Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-268

222 A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. évi április hó 3-án, csütörtökön. tapasztaltam, hogy mikor a tanulókegy Horatiusódát olvastak, és azt kérdeztem az egyik diákiéi: Mondd meg, hogy mi az az óda, akkor azt a választ kaptam: Kérem, ezt a poétikában tanultuk. Amikor pedig azt kérdeztem, hogy Livius 21. és 22. könyve hol kapcsolódik bele a világtörténelembe, akkor azt a választ kaptam, hogy: Az ó-kori történelmet az V. osztályban tanuljuk. Koncentrikus tantervre van tehát szükség, ahol egyik tudományszak támogatja a másikat, ahol nem esik szét minden, hanem az egyes tanult tárgyakból egységes kulturkép alakul ki a gyermekben. Esetleg tanítani fogunk egészségtant is, de nem külön tantárgyként, hiszen azt egy középiskolában rendszeresen tanitani lehetetlenség, minthogy ez főiskolai tárgy. De igenis, a természetrajz kapcsán elő kell adni abból mindazt, ami inkább elméleti, s a testnevelés kapcsán mindazt, ami gyakorlati. Épen ugy sürgetett a művelődéstörténelem és művészettörténelem tanítása. Erre óriási szükség van, s a tantervben ezeknek nagy szerep is fog jutni. Ezt azonban nem óhajtanám megint külön tárggyá tenni, hanem a művelődéstörténelmet ugy is, mint eszmetörténelmet az egyetemes történelem keretében óhajtanám taníttatni. A művészettörténelem pedig kell, hogy szintén az egyetemes történelemnek egy fejezete legyen. Hiszen például a középkor lendületes végét nem is tudom elképzelni a gótika ismertetése nélkül, amelyben az — hogy ugy mondjam — testet öltött, vagy az emberi elmének azt a gyönyörű ébredését, amelyet humanizmusnak nevezünk, nem tudom elképzelni a renaissance-művészet tanítása nélkül. Szépen, koncentrikusan, szervesen bele kell illeszteni ezeket a megfelelő tantárgyak keretében. A rajz művészi része pedig a rajzoktatás keretében volna tanítható. Kifogásoltatott a rajznak csekély óraszáma. Ez tévedésnek látszik, mert a tantervben az alsó osztályoknál emeltük a mennyiségtani órák számát. A pedagógusok részéről ugyanis az az óhaj nyilvánult meg, hogy a mennyiségtan tanitása a mértani rajz tanításával kapcsolatban történjék, mert hiszen később a trigonometriánál szemmellátható az összefüggés. Minthogy ez didaktikai szempontból történik, változás ezen a mai rendszeren alig fog történni. Kifogásolták a közgazdaságtannak és az állampolgári ismereteknek elhagyását a tantervből. Erre megint csak azt mondom, amit az egészségtannál mondottam. A közjognak vagy közgazdaságtannak egy rendszerét a középiskolában tanitani meglehetősen elhibázott dolog. Aki megfigyelte ezeket a dolgokat, tapasztalhatta, hogy mi az eredmény. A gyerekkel betanultatják a munkának, tőkének, vállalkozási nyereségnek definicióját, s a gyerek ezt elmondja anélkül, hogy a dolog lényegébe be tudna hatolni. Ezt nem lehet tovább is fentartani. Általában az, aki valamely speciális főiskolai tantárgyat akar a középiskolába bevezetni, szükségképen didaktikai kudarcot vall. Azt tartom azonban, hogy ezeknek az ismereteknek elemeit megfelelő helyen a tantervbe be kell illeszteni. Pl. a történelmet ma a gazdaságtörténelmi vonatkozások nélkül tanitani nem lehet. PL a tulajdon intézményének megismertetésére igen alkalmasak — mondjuk — a római grafikusok mozgalmai, vagy pedig a középkor hasonló akciói, azután a XIX. század történelme és a szocializmus kifejlődése. Vagy a'jogtörténelem pl. az angol forradalomnál fogja keresni a modern parlamentarizmus gyökereit. És ha itt genetikai alapon mutatjuk ki az egyes fogalmak keletkezését, ez megérthető a gyermek számára; de ha mi kész közjogi rendszerrel, vagy valamely államiam ismével kisérletezünk a középiskolákban, ez reális eredményekre nem vezethet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A művészeti tárgyakra különösen az énektanításra nézve annyit akarok megjegyzni, hogy ennek fakultatív voltát okvetlenül fenn kell tartani. Mert hiszen minden művészeti tárgy sikeres művelése speciális hajlamokkal van összekötve, s akinek zenei érzéke nincs, az — akárhogy teszszük kötelezővé, az éneket — nem fog tudni énekelni, ugy énekel, hogy se saját magának, még kevésbé másnak abban gyönyörűsége nem lesz. így van ez a rajz művészeti részével is. Épen azért kérném az erre vonatkozólag benyújtott határozati javaslat elvetését. Egyik legfontosabb része volt a vitának, amely engem különös örömmel töltött el, az az elismerés, amely megnyilatkozott a magyar középiskola tanári karával szemben, amely igazán súlyos viszonyok között teljesiti a maga kötelességét. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) És itt, mikor én, mint a cisztercita szerzetes gimnázium növendéke, természetesen a legnagyobb elismeréssel adózom a szerzetes gimnáziumoknak, — és tiltakozom az ellen, hogy szavaim e részben félreértessenek — épen ugy meg kell emlékeznem az állami gimnáziumokról is. Az állami gimnáziumokról sommásan nem lehet azt mondani, hogy rosszabbak volnának. Vegyük figyelembe, azt, hogy micsoda nehéz viszonyok között él az az állami és protestáns tanári kar, amelynek tagjai házasemberek, és családot tartanak fenn. Csak mikor ezeket a nehézségeket mérlegeljük, akkor tudjuk csak igazán értékelni az ő pedagógiai munkájukat. Ezen a téren határozottan elmaradtunk ; elmaradtunk azért, mert a Kárólyi" féle státusrendezésből, amely egészen új alapokat teremtett, a középiskolai tanárok A'alahogy kimaradtak, ugy, hogy rájuk nézve ezt pótolni kell. (Helyeslés.) Remélem, hogy ezt kapuzárás előtt, még olyan időben, mikor efféle akciót keresztül lehet vinni, sikerül is megvalósítani. A legnagyobb súlyt helyeztem arra, hogy az V. fizetési osztály megnyittassák necsak az igazgatók, hanem az érdemes középiskolai tanárok számára is. (Helyeslés jobbfelöl.) Bár én igen sokra tartom az igazgatók adminisztratív munkáját, de igen sokszor találkoztunk már olyan öntudatos tanárokkal, akik azért nem akartak igazgatók lenni, mert szerették a tanítást, mert tanitani akartak. Ezeknek a tanítói munkáját is meg kell tudnunk becsülni. Eddig az V. fizetési osztályban 18-an voltak, most előlép ujabb 37, ugy, hogy a szám 55-re emelkedik: a tanári személyzetből tehát 55-en lesznek az V. fizetési osztályban, a VI. fizetési osztályban eddig voltak : 158-an, a VII-ben 272-en, a VIII-ban 328-an és a IX-ben 310-en. Most előlép a VI. fizetési osztályba 92, a VII-be 72, a VIII-ba 50 tanár, ugy hogy a VI. fizetési osztályban — amely már magasabb fizetési osztály — lesznek, ezeknek száma a kinevezések folytán leapadt 260-ra. Azt hiszem tehát, hogy amikor az utolsó pillanatban a középiskolai tanárok érdekében ilyen meglehetősen messzemenő státusrendezést eszközöltünk, megtettük azt, amit az ország nehéz és súlyos gazdasági helyzetében ma megtenni lehet. Ezeknek f az adatoknak közlésével akartam honorálni Moser igen t. barátom interpellációját, akinek ezzel meg is adtam érdemben a választ. Viszont kérem a Zsirkay-féle 4. számú és a Várnai-féle 11. számú határozati javaslat mellőzését, mert az ezekben kifejezett eszmék megvalósítására az állam mostani pénzügyi helyzete nem alkalmas. Sürgeti Kothenstein igen t. képviselő ur 2.