Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

A nemzetgyűlés 271. ülése 1924. évi április hó 7-én, hétfőn. 303 én is, életét ugy rendezte be eddig, hogy nem hivalkodó, de tisztességes életmódot akart magának és családjának biztosítani, tisztességesen és jól akarta gyermekeit neveltetni s azután, ha maradt még munkájának feleslege, akkor meg vett egy házat, vagy villát, vagy vett fundált, fix jövedelmezésü papírokat, állami papirokat, a bátrabbak pedig vettek ipari papirokat is. Hadikölcsönt vett mindenki és becsületbeli kötelességének tartotta azt meg is tartani. Hogy jártak ezek? A fix kamatozású papírokról, a járadékkölcsönökről, a hadikölcsönökről és még az ipari papírokról sem kell mesélnem, mesél azokról eleget a tőzsdei árfolyamlap. Az ingatlanaiban nem sok öröme telt, mert méltóztatnak tudni, hogy ezek eddig nem jövedelmeztek. Vagyonfeleslege, amennyire futotta, a renoválásokra ment rá, ha pedig erre nem futotta, ennek az lett a következménye, hogy vigan dőlnek le a folyosók és a statisztika mindig több használhatatlanná vált házról tud. — (Zaj balt elől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De a vagyonnal nem biroknak és a fix jövedelemre utáltaknak, akik nem tudtak elhelyezkedni vagy mellékjövedelmet szerezni, azoknak az élelmiszerbeszerzési gondjait még növelték a legszükségesebb ruha- és cipőbeszerzési gondok és ezeket a szerencsétleneket egészen koldusstandardra helyezte az élet. Tudom, hogy ezeken a tételeken az eredmény veszélyeztetése nélkül nagyon nehéz változtatni, de az egyes tételeknek bizonyos humánusabb kezelése mellett talán mégis lehetséges azokat megváltoztatni az adózók javára. És itt, ha igazságos akarok lenni, elsősorban a városi közönségre kell gondolnom. Rámutatok például a házhaszonrészesedésre, amely 27—35—38 millió jövedelemre van felfokozva. Méltóztassanak elképzelni, honnan, miből fog ez előkerülni? Ha egészen igazságosak akarunk lenni, azt sem lehet letagadni, hogy a forgalmi és fogyasztási adók legnagyobb hányadát mégis csak a városi lakosság viseli. Ezek tények, mélyen t. uraim, s ezek mind növelik azoknak a szerencsétlen családoknak gondjait. De hogy mosolyt is fakasszak ebben a Házban (Halljuk! Halljuk!) — igaz, hogy csak kárörvendő mosoly lesz, — ha már annyi elszomorító momentumot soroltam fel, azt is meg kell említenem, hogy az az egyetlen búfelejtő és bizonyos örömet szerző dohány is, maholnap egészen hozzáférhetetlen lesz nemcsak a falu, hanem a város részére is, s a magyar dohányjövedék nagyon hamar füstnélküli lobbanásra alkalmas adóalanyokat fog produkálni. (Zaj.) Ha magát a költségvetést plazubilissé akarom tenni magam előtt — már pedig akarom — ugy foghatnám fel, hogy tulaj donképen egy év helyett két és fél évre szavazom azt meg. A lelkiismeretemet pedig megnyugtatom azzal, hogy ha az ország majdnem összes közgazdái helyeslik ezt a szanálási tervet, akkor én fedezve vagyok elhatározásomban. Ezenkívül két és fél év múlva — legalább reméljük — ez a Ház még együtt lesz. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Persze keserves vigasztalás lesz, ha a túloldalról fognak szemrehányást tehetni, de álljuk és vállaljuk a felelősséget ezen az oldalon, mert meg vagyunk győződve arról, hogy nem hárítunk rettenetes terheket a következő nemzetgyűlésre. Mi itt leszünk és fogjuk viselni a konzekvenciákat. (Rupert Rezső: Ezek mind csak szavak!) Nem könnyelmű szavak, amelyekkel valaki ki akar menekülni a csávából. (Rupert Rezső: A Szilágyi-féle felelősség az igazi! — Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Eddig nem volt szimpatikus az akasztófa ! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) A nehézséget mindenesetre az okozza, hogy a kormánynak nagy felhatalmazást adunk, olyan felhatalmazást, amely az esetben, ha a kontemplált bevételek nem folynának be teljés összegben, más utón gondoskodhassak a hiányok pótlásáról, esetleg adószedés utján. Csakhogy ez sem felelősség nélkül történik. Itt is a pénzügyi bizottság hozzájárulása fog kéretni. Amennyiben a pénzügyi bizottság ehhez nem járul hozzá, az ügy a Ház elé kerül. Ha a Ház nem járul hozzá, — én legalább igy fogom fel a kérdést (Zaj a szélsőbaloldalon.) — akkor a kormány fel van hatalmazva, a Ház vétója dacára is, a felelősségteljes viselésével ezt keresztülvinni. (Propper Sándor: Diktatúra i — Zaj a baloldalon.) Amikor ez három retortán megy keresztül, s amikor nem arról van szó, hogyan húzzák ki a gyékényt valaki alól, akkor lehetetlen, hogy ebből bajok származhatnának. Belátom, hogy különösen az ellenzéknek ez nehezére esik, mert a kérdés tényleg nagyon nehéz. Mégis tisztelettel kérem, — s csak ebben a legkritikusabb helyzetben teszem ezt és ama nagy felelősség érzetében, mely ezt az egész Házat terheli^— hogy ezen a ponton ne méltóztassanak nehézségeket csinálni, mert ezt a kérdést másképen megoldani nem lehet, ezen keresztül kell mennünk. (Ugy van! a jobboldalon.) A magyarnak nagyon sok hibája van, de van egy jó tulajdonsága, hogy természetes esze van, s ez a természetes ész mindig megmondta neki, hogy mikor van igazi veszély. Ezt ÊLZ 6SZG S ÊIZ ösztöne mondta meg neki. Csinált veszélyekről nem beszélek, de az igazi érzés, amely az ember lelke mélyéből fakad, megérzi a veszélyt. Ha a magyar megérezte ezt a veszélyt, nem volt jobboldal és baloldal, hanem összeálltak és erősítették azt az egységet és erőt, amelyre ennek a szegény országnak e pillanatban is nagyon nagy szüksége volna. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ha ez a javaslat elbuknék, — amit teljesen lehetetlennek tartok — akkor méltóztassék elhinni - s ezt megmondom itt nyíltan az ország szine előtt — elbukik vele együtt az ország is. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ez az utolsó mód arra, hogy segíthessünk a hazánkon. Ha ez a javaslat elbukik, akkor talán más sorrendben, de el fog bukni a középosztály, (Zsilinszky Endre: Már elbukott !) a kereskedő, iparos, munkás, gazda mind, s akkor itt nincs feltámadás s akkor jönni fog az a bizonyos komisszió. Mert ne méltóztassék elhinni, hogy egy lezüllött, anyagilag tönkrement országot, egy oszlótestü államot meg fog tűrni Európa a területe közepén. Akkor jönni fog plenipotenciával az a komisszió, amely diktálni fog. (Zsilinszky Endre: Ne tessék tanácsot adni a kisentente-nak ! — Zaj a jobboldalon. — Schandl Károly: Ne tessék ezt felidézni!) Hogy ez az ország, amelynek mindig függetlenségi vágyai voltak, ezzel mit kockáztat, mit veszít el most, alig hogy az igazi függetlenségének birtokába jutott, és hogy milyen lelkiállapotba fog sodródni, arról talán jobb hangosan nem beszélni ebben a teremben. (Nagy Vince : Akkor tessék a politikai szabadságokat visszaállitani ! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon. — Országrontó ! Hasaáruló ! — Nagy Vince : Állok elébe ! — Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor : Ott vannak a főispánjai ! Huszonhét főispán ül ott ! — Nagy Vince : Helyezzenek vád alá ! — Nagy zaj jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is. (Rupert Rezső: Legyenek gyengédebbek nagyatádi Szabó Istvánnal szemben ! — Hosszantartó nagy zaj. — Rupert Rezső : Nagy Vince nem viselt vörös gombot ! — Nagy Ernő : Én sem viseltem soha vörös gombot ! — Propper Sándor : Jelentkezzenek a főispánok ! Itt van a volt gazda-