Ezt befejezett ténynek tekintjük, befejezettnek azért, mert itt egyszerűen a hatalom kimondja, hogy : »Csak ez a megoldási mód lehetséges, én nem állok félre!« nekünk pedig ehhez a kényszerhelyzethez, a szuronyok kényszerhelyzetéhez kell alkalmazkodnunk. (Derültség jobbfelől. — Szomjas Gusztáv : Szuronyok?) Mi csak erkölcsi fegyvereket vehetünk és veszünk a kezünkbe, mert nem tartjuk reménytelennek a helyzetet, hogy a jobb belátás át fog törni ezen az erőszakon, mert nagyon jól tudjuk, hogy az erkölcsi erő fegyverek nélkül is győz. (Perlaki György: Igen!), és mindig győz a fegyverek ellenében. (Nagy Ernő : Előbb-utóbb győz !) Megkezdtük ezt az erkölcsi küzdelmet ; ez egy kis roham előre, és hisszük, hogy ez a roham, — az erkölcsi erőknek, az igazságnak, a becsületességnek, az igaz hazafiságnak rohama, — előbb-utóbb mégis csak beveszi a sáncokat. T. Nemzetgyűlés! Lehet ma mindezeken, amiket beszélek mosolyogni ; a hatalom emberei mosolyoghatnak, mint ahogyan Szomjas t. képviselőtársam mosolyog. De, amint én már őt figyelmeztettem erre, máskor is volt már nekünk ilyen többségünk, amely mosolygott s amely többségnek aztán egyszer csak az ajkára fagyott a mosoly. (Perlaki György : Fenyeget? — Szomjas Gusztáv : Amit egy orgyilkossággal elintéztek! — Zaj. balfelől.) Amikor éppen önök nem akarják, jön a leszámolás órája, amikor a nemzet megmondja ítéletét ; nem kell hozzá sok esztendő, nem kell hozzá sokáig élni, mert az a pár év nem sok, és akkor meglátják önök : mint itél a nemzet és ettől az ítélettől meg fognak borzadni. (Felkiáltások jobbfelől: Állunk elébe!) Önök most nagyon jól érzik magukat a hatalom teljességében. (Fráter Pál : De milyen jól! — Derültség.) Nem törődnek semmi mással, minthogy ezt a hatalmat megtartsák. Azokkal az erkölcsi tényezőkkel, amelyek az ország sorsának intézésére befolyással vannak, nem sokat törődnek. Nem sokat törődnek azzal sem, hogy a külföldi rokonszenvvel vagy ellenszenvvel viseltetik-e irántunk, mert, bár rimánkodnak is rokonszenvéért és bár dicsekesznek is rokonszenvével, mégis évek óta és most is mindent megtesznek arra, hogy erre a rokonszenvre méltatlanokká váljanak. (Szomjas Gusztáv : Tegnap meg azt hallottuk, hogy megalázkodunk!) Épen az, hogy önök megalázkodnak. Hogy Madách római jelenetéből idézzek, »Hitvány báb, most fittyet hánysz az égnek, meglátjuk szived, villámok ha égnek.« Amikor vilámok égnek, önök mindig megalázkodnak ; nagy legények csak akkor, amikor a villámok még nem égnek, akkor fittyet hánynak az égnek. így hánytak fittyet 1920-tól egészen mostanig, nagy legények voltak, verték a mellüket. (Szomjas Gusztáv : Itt hányta a fittyet maga is ezen az oldalon ! — Perlaki György : Itt kezdte ! — Ssomjas Gusztáv : Amikor nem bírt felkapaszkodni, odament!) Azt hiszem, hogy ezzel az alacsony gyanúsítással szemben, hogy én nem tudtam felkapaszkodni, vagy fel tudtam volna kapaszkodni, nem szükséges védekeznem ; rövid kis parlamenti multam is felment ettől, mert viszont önök nagyon jól tudják, ha fel akartam volna kapaszkodni, ha kellett volna a hatalom azoktól, akik ma adják a hatalmat, kaptam volna hatalmat, csak épen olyan hízelgőnek, megalázkodónak, épen olyan aulikusnak kellett volna lennem, mint önök. (ügy van! balfelől. Ellentmondások a jobboldalon. — Kálmán István : Ez nem tárgyilagos bírálat ; ez beteges demagógia ! — Drozdy Győző : Ez a válasz !) Elnök : Csendet kérek ! Rupert Rezső : Legyőzött, szegény népeknek, mint amilyen mi vagyunk, valóban legnagyobb értékük az erkölcsi érték, valóban legnagyobb értékük az, hogy a civilizációt, a haladást jelentsék, valóban legnagyobb értékük az, hogy azon a helyen, azon a földön, amelyen élnek és a hatalmat gyakorolják,