Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

 nemzetgyűlés 272, ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. 327 szőnyegen! Nem az a kérdés most. — Propper Sándor: Az a kérdés! Ez budgetvita, ez felhatalmazási vita.) Két és félesztendőre terjedő felhatalmazást kér a kormány, (Propper Sándor: Húsz esztendőre!) s ekkor igazán ezek a kérdések a leglényegesebbek, amelyekre én rámutattam. Épen azért iratkoztam fel a vita elején az első szónokok közé, hogy ezeket az alkotmányjogi kifogásokat a javaslatokat beterjesztő kormánnyal szemben megtehessem. A gyülekezési szabadság a legsúlyosabb korlátozásoknak van alávetve, csakis a kormányt szolgáló gyűlések engedélyeztetnek. A rendőrhatóságok az ellenzéki képviselőket a választóikkal való szabad érintkezésben meggátolják, a beszámolók tartását meghiusitják, s ezt a belügyminister ur nemcsak hogy tétlenül nézi, hanem elő is segiti. A sajtó a legteljesebb, önkényes és fenyegető, kormányhatósági ellenőrzésnek van alávetve. Három-négy ellenzéki lap van mindössze az országban a vidéki sajtó teljesen a kormány kezében van. Levonom a javaslatokra vonatkozó tanulságot, — amint minden egyes ilyen szükségrendelettel teremtett nemzetnél eddig is levontam, ugy levonom most is, — mindez az egészséges közvéleménynek kialakulását meggátolja (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), rendőrállamá alakitja át az országot és a rendőrhatóságoknak és közigazgatásnak pártatlansága a kormány miatt az álmok országába tartozik. Azt hiszem, arról is jogom van beszélni, — ami a magyar törvényhozásnak ősidőktől fogva egyik legfontosabb joga volt, — hogy a kormányok adókat csak akkor vethettek ki és szedhettek be, ha azok törvényesen alapultak és azok kivetésére és beszedésére a törvényhozás felhatalmazást adott, A nemzet^ ezt az ősi alkotmányos jogát mindig a legféltékenyebben őrizte. A kormány hibás és bűnös gazdasági és pénzügyi politikája folytán ma az a helyzet, hogy eme alkotmánybiztositékok tekintetében is szükségrendeleti alapon állunk; az adó kivetése és beszedése legutóbb szükségrendelet alapján történt olyképen, hogy az a kisemberek megélhetési feltételeit súlyosan veszélyeztette, ellenben a vagyonosabb, az erősebb társadalmi rétegeket kedvezőbb helyzetben hagyta, Mindez a legsúlyosabb aggályokat támaszthatja bennem és az ellenzékben az iránt, hogy a kormány a kért kivételes pénzügyi hatalom elnyerése esetén súlyos helyzetbe hozza az ország gyengébb vagyoni erejű lakosait. Mindezeket az alkotmányos téren észlelt rendszertelenségeket mintegy betetőzi az ideiglenes államfő helyzetének teljesen tisztázatlan volta. Az ideiglenes államfő jogköre ugyanis sem időben, sem terjedelemben az alkotmányos kívánalmaknak megfelelően rendezve nincs. Az ellenzék erre több izben figyelmeztette a kormányt, rámutatván a bizonytalan helyzetnek az állami életre való súlyos kihatásaira és veszélyességére. Sajnálattal keli mindnyájunknak megállapítanunk azt is, hogy a kormányzati rendszer, sajnos, nem áll azon az erkölcsi alapon, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a mai rendkivül vészes időkben az ország kormányzását továbbra is a kezében tarthassa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Én nem tartozom a parlament támadó tagjai közé, de mégis meg kell ezt állapitanom és jogosnak kell elismernem. Meggyőzött engem tegnap a kormánynak egyik volt igazságügyministere, meggyőztek azok a tapasztalatok, melyeket akkor szereztünk, mikor a gyengébb társadalmi rétegek védelmében szót emeltünk társaimmal együtt, amely javaslatok mindig a legmerevebben elutasittattak, mondom meggyőztek mindezek arról, hogy jogosnak kell elismernem azt az álláspontot és azt a feltevést, hogy a kormány a nagytőke szolgálatában áll és nem nemzeti célokért küzd. A ministerelnök ur kaposvári beszédére hivatkozva jogosnak kell tekinteni azt a megállapítást is, hogy a kormány a társadalom gyülölségére is épit. Sajnálom, hogy a legutóbbi napirendi vita alkalmával, amikor egyik képviselőtársunk részéről az a szerencsétlen közbeszólás történt, amelyben az ipari munkásságot r csőcseléknek nevezte, nem hallottam az akkor szónokló ministerelnök ur részéről egy szó cáfolatot vagy tiltakozást sem ez ellen. (Propper Sándor: Ö is annak tartja a munkásságot! — Bessenyey Zénó: Hegymegitől különb érveket várunk! — Szilágyi Lajos: Ne személyeskedjünk! Maradjunk a tárgynál! — Bessenyey Zénó: Szilágyitól tanulok személyeskedést. Nagyon tapintatosan tudta a vitát pénteken bevezetni. — Elnök csenget.) A parlament két évi időtartama alatt a viszszaélések és szabálytalanságok egész sorozatát hozták itt elő képviselőtársaim, amely visszaélésekre és szabálytalanságokra vonatkozólag a kormány a legtöbb esetben választ sem adott. Ez teremtette azt a helyzetet, hogy az egyik minister a nepotizmus vádja alatt áll, a másikat a kijárásokban kapcsolatos bűnügyekben hurcolhatják meg, a harmadiknak pedig a bankokkal van baja ; szóval olyan visszás állapot ez, amelynek a társadalomra káros hatása van, (Szilágyi Lajos : Az ébredőkkel is volt valami kis dolog ! — Mozgás.) mert rossz példát mutat. (Meskó Zoltán : Mándynak nem volt baj ébredőkkel, ez egészen biztos ! — Mozgás jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ez az érem másik fele, amelyről eddig nem beszéltek. Az alkotmányosság terén megszűnt a törvények uralma, veszélyben az erkölcsi alap is, amely minden ország támasza és talpköve. A nemzetgyűlés a nemzeti akaratot nem képviseli, a törvényhozó szervnek legfontosabb jogai megszűntek. Ilyen körülmények között meggyőződésem szerint (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) sem a nemzetgyűlés, sem a kormány nem jogositott arra, hogy a nemzet nevében hosszú időkre súlyos kötelezettségeket vállaljon. A válságos gazdasági helyzet szanálása csakis a nemzet összefogása által és az összesség érdekeit szolgáló kormányzat utján lehetséges. (Úgy van ! Ugy van ! — Szomjas Gusztáv : Hát lehet összefogni?) Heinrich Ferenc t. képviselőtársam áldozatra hivta fel az ellenzéket. Az első áldozatot mi a kormánytól várjuk, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) ismerje be hibáit és mulasztásait, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Bűneit!) a nemzet érdekében álljon félre és adja át a hatalmat olyan kormányzatnak, (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Miért?) amely a társadalom erőit össze tudja fogni, a nemzetgyűlés pedig adja át helyét a nemzet igazi közvéleményének nyilvánítására hivatott törvényhozó testületnek. A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Barla-Szabó József: Kibújik a szög a zsákból!) Elnök : Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Jövő évben lesz negyven éve annak, hogy tagja vagyok annak a szervnek, amely a nemzetet képviseli, az országgyűlésnek, majd a nemzetgyűlésnek és sohasem kértem szót olyan szomorú szivvel, olyan lehangoltsággal és pesszimizmussal, mint ma, amikor ehhez a javaslathoz akarok hozzászólni. Azért vagyok 52*