Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-269
À nemzetgyűlés 209. ülése 1924. magatartásánál fogva hajlandó is lett volna ezeket kiadni, — talán 28—30 kommunistáról van szó — a szovjetkormány azonban olyanokat is kért, akiket Magyarországon nem találtak, mert vagy megszöktek, vagy egyáltalán nem létező személyek, vagy a listába, a jegyzékbe téves névvel elirt személyek. Ezeket a kormány semmi körülmények között nem tudja előállítani. Tárgyalások folynak azonban és megállapodás is létesült abban a tekintetben, hogy a magyar kormány abban a pillanatban, amelyben az a túszként jogtalanul visszatartott 15 magyar hadifogoly semleges területre lép, kész arra, hogy elindítsa innen azt a törvényesen elitélt 28 kommunista magyar állampolgárt. Ez ugy a nemzetközi jog, mint a magyar jog szempontjából eddig lehetetlen álláspont lett volna, (Fábián Béla: Örüljünk, hogy megszabadulunk tőlük!) de a mostani, különleges viszonyokra való tekintettel ezt természetesen meg kell értenünk. A kormánynak az a felfogása, hogyha ezek az állampolgárok jobb életviszonyokat remélnek kint Oroszországban, ám menjenek ki, nem gördit az útjukba semmiféle akadályt. (Esztergályos János: De nem adják ki őket!) Igen t. képviselőtársam, nem méltóztatott itt lenni; ezt a 28 embert, akiről szó van, akik jegyzékbe vannak foglalva, a kormány bármikor kiadja az emlitett feltétel mellett, és ha igen t. képviselőtársamnak módjában lenne, vagy összeköttetése volna hozzá, hogy ezt a 15 hadifoglyot Oroszországból semleges területre segítse, ugy tegye meg, mert a magyar kormány késznek jelentette ki magát jegyzékben arra, hogy , azonnal kiadja az illető 28 kikért kommunista magyar állampolgárt. (Esztergályos János: És még hármat a 15-ön felül.) Igen t. képviselőtársam, nem tudom, a 15-ön kivül van-e még valaki, mi 15 fogolyról tudunk, akiket visszatartottak Oroszországban. Azért kívántam ezeket leszögezni, hogy amennyiben a nemzetgyűlés nem volna a kérdésben tájékozva, méltóztassék ezt tudomásul venni. Most az Oroszországban élő hadifoglyok kérdésére térek vissza. Oroszországban ezidőszerint tényleg* él még elszórtan néhány ezer hadifogoly a hozzánk befutott adatok szerint. Vagyok bátor bejelenteni, hogy a nemzetgyűlés épületében van egy hadifogoly iroda, ide futnak be az egész országból a levelek a hozzátartozóktól, érdeklődések egyes képviselőktől és ezek az adatok azután itt lesznek feldolgozva. A nemzetgyűlés elnöke volt szíves erre engedélyt adni. Huszár Károly őnagyméltósága az elnöke ennek a bizottságnak; ő már évek óta foglalkozik a kérdéssel, a hadifoglyok hazahozatalának kérdésében annak idején széleskörű 'i tevékenységet fejtett ki és ugyancsak ismeri ennek a kérdésnek a részleteit. Ez a bizottság, amint ez a lapokban is közzététetett, rendelkezésére áll azon hadifoglyok hozzátartozóinak, akiknek a címét ismerjük. Nem vagyunk ugyanis abban a helyzetben, hogy nyomozásokat eszközölhessünk, hiszen egyes szerencsétlen hozzátartozók azt remélték, hogy talán most esetleg módunkban lesz olyanokat, akikről 5—6 év óta nem tudnak hozzátartozóik, felkutatni, sajnos azonban ebben a helyzetben nem vagyunk. Oroszországban, amint emiitettem, több ezer hadifogoly él. Ezeknek legnagyobb része úgynevezett gyanús magatartású egyén. Jól emlékszem, hogy amikor még én is odakint töltöttem éveimet, voltak olyanok, akiket barátaink közül hittünk haza, amikor még az évi április hó 4-én, péntehen. 249 olasz fronton állt a harc, de nem volt kedvük hazajönni. (Esztergályos János: Féltek Csóttól!) Voltak olyanok közöttük, akik ott kompromittálták magukat,-akikről a hazatért hadifoglyok bemondásai alapján itthon bizonyos kompromittáló feljegyzések vannak és ezért nem határozták el magukat a hazatérésre. A megbocsátás gondolata azonban hova-tovább tért nyer az egész társadalomban és a törvényhozás munkájában is. Ezeknek az embereknek is bizonyos feltételek mellett mód van adva a hazatérésre. Épen azért a kormánynak is módot kellett keresnie arra, hogy ezek a Szovjetoroszországban élő volt hadifogoly állampolgáraink hazatérhessenek. Ezek hazatérése érdekében kötelessége a kormánynak a mai megállapodások szerint is útlevelet, utazási igazolványt juttatni hozzájuk. Ez egyrészt külügymimsteriumi, másrészt belrendészeti kérdés, Ezek az emberek részben tagjai voltak a vörös hadseregnek, részben vezetői voltak bolsevista kiképző iskolának, részben pedig ma is a szovjet tényleges katonai szolgálatában állnak, és igy abból a meggondolásból indulnak ki, hogy vétettek a magyar állameszme ellen. PJz jogi kérdés, ezt lehet magyarázni jobbra is, balra is. Ha az illető akkor volt a szovjet szolgálatában, amikor háborúban voltunk a szovjetkormánnyal, a kérdés egészen más elbírálás alá eshetik, mintha azután volt a szovjet szolgálatában, amikor már nem voltunk vele háborúban. A két magatartás tehát kétféle elbírálást igényel. Én azonban nem vagyok hivatva ennek taglalására, csupán azt vagyok bátor bejelenteni, hogy a belügyministeriumnial és a külügyministeriummal folytatott tárgyalások eredménye az lett, hogy a belügyminister ur szabályozni fogja a hazatérés belrendészeti részét. Ezt olyan formában képzeli, hogy az előbb emiitett okokból a hazatérés költség'eit a magyar állam nem viselheti, (Fábián Béla: Gyűjtés utján egy hét alatt össze lehetne hozni!) Tessék megpróbálni, t. képviselőtársam. Vannak intézményeink, egyesületeink, amelyek vállalkoznak reá, de roppant csekély az az összeg, amelyet ilyen címen össze lehet hozni. Vannak ilyen egyesületek, a napokban is járt egy a nemzetgyűlésben, amely ebből a célból alakult, de ha jótékonycél u ünnepély vagy felolvasás után Össze is tudunk szerezni 2—3 milliót, az bizony legfeljebb 2—3 hadifogoly hazahozatalára elegendő. (Fábián Béla: Az abonyi gazdák felajánlották egy csomó hadifogoly hazahozatalának költségét.) Arról is tudunk, hogy Lévay t. képviselőtársunk indított akciót, az azonban oly csekély eredménnyel járt, hogy azzal elindulni nem lehet. Hiszen ha összegyűjtenek is 50 vagy 100 métermázsa búzát, azzal még igen sokszor nem lehet 250 aranykoronát kifizetni. (Fábián Béla : Az igaz!) Amint emiitettem, — mindig ki kell térnem a t. képviselő ur érdeklődésére — belrendészetileg az ügy el van rendezve olyanformán, hogyha a Szovjetoroszország területén lakó magyar állampolgárról illetékességi községe kiállít egy bizonyítványt, hogy a háború előtti itthon erkölcsileg megbízható egyén volt és tényleg az illető község kötelékébe tartozik, továbbá ha érette hozzátartozói vagy a szomszédok, avagy valaki más megbizható egyén felelősséget vállal abban a tekintetben, hogy az állameszme és Magyarország érdeke ellen az illető előreláthatólag nem fog semmifele deliktumot elkövetni, akkor részére ezen községi bizonyítvány alapján a belügyminister ur
