Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-268
r Á nemzetgyűlés 268. ülése 1924. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amely, meg nem támadtatván, elfogadtatott). Elnök : Következik az 1. %. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Bözsik Pál. Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! Meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, amikor azt a javaslatot, amelyet különvélemény alakjában a közoktatásügyi bizottságban előterjesztettem, a nemzetgyűlés plénuma előtt megindokolni bátorkodom. Nehéz helyzetben vagyok azért, mert én különvéleményemmel nem a kultuszminister urnák akartam kellemetlenkedni, hanem ugy éreztem, hogy szolgálatot teszek a magyar tanügynek, amikor ezt a gondolatot itt megpendítem. Ebben a tekintetben nekem bizonyos panaszom van. Én birává teszem az igen t. Nemzetgyűlést, hogy múltkori felszólalásomban a tárgyhoz szóltam-e vagy pedig személyeskedtem! Én igyekeztem szerény képességem szerint szakszerű, alapos tanulmány után, minden személyi szempontot kikapcsolva, egyedül e törvényjavaslat legfontosabb intézkedésével a gimnázium kettéosztásával, annak helyességével vagy helytelen voltával objektiv érvek alapján foglalkozni. Már a múltkor újságokban olvastam, — én nem hallottam — hogy az igen t. minister ur az újságok szerint azt mondotta, hogy én félremagyaráztam az ő szavait. Nem azt mondotta, hogy félreértettem, hanem félremagyaráztam. Bocsánatot kérek, én senkinek szavait félremagyarázni nem szoktam, gyarló ember vagyok, esetleg félreérthetek valamit, de malicia, rosszakarat egész életemben soha nem vezetett. Most is azt mondotta a minister ur, amikor észrevételeimre szives volt reflektálni, hogy: amennyiben én magam készítettem a beszédemet. Bocsánatot kérek, éryeim helyességót olvasom ki abból, hogy ilyen objektív érvekkel igyekezik a minister ur gyengiteni az én álláspontomat. Amint már az általános vitánál kifejteni bátor voltam, az én aggodalmam a kettéosztást illetőleg az, hogy nehézséget okoz annak a más idegen nyelvet nem biró magyar fiúnak az, hogy az I. osztályban kezdje a latint, másodikban a németet és a harmadikban a görögöt. Ezt pedagógiai aggodalomként voltam bátor itt előadni és azt javasoltam, arra kértem a minister urat, hogy vigye vissza a görögöt az V. osztályba, amelyben a reálgimnázium különben is megkezdi a második modern nyelvet, akkor legalább az alsó tagozatban nem kell kettéosztani a gimnáziumi nevelést, hanem a reálgimnázium igen okos órarendtervét el lehet fogadni és általánossá lehet tenni minden gimnáziumnál. A mélyen t. minister ur hivatkozott itt Franciaországra, a mi gimnáziumunknak ott megfelelő III. osztályra. Ö maga meggyengítette azonban ezt az álláspontját, amikor elismerte, hogy a latin nyelvtanitás ott egészen más, mint minálunk, sokkal könnyebb, mert az a gyermekeknek ott majdnem második anyanyelvük. A modern nyelveket illetőleg is egészen másként megy ott a tanítás. Az az aggodalmam tehát, hogy nagyon évi április hó 3-án, csütörtökön. 225 nehéz lesz a humanisztikus gimnáziumnak betölteni ezt a szerepet és így azt a hitet, hogy hosszuéletü nem lesz a reform, alaposnak és indokoltnak találom. Az egyik napilap — ha jól emlékszem, a Világ — jegyezte meg igen találó észrevételében, hogy a humanisztikus gimnázium és a reálgimnázium nem egyéb, mint egyszerűen csak óratologatás. Legyen szabad ebben a tekintetben kimutatni ez órarend-tervezet alapján, — amelyről tudjuk, hogy nem végleges, de mégis mutatja, hogy hogyan tervezték el maguknak a javaslat készítői a humanisztikus és reálgimnáziumot, — hogy egyszerűen óratologatás a két gimnázium különválasztása. Ugy a reálgimnáziumnál, mint a humanisztikus gimnáziumnál tökéletesen egyforma ugy az első, mint a második osztály tanterve, mindenben megegyeznek. A különbség a harmadik osztálynál kezdődik. A III. osztályban t. i. a humanisztikus gimnázium beilleszti a görög nyelvet heti négy órában. E heti négy óra számára kell elvenni a reálgimnázium tárgyaiból innen is, onnan is egyet. Elvesz egyet a németből, egyet a magyar történelemből és nem tanitja két órában a kísérleti fizikát, a fizikai tünemények leírását. A IV. osztályban ugyanez az eset. Egyet elvesznek a németből, egy órát a történelemből és redukált _ (kaszámban tanítják a kémiai ismeretek alakjában a természetrajzot. Az V. osztályban ugyancsak óratologatás van. Ott t. i. megkezdi a reálgimnázium a második modern nyelvet. Eggyel több óraszáma van, mint a humanisztikus gimnáziumban a görög tanításnak. Mármost emiatt a reálgimnázium, hogy egy órával többet adhasson a modern nyelvből, elvesz egy órát az V.-ben a mennyiségtanból, a többi osztályban pedig a latin nyelv rovására oldja meg az egy óratöbbletet. Sokat tárgyaltak az utóbbi évtizedekben a középiskolák reformjáról, elismerem. De minden tárgyalásnak és minden gondolatnak az volt a vége, hogy a gimnázium régen bevált mai rendszerét lényegesen megváltoztatni nem tartották célszerűnek. Legyen szabad ebben a tekintetben a legutóbbi országgyűlés előtt fekvő hasonló tárgyú törvényjavaslatra hivatkoznom, amelyet a háborús viszonyok miatt nem lehetett törvényerőre emeltetni. Már előbbi beszédemben bátor voltam azt mondani, hogy Jankovich minister, aki 1913-ban itt bejelentette, hogy középiskolai reformot fog előterjeszteni, arra az álláspontra helyezkedett, hogy még a polgári iskolát is beolvasztja az egységes alsó négyosztályos uj típusba és a latint ebből teljesen kihagyja. Meg kellett azonban hajolnia az ország közvéleménye előtt és mikor hárorn évvel később, 1916 június 18-án itt tényleg benyújtotta törvényjavaslatát, feladta 1913-ban hangoztatott elvét és a törvényjavaslat egyszerűen addig ment el, hogy a görögpótló helyett a mai gimnáziumi tantárgy beosztás teljes épségben tartásával egy modern nyelvet kivánt bevezetni. Ezt a javaslatot annak idején letárgyalta az országgyűlés közoktatásügyi bizottsága és mindenben elfogadta, tehát ugyanarra az álláspontra helyezkedett, amelynek érvényesítését néhány barátommal én sürgettem és kértem a minister úrtól. Azt hiszem, ennek a nemzetgyűlésnek van több olyan tagja, aki 1916-ban egyedül ezt a reformot tartotta helyesnek és keresztülvihetőnek, mint annak az országgyűlésnek a tagjai Itt azonban az igen t. minister ur figyelmét egy olyan szempontra volnék bátor még felhívni, amelyre még ő sem méltóztatott gondolni. Tudom, hogy a minister ur megküldte ezt a javaslatot az egyházi hatóságoknak, azt hiszem azonban, hogy ezeknek az intézkedéseknek következményeit azoknak még nem volt módjukban kellően 36*
