Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

310 A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. hogy az a fokomissziárius, az a Commissaire general beleszólhat az ország közgazdasági kérdéseibe is. Már pedig én ugy fogom fel a kérdést, hogy amikor a kormány legfőbb kötelessége az, hogy egy nagy evolúció utján kivezesse az országot kolóniáiig helyzetéből, akkor veszélyes dolog az, hogy közgazdasági kérdésekben jogot adjunk olyan ember kezébe, akiről nem is tudjuk előre, hogy a Comitén, illetőleg a Conseilen keresztül milyen befolyás alatt fog állni. Már pedig a protokollumnak bizonyos részei, amelyekről szólok, igen nagy jogokat biztosítanak a főkomisszárius részére közgazdasági kérdésekben is. Utalok mindjárt a X. cikk harmadik bekezdésére, amely a következőket mondja (olvassa): »Le Gouvernement hongrois ne prendre aucune mesure qui, de l'avis de Commissaire général, serait de nature, en diminuant la valeur de ces gages à menacer les garanties des porteurs de bons.« Ez azt jelenti magyarul, hogy joga van a főkomisszáriusnak megvizsgálni, hogy a kormány nem tesz olyan intézkedéseket, amelyek esetleg befolyásolják az illető zálogok értékét. Ott van azután egy másik része a jegyzőkönyvnek, a VI. cikk 6. pontja, mely kimondja, hogy a magyar kormány nem mehet bele semmi néven nevezendő kötelezettség vállalásába, mely esetleg veszélyeztetné ezeknek a zálogoknak az értékét. Továbbmenőleg azt mondja a jegyzőkönyv, hogy tilos felvenni akármilyen beruházási kölcsönt a főkomisszárius engedélye nélkül, egy másik helyen pedig azt mondja, hogy a főkomisszáriusnak joga van beleszólni abba, miképen alakítsa a magyar kormány a vámok kérdését. (Gr. Bethlen István ministereinők: Hol van az?) Mindjárt meg fogom mondani. (Felkiáltások a balközépen: Benne van! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Én csak jobban tudom, aki tárgyaltam ezeket az ügyeket!) A francia szöveget olvasom fel. (Gr. Hoyos Miksa: Nem pontos a fordítás! — Zaj a balközéven.) A XI. cikk 3. pontjának b) alpontja a következőket mondja (olvassa): »Le Gouvernement hongrois ne pourra apporter aux tarifs établis pour les revenus constitués en gages de modifications auxquelles s' opposerait le Commissaire général, parce qu'il estimerait, que ces modifications sont de nature à réduire le rendement minimum total, exprimé en or, de ces recettes tel que ce rendement aura pu être déterminé avant l'émission de l'emprunt, en vue d'assurer les annuités nécessaires.« Eszerint tehát igenis joga van beleszólni — mint látni méltóztatik — a főkomissziáriusnak abba, hogy ezeket a tarifális kérdéseket a magyar kormány mikép alakítsa. t Megengedem, mélyen t. ministerelnök ur hogy ezeket a rendelkezéseket az illető egyéniségében rejlő garancia talán veszélytelenné fogja lenni, de, kegyeskedjék megengedni, én mint törvényhozó nem tekinthetek se létező kormányra, se pedig jövő személyi garanciákra, én kénytelen vagyok azt látni, hogy a protokollum szerint a főkomisszáriusnak határozottan beleszólása van a tarifák miképeni alakításába. Hogy ezt a jogát miképen fogja alkalmazni, e tekintetben felteszem a legjobbat és bizom abban, hogy a kormány mindent meg fog tenni abban az irányban, hogy ez a pont veszélytelenné váljék. Méltóztassanak nekem megengedni, de e szerint a szöveg szerint ma kétségtelenül fenforog az a veszély, hogy épen az ország döntő gazdasági kérdését; alkotó vámügyi kérdésekben más befolyás érvényesülhet, mint az ország elemi közgazdasági érdeke. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen és a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint a vámokat amelyek az én fogalmaim szerint közgazdasági vámok, — hiszen a vámok egy fejlődő országban iparvédelmi, sőt gazdaságvédelmi szempontokkal is birnak — borzasztóan óvatosan, óriási körültekintéssel és szuverén módon kell megállapítani, mert ezekben a kérdésekben az idegen érdekek legcsekélyebb közreműködése az ország romlását vonhatja maga után. (Ugy van ! Ugy van! a balközépen.) Ha_ ezek a kérdések pénzügyi szempontból talán jól is vannak megcsinálva, megint csak utalok arra, hogy közgazdasági szempontból nélkülözöm azt az érzéket, amellyel az ilyen kérdéseket elrendezni kell. Második kifogásom az, hogy a főkommisszárius visszahívható - révocable, mint a francia szöveg mondja. Én megbíznék benne, ha olyan arbiter lenne, akinek a szava mind a két irányban abszolúte döntő erővel bir, de én azt látom, hogy ha esetleg idegen érdekköröknek, amelyek talán a Conseilben több befolyással birnak valamely kérdésben, nem fog tetszeni a főkommisszárius eljárása, egyszerűen visszahivhatják. Azt mondja a protokollum vonatkozó része, hogy ez ellen joga van a kormánynak faire des observations megtenni az észrevételeit, de nélkülözöm még azt is, hogy legalább a Conseil helyett egy arbiter döntené el ezeket a kérdéseket, ugy hogy a mi érdekünk is képviselve lenne. Meg lennék nyugtatva ebben az irányban, ha ugy állna a dolog, hogy ez commissaire général csak két és fél évig kegyeskednék bennünket jelenlétével szerencséltetni, azonban ez nem igy van. Itt van ennek a protokollumnak további szakaszai, amelyek megmondják azt, hogy a Conseil belátásától függ, hogy, amennyiben veszélyeztetve látja a budget helyreállítását, a kommisszárius itt tartózkodását meghosszabbíthatja. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Itt vannak ezek a szavak: compromettre, menacer, fenyegeti, kompromittálja. Miből látja a Conseil azt, hogy a budget helyre van-e állitva vagy sem, ez megletősen felfogás dolga. így azt látom a protokollumból, hogy tisztára a conseil megállapításától függ az, hogy a komisszárius meddig marad itt. Ez engem aggodalommal tölt el. De aggodalommal tölt el a másik kérdés is, az, hogy a conseilnek joga van később vissza is állítani a komisszárius uralmát, ha ugy találja, hogy a magyar kormány eljárása veszélyezteti ezeket a kérdéseket. A súlypontot én erre a »veszélyezteti« szóra helyezem, mert ez a szó, menacer, compromettre előfordul minduntalan a protokoliumban. Olyan szó ez, amely meg nem fogható. Ha a jegyzőkönyv ugy volna megcsinálva, hogy ha a bevételekből nem folynának be kellő összegek, vagyis negativum volna, akkor koneedáloin azt, hogy beleszólása lehessen a kérdésbe a komisszáriusnak,dehogy a kormány intézkedéseit előre ekként birálja felül, hogy valami »fenyeget« vagy nem fenyeget, ez olyan nagy beleszólás az ország közgazdasági érdekeibe, ami bennem nagymértékben aggodalmat kelt. Továbbmegyek. Ha csak ugy állana a kérdés, hogy mindezek a nagy jogok a commissaire général-t illetnék meg, valamiképen bele tudnék nyugodni, de felhívom a figyelmét a mélyen t. Nemzetgyűlésnek arra, hogy van ennek a protokollumnak olyan része is, a 9. §, amely arról intézkedik, hogy a Conseil-nek egyoldalú joga van megjelölni azokat a férfiakat is, akik, mint fiduciaire-ek, mint bizalmi férfiak a kölcsönadó részéről állandóan gyakorolják azokat a jogokat, amelyeket addig a commissaire gyakorolt. Megmondja világosan az a pont, amely: »les droits et pouvoirs «-t em üti; szóval ezek állandóan azokat a jogokat, hatalmakat és kötelességeket gyakorolják, amiket azelőtt gyakorolt maga a kommiszárius. Már pedig megeshetik, hogy ez a köl-