Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

À nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. 311 csőn esetleg 25—30 esztendős kölcsön lesz. Ezt nem tudjuk előre. Senki meg nem mondja, hogy ennek a kölcsönnek mik lesznek a feltételei, talán nem is tudja senki. Azt sem tudjuk, melyik lesz a kölcsönnyujtó csoport, milyen lesz a kamat, sem pedig azt, hogy a kölcsön mennyi időre fog szólni. A helyzet tehát az, hogy jogot adunk arra, hogy az illető kölcsönadó groupe bizalmiférfiai közgazdaságunkat esetleg 25—30 esztendőn keresztül ellenőrizzék. (Petrovácz Gyula: Húszéves a kölcsön!) Nem tudjuk, meddig tart a kölcsön. (Dénes István: Ott vannak a hadisarcok. Azokra is vonatkoznak ugyanezek a megállapítások !) Engem tulaj donképen HZ B. kérdés aggaszt, hogy a bizalmiférfiakkal miképen lesz a dolog. Nem mondja meg ezt a protokollum, hogyan lesz, hol fognak ezek lakni, kik lesznek ők és azt sem tudjuk, kikből áll a groupe. Nekem ebben a tekintetben aggályom van. A mélyen t. minis terelnök ur azt mondta, hogy az ellenőrzés belpolitikai vonatkozásokkal nem birhat. Kegyeskedjék azonban nekem megengedni, elhiszem, hogy direkt értelemben nincs belpolitikai vonatkozása, ellenben ha olyan groupe adja a kölcsönt, amelynek Magyarország belpolitikája később nem fog tetszeni, bizalmiférfiai utján állandóan befolyásolni tudja indirekte az ország belpolitikáját. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Szó sincs róla!) Ez az én aggodalmam és előre kijelentem, hogyha a mélyen t. ministerelnök urnák méltóztatik engem e tekintetben meggyőzni, ugy boldoggá méltóztatik tenni. Én azonban szerény tudásommal és eszemmel nem tudok ebből a szövegből mást kiolvasni, mint ilyen aggodalmakat, amelyek engem egyáltalán meg nem nyugtatnak. Van ebben még egy részlet is, amelyet szintén leszek bátor megemliteni. Azt mondta a ministerelnök ur a múlt alkalommal tartott beszédében, hogy az állami szuverenitás szempontjából ez a protokollum egyáltalán nem tartalmaz többet, mint a trianoni békeszerződés. Nézetem szerint a kérdés nem egészen igy áll. Igaz ugyan, hogy a trianoni béke 73. §-a arról beszél, hogy nem szabad nekünk más államok jogaiba beleavatkoznunk és nem szabad feladni függetlenségünket, azonban, ha méltóztatnak a két szöveget egymásmellé téve összehasonlítani, méltóztatnak meglátni, hogy a két szövegben jelentékeny eltérés van a magyar szuverenitás hátrányára. A trianoni békében az áll, hogy »nem érintheti az ország függetlenségét«, itt ebbe a javaslatba ellenben bele van véve az independence économique, hogy nem érintheti az ország »gazdasági« függetlenségét. Az esetleg bármely irányban való-orientálódás szempontjából azt is mondja a trianoni szakasz, hogy nem szabad addig más államhoz csatlakozni, amig a magyar állam be nem lép a nemzetek szövetségébe. Minthogy közben beléptünk a nemzetek szövetségébe, a trianoni béke 73. §-a a gyakorlatban a szó szoros értelmében meglehetősen hatálytalan. Tudták ezt azok, akik a protokollumot csinálták, és ezért tették bele azt a pontot, amely a következőket mondja, (olvassa) : . . . qu'elle ne pourra porter atteinte à son independence économique par l'octroi à un État quelconque qui menacerait« etc. Ez súlyosabb, mint a trianoni szakasz. Ezzel szemben azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy nem kell ettől félni, mert hiszen a kormány úgysem fog másféle irányban orientálódni. Ez azonban nem a kormány kérdése. Ha tudnám biztosan, hogy a kormány addig él, ameddig a trianoni béke fennáll, egy szót sem szólnék. Aláirnék minden kérdést. A helyzet azonban nem igy van. A későbbi kormányoknak kezét ebben a kérdésben megkötni nem lehet. Már pedig az I. számú politikai jegyzőkönyv nincs kötve a kölcsön időhatárához, ez általános közjogi okmány, amely tulaj donképen megváltoztatja vagy pótolja, vagy akármit csinál is vele, magát a trianoni békét is. Ez az I. számú protokollum nem mondja azt, hogy ezek a szabályok a kölcsön tartamára érvényesek, hanem ezek általános érvényű, közjogi és nemzetközi szabályok. Már pedig ki tudja azt előre megmondani, hogy miképen fog alakulni a jövő történelem, ki tudja előre megmondani, hogy nem alakulnak-e oly nemzetközi viszonyok, amelyek mellett Magyarország szempontjából nem látszik célszerűnek, hogy a világgal szemben állandóan a mai elszigeteltségében éljen. Nem vagyok arra hivatva ebben a percben, hogy külpolitikát csináljak, csak felemlitem, megeshetik az, hogy a későbbi idők változott körülményei között az akkori generáció valamilyen orientálódást szeretne valamely irányban. Aliitora, hogy azzal szemben ez a pont meglehetősen nagy akadályt jelent, és a trianoni béke 73. §-át jelentékenyen súlyosbitja. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Csak ez legyen az egyetlen akadály !) Heinrich t. képviselőtársunk arra hivott fel bennünket, hogy a kérdéssel tárgyilagosan foglalkozzunk. Kegyeskedjék nekem megengedni, a tárgyilagosság határát sehol nem léptem át. En előadom a magam aggályait. Ha e tekintetben engem kegyeskednek meggyőzni arról, hogy nincs igazam, én leszek az, aki boldogan meghajtom a fejemet. De higyjék meg, t. Nemzetgyűlés és t. ministerelnök ur, az ország érdekében célszerű az, hogy ha ezeket a kérdéseket olyan ember veti fel és dolgozza fel, aki nem gyanúsítható azzal, mintha a t. ministerelnök úrral szemben személyes politikát csinálna, mert a bizalom és a szeretet éppen ugy fennforog nálam itt is, mint ahogyan megvolt akkor, amikor még odaát voltam. Ha tehát ezekkel a kérdésekkel tágyilagosan foglalkozom, ne tessék ebben támadást látni, ellenben kérek erre nézve megnyugtatást, amit köszönettel fogok elfogadni. Ezek a kérdések, t. Nemzetgyűlés, lényegesen befolyásolják azt, hogy a külföldi kölcsön dolgát valaki miképen ítélje meg. De még ha mindezekben a kérdésekben meg is kapom a megnyugtatást, akkor is ezzel az egész kérdéskomplexummal szemben az én álláspontom az, hogy megint csak visszatérek arra, hogy pénzügyi politikát közgazdasági bázis nélkül kellőképen csinálni nem lehet. Meg méltóztatnak látni, hogy hiába tetszenek helyreállitani a budgetet, ha egyszer a nemzet a termelés szempontjából deficites állapotban van, ha az import jelentékeny, óriási mérvben felülmúlja az exportot; akkor megint csak el fog jönni az idő, hogy a koronánk újra le fog romlani a legszebb budget ellenére is. (Ugy van! balfelöl és a balkösépen.) Én tehát azt állítom, hogy amint ez a bürokratikus szétválasztás pénzügyi politikára és közgazdasági politikára, — ami jellemezte eddig is a pénzügyi politikát, — nem felelt meg a múltban, nem felel meg ennél a kérdésnél sem. Egy ország léte organikus küzdelem, olyan küzdelem, mint az egyes ember léte. Itt nem lesz megállás, a háború folytatódik gazdasági eszközökkel, itt nem lehet azt állítani: rendeztük a budgetet, felvettünk külföldi kölcsönt, már most boldog lesz a magyar. Ennek még vannak óriási nagy közgazdasági konzekvenciái, közgazdasági szükségletei, és e tekintetben a kormánynak nagyon résen kell lennie és nagyon vigyáznia kell arra, hogy bár a budget helyre lesz állítva pénzügyi értelemben, vájjon az elmulasztott négy esztendőt, amelyre az imént rámutatni bátor voltam, tudjuk-e gyorsan pótolni, tudunk-e a pénzügyi politika számára olyan közgazdasági bázist