Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-269
244 r A nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. elmegy, ne látna ott legalább egy egyszerű emlékkövet, amelyre az van felírva: »TI soldato incognito« — »Az ismeretlen katonának«, akinek a neve talán nem ismeretes, aki ugy veszett el, ftogy a nevét fel sem jegyezhették, de a dicsőségesen hazatért, a mi Doberdónkról dicsőségesen hazatért olasz nemzet még ezeknek is emléket állit, S akkor, mélyen t. Nemzetgyűlés, ezekben a mostani pillanatokban kétszeres fájdalommal döbben elém valami, amit ismét nem pártszempontból akarok itt megemlíteni. Egv bársonyszéket látok itt. amelyre azt kellene irni: »H ministro incosrnito« — »Az ismeretlen honvédelmi ministernek!« Elnök: Figyelmeztetem a kénviselő urat, hogy a minister nr meg kivánt jelenni a Házban, de betegen fekszik otthon, ezt megüzente az elnökséernek. ennélfogva ezt bejelentem a Háznak. Nagyon kérem tehát a kénviselő urat, ne méltóztassék ezt a körülménvt a vitában felhasználni. (Helyeslés íobbfelnl.) Lendvai István: Mélven 1 Nemzetgyűlés! Amennyiben ez a bejelentés akár itt a nvilvánossás" előtt, akár néevszemközf megtörtént volna,teljesen távol állt volna tőlem, hop"y a minister nr távollétét felhasználjam. (Helues7és.) Hsak annyit mondhatok, hno-y a betegsége következtében méer inkább sajnálattal látom az £.távollétét. (B'elveslés.) T. Nemzetgyűlés! Én nagvon helyeslem, hocv a hősöknek emlékei épültek ebben a 14 vármep'vében, örülök annak, hogy ez a nemzet meg fosr emlékezni minden esztendőben hősi halottairól, de valamit mes: kell mondanom lelkiismeretem szerint. T. Nemzetgyűlés! Nem eléar. ha köveket állitunk. köveket adnnk a halottaknak, ugyanakkor pedig- az élőknek nem adnnk kenveref. T. Nemzete-vilié s ! Nem elé?-, hogvha a halott hősök felett kövek állanak, de az élő hősök s a meghalt és élő hősök hozzátartozói itt nyomorúságban sínylődnek. Tsmét ne méltóztassék ezt ellenzéki okvetetlenkedésnek rnínősiteni. Én nem tndom elkénzelni, hogv ebben a kérdésben pártkülönbségek lehetnének. (Meskó Zoltán: Ez a nemzeti becsület kérdése!') Ez a nemzeti becsület kérdése, amint igen t. képviselőtársam mjgvon helves<m mondja. És hiába méltóztatnak akár az előadói székből, akár más helyről azt mondani, hogv ez az állam, ez a mai kormányzati rendszer mindent elkövet, amit csak elkövethet a hadirokkantakért, a hadi özvegyekéit és a hadiárvákért, kénvtelen vagyok mesrállamtani, hogy nem követi el mindazt, amit elkövethetne, mert ezekért elsősorban mindent el kellene követnie ennek a mai szerencsétlen Maeryarorszagnak. Amint mondottam, nem eléé: hosryha köveket állitunk a halottaknak s kenvér helyett követ adunk az élőknek. T>e méer ha kenyeret is adunk nekik, valamiről ne méltóztassék megfeledkezni, arról, hoe:y a Szentírásban ugy van megírva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem iírével is: bizonyos lelki tényezőkről se méltóztassanak e javaslat tárervalásánál és elbírálásánál mecrffdedkezni. Azokat a lelki tényezőket én ugy értem, hoer papíron s talán a szivünk vágya szerint naivon szép lesz maid az a hősök emlékünnene, de vájjon a szivekben milyen érzés lesz. amikor a hősök emlékümmnén mindiff kétségbeesett özvegveknek kell Tplovi lenniÖk. akik azt foHák érezni, hos'y nem azért pusztultak al az ő férjeik, hogy itt követ és szónoklatot kapjanak a hozzátartozóik kenyér helyett. Mit méltóztatnak gondolni, miféle lelki mozgalmak lesznek azoknak a hadiárváknak szivében, akik azt fogják látni, hogy itt az ő elesett hős apjukról olyan szép szavak hangzanak el, de az ő sorsukról nem történt gondoskodás. (Meskó Zoltán: A siberek majd autókon fognak felvonulni!) Milyen mozgalmak lesznek a hősök hozzátartozóiknak lelkében, ha azt fogják látni, hogy alig nmlt el pár esztendő a világháború befejezése óta, és itt mégis egy olyan rendszer uralkodik, amely rendszer a jólétet, a palotákat, n gépkocsikat. az élet minden luxusát ismét épen azoknak juttatja még ma is, akik annak idején az előadó ur által is említett kárpáti hőseinknek a papírbakancsokat és a papirposztót szállították. Miféle lelki emóciói lesznek majd ennek a szegény lerongyolt magyarságnak a hősök emlékünnepén, ha azt fogja látni, hogy itt még ma is egy olyan pénzügyi rendszer él. amely hozzá mert nyúlni a dolgozó magyarsághoz mindenünnen, amely minden teherrel merte sújtani, de nem merte elfogni azt a vagyont, amelyet ezeknek az ünnepelt hősöknek a véréből és itthon szenvedő hozzátartozóik könnyeiből szüreteltek. Ne méltóztassék azt a többségi oldalon sem valami pártpolitikai ellenzéki okvetetlenségnek minősíteni. Ezek az élet tényei, amelyeket talán egv politikailag is független, de mint íróember, lelkileg mindenesetre független hazafi lát. Ne méltóztassék az élet reális fényeitől mindig elvonatkozni. Én tehát nem tudnék szebb és méltóbb emléket halott hőseink emlékezetére, mintha egyszer itt elkövetkeznék majd az a világ, amikor mindazok, akik a politikai hatalom birtokában vannak, bármilyenek is legyenek elveik és bármilyen is legyen programjuk, csak azok számára fognak politikát csinálni, azoknak fogják az életnek késelés munka által megérdemelt gyümölcsét juttatni, akik hozzátartozói ezeknek a hősöknek, vagy ha talán generáció szerint nem is hozzátartozóik de akikben ugyanaz a keresztény nemzeti gondolat él, amely keresztény nemzeti gondolat tette lehetségessé egyedül, hogy 1914-nek azon a forró, virágos augusztusán ment el a keresztény magyarság az életét áldozni, de tegyük hozzá, nem azért, hogy majd a végén ez a tizennégy vármegyés Magyarország ünnepelje őket. és nem azért, hogy ha már idegen bitangok jóvoltából rankszakadt ez a katasztrófa, akkor még ezen a tizennégy vármegyén is megint csak azok uralkodjanak, akikről az imént azt mondottam — és joggal mondottam, mindenki ellenőrizheti — hogy hadimilliókat tudtak szerezni akkor, amikor a magyarságnak csak hadihalottak, hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak jutottak. Ebben a szellemben, ezzel a hozzáadással elfogadom a javaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről és pártom nevében is örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és hódolattal a hősök emléke iránt fogadom azt el. Szivemben, mint mindenki, én is alázatos hódolattal emlékezem vissza azokra, akikről ebben a javaslatban szó van és akiknek emlékünepévé akarja avatni a magyar törvényhozás minden május utolsó vasárnapját. Csakugyan a legkevesebb amit
