Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

328 A nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden, olyan lehangolt és szomorú, mert először történik, hogy magyarok és magyarok között eltérés van a tekintetben, hogy ilyen súlyos helyzetben, amilyenben a magyar nemzet ma van, mit szabad tenni, mit ir elő a nemzeti önérzet, a nemzeti becsületérzés. t Ebben az egy kérdésben nem lett volna szabad eltérésnek lenni soha, de legkevésbé most, mert olyan lerongyolt nemzetnek, mint a magyar, egy olyan szerencsétlen viszonyok között integritását elveszett nemzetnek legfőbb kincse az önérzete, büszkesége; legfőbb kincse az, hogy emelt fővel járhasson mindig, mindenütt, bárhová megy, minden egyes magyar ember. Tudom, hogy a közgazdaság megerősödése egyik előfeltétele az emelkedésnek, a javulásnak, de én még a közgazdasági erősödésnél is magasabbra helyezem a nemzet erkölcsi erejét. (Helyeslés a baloldalon.) Ilyen helyzetben, amilyenben ma vagyunk, csak az önérzetében megedzett, izzó hazafiság által vezetett nemzet állhatja meg helyét és emelkedhetik. Ha gazdagodik is, de ez a tulajdonsága nincs meg, akkor csak süíyedni fog, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) holott, ha ideiglenesen nehéz gazdasági körülmények között él is, de szive a helyén van, büszke és önérzetes tud lenni és joggal tud az lenni, akkor biztosan megmarad jövője. A t. ministerelnök ur felkért bennünket, hogy ne politizáljunk e javaslat tárgyalásánál. Azt hiszem, ez tulajdonképen csak nyelvbotlás az ő részéről. Ő nem azt értette ezalatt, hogy ne politizáljunk, hanem mindenesetre azt értette, hogy ne vonjunk ide be olyan politikai motívumokat, amelyek nem valók ehhez a kérdéshez. Ez a kérdés maga azonban épen annyira politikai, mint közgazdasági, külpolitikai és belpolitikai egyaránt, ugy, hogy ebből a külpolitikát és a belpolitikát kizárni egyáltalában nem lehet. De ne vezessen bennünket pártpolitika, ezt én is aláirom. Engem pártpolitikai motívum ebben a kérdésben nem vezet, s hogy nem vezet most, s egyáltalában a közelmúltban nem vezetett, ezt legjobban bizonyítja magatartásom. Talán csaknem két éve, hogy nem is kértem a Ház figyelmét, nem szólaltam fel egyszer sem, mert nem mertem beavatkozni a pártpolitikai küzdelmekbe, mert igazán nem tudtam, használok-e, vagy ártok beavatkozásommal az ország ügyének. Nem lehettem és nem lehetek kormánypárti. Röviden erre a kérdésre is kitérek, ámbár nem tartozik a legszorosabban ehhez a javaslathoz, de azt hiszem, hogy a t. elnök ur ezt nem fogja kifogásolni! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert jogom is van ehhez,. Kormánypárti nem lehettem — röviden akarom jelezni ennek okait — elvi okoknál fogva és gyakorlati okoknál fogva egyaránt. Az elvi okok között ott szerepel elsősorban a királykérdés. Magától értetődik, hogy nem akarom ezeket a fájdalmas sebhelyeket most felszakítani, nem akarok a királykérdésbe behatolni, csak jelzem, hogy az a kormány, amely a király tragikus napjaiban, amidőn itt volt Budapesten, ugy viselkedett, ahogy tette és én közöttem, aki ugy viselkedtem, amint tudja az egész ország, erős elvi ellentét van, amelyet nagyon nehéz volna áthidalni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Járnak a gyászmisékre! — Horváth Zoltán: Gyászmisét, azt rendeznek! — Halljuk! Halljuk! a jobbés a baloldalon.) A másik nagy elvi ellentót az, hogy a kormány a törvényben megalapozott választójogot rendelettel pótolta. (Ugy van! Ugy can! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez is oly nagy elvi ellentét, amelyet alig lehet áthidalni, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az a kormány, amely azt hiszi, hogy neki joga van arra, hogy a törvényhozás minőségét maga szabja meg rendelettel, amely azt hiszi, hogy okosan és helyesen cselekszik, mikor rendeletileg százezernyi választókat kizár a jogosultak köréből, az olyan kormány és közöttem áthidalhatatlan ellentét van. (Helyeslés a bal-és a szélsőbaloldalon.) A harmadik nagy elvi ellentét abban a rendszerben nyilvánul meg, amellyel a választást végrehajtották. Ebbe sem akarok belemenni, nem akarom felhozni a választási atrocitásokat, jelzem azonban, hogy meggyőződésem az, hogy az egész múlt Magyarország szerencsétlenségének egyik legnagyobb oka az, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy nem volt tiszta választás. (Ugy van ! Taps a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : A gerinctelen ség ! —- Peyer Károly : Tehenekkel választottak ! — Propper Sándor : Sóval és tehenekkel választottak !) Ez az, ami hazugsággá devalválta a népképviseletet s ami elvágta, aláásta £IZ t SÍ gyökeret, amely a mindenkori kormánynak és az egész nemzetnek a lelkében meg kell, hogy legyen. Ez az, ami előkészítette az obstrukciókat itt a Házban ellenakciókkal, végül pedig magát a forradalmat, és lehetővé tette azt, hogy a rendszer olyan kevés védelem mellett (Mozgás a jobboldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) olyan gyorsan összeomlott. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Mindig meghamisították a nemzet akaratát. — Rupert Rezső : Ennyire azonban még nem, mint most !) De nemcsak ezek az elvi ellentétek teszik lehetetlenné, — amint röviden jeleztem — hogy támogassam a kormányt, hanem lehetetlenné teszi az is, hogy gyakorlati eredményt a kormány nem tudott felmutatni. (Mozgás a jobboldalon.) Gyakran hallottuk a t. ministerelnök úrtól, akit sajnálattal nélkülözök itt, (Propper Sándor: Nem birják az idegei az igazságot! — Zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Talán a háztulajdonosok küldöttségét fogadja!) a középút politikáját dicsérni azokban a kérdésekben, amelyeket jogrendnek és keresztény politikának szoktak nevezni. Én a középútnak általában hive ós barátja vagyok. Azt hiszem, hogy egy nemzetben mindig annyi ezerféle ellentétes jogos nagy érdek van, annyi ellentétes felfogás, szenvedély van, hogy nagyon nehéz és veszély nélkül csaknem sohasem lehet egy elvet teljesen egyoldalúan kiépíteni és végrehajtani. De a középút politikája^ épugy megkívánja a világos célkitűzést, az erélyes eljárást és a tiszta elvi alapot, mint akármelyik túlzó álláspont. (Ugy van ! balfelől.) Sőt mondhatom, hogy a középút politikája _ rendesen az, amely a legtöbb összeütközést váltja ki s a legnehezebben járható, (Ugy van! balfelől.) mert a középút hirdetőinek többnyire kétfelé kell küzdeniök, mig a túlzó álláspont többnyire csak egyfelé küzd és jobban ki tudja elégíteni a szenvedélyeket, mint a középút politikája. A középút politikáját követte Magyarországon pl. Széchenyi István, ő képviselte ezt az eszmét a legklasszikusabban, mikor egyrészt kemény küzdelmet folytatott Bécsben Metternich-hel a magyar irány és az akkor liberális iránynak nevezhető reformok mellett, másrészt kemény küzdelmet folytatott Kossuth ellen, akit túlzónak nevezett és tartott s ebben a kétoldalú nehéz küzdelemben ki is merült idegrendszere, aminek azután katasztrofális következményei voltak. A világpolitikában Guizot, a hires francia államférfi és iró képviseli legjobban a középút politikáját, amely egyrészt küzdött az Isten kegyelméből eredő királyság ama gondolata ellen, mely a nagy francia forradalom vívmányait vissza akarta csinálni s abszolutizmussal akart Franciaországon kormányozni, másrészt pedig küzdött azokkal,