Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-268

"A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. kerül, ezt a törekvést tőlem telhető erővel támo­gatni fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezenkivül már kidolgoztam az iskolánk!vüli népművelésről szóló törvényjavaslatot, amelynek egyes példányait már oda is adtam barátaim­nak, nem csak a kormánypárton, hanem az; el­lenzéken is. Ebben a javaslatban be akarom hozni az iskolánkivüli kötelező népoktatást oiy­féleképen, hogy az ismétlőiskolához hasonlatosan, de még sem egészen ugy, csak a-téli időre szo­ritkozó és egy tanévben 65 órát meg nem haladó tankötelezettség stipulálását akarnám a 18 éven felüliekre nézve. Ez senkit foglalkozásától nem von el, mert ennek a tankötelezettségnek az esti órákban, télviz idején, amikor Magyarországon a mnnkák szünetelnek, avagy nem nagyon inten­zivek, eleget lehet tenni és ha jól megszervezzük ezt, különösen a gazdasági szakoktatással kombi­nálva, akkor igen értékes szolgálatot fog tenni ez a kis reform a magyar népművelés ügyének. (Helyeslés jobbfelöl.) A tanitandó tárgyak is vita tárgyát képezték és pedig azért, mert egy pár képviselő urnák, aki ezt tőlem kérte, odaadtam a készülő tantervet, mert megjegyeztem, hogy ez még a közoktatás­ügyi tanácson sem ment át, tehát még a közok­tatásügyi tanácsnak sem javaslata, még # kevésbé az én felelősségem alatt benyújtott kész javaslat; de odaadtam, .hogy mégis bizonyosfoku tájékoz­tatás legyen. Érdekes volt a visszhang, amelyet erre kaptam. Egyfelől majdnem mindenki pa­naszkodott a túlterhelés ellen, másfelől majdnem mindenki uj tárgyak behozását sürgette. Ez a két dolog összeegyeztethetetlen. S mivel szokták ezt a dolgot megtámadni 1 ? Azzal, hogy azt mondják, hogy ha a fiatalemberek kimennék az életbe, tu­lajdonképen semmiről sincs fogalmuk. Ez igy is van, mert a középiskola nem Konversations­lexikon; a középiskola nem arra való, hogy a leg­tarkább ismeretekkel teletömje az agyvelőt. Eze­ket az ismereteket a gyermekek a legrövidebb idő alatt elfelejtik. A középiskolában az ismeretek elsősorban arra valók, hogy az az agy, amelyen a tanitás átszűrődik, fejlődjék, alkalmasabbá váljék intenzivebb gondolkozásra, tanuljon meg­tanulni. A tanult ismeretanyag nagyon hamar feledésbe megy, ha valaki azokkal a dolgokkal később az életben ex asse nem foglalkozik. Első­sorban szóvátették a görög nyelv tanitását. Bozsik igen t. képviselő ur beszédének első részéből azt a benyomást meritettem, mintha azért támadna engem, mert az egész világot görögre akarom megtanitani, holott méltóztatnak tudni, hogy a magyar középiskolák túlnyomó része a jövőben reálgimnázium^ lesz, ahol két modern nyelv tanitásán lesz a súly. Beszédének második részében pedig azt mondotta a képviselő ur, hogy a görög nyelv tanitása tulaj donképen veszedelmes. T. képviselő ur, sem az egyik, sem a másik hátrány nem fog előállani. Meglesz az előfeltétele annak, hogy azok­ban a középiskolákban, amelyek megmaradnak humanisztikus gimnáziumoknak, — és azt hiszem, hogy Magyarországon húszon felül marad meg a humanisztikus gimnázium - a görög nyelvet már a harmadik osztálytól kezdve tanitják, és épen ezért a görög nyelv tanitása sikeres is lesz, mert a mostani négy esztendő mellett a görög nyelvet sikeresen tanitani nem lehet. Akkor jobb volna, ha inkább nem tanítanák. Minden tantárgy sor­vadása a tantervekben ugy indul meg, hogy csökkentik az óraszámot. Amint az óraszámot csökkentik, a tanitási eredmény hanyatlik, és ha a tanitási eredmény hanyatlik, akkor jön a eeterum censeo — ahogyan Schwartz Gyula mondta — és azt a tantárgyat meg kell szüntetni. A görög nyelv tanitását évi április hó 3-án, csütörtöknn. 221 Magyarországon csak akkor lehet megmenteni, ha azokban az intézetekben, amelyek öntudatosan, érett megfontolás után s a kultuszminister hozzá­járulásával megmaradnak humanisztikus gimná­ziumoknak, a görög nyelvet megfelelően oktatják. Nagyon csodálkozom t. képviselő ur felfogásán, mert én őt kitűnő lelkésznek tartom, és amikor Gyöngyösön volt szerencsém a templomszentelésen megjelenni, örömmel láttam azt a ragaszkodást, amely iránta az egész városban megnyilvánult. De ha azt gondolnám, hogy beszédének pedagógiai részét Q maga dolgozta ki, akkor azt kellene mondanom, hogy rossz pedagógus, mert amit a t. képviselő ur előadott, az sehol a világon nincs. Ahol a görög nyelvet tanitják, ezt mindenütt a mi harmadik osztályunknak megfelelő évfolyam­ban kezdik meg. így van ez Németországban kivétel nélkül, és igy van a francia uj reform­jában is, amely szerint a harmadik és negyedik osztályban kezdődik a nyelvek tanitása. Amikor a képviselő ur támad engem emiatt, óriási tájékozatlanságot árul el, és semmi sem hatalmazta fel az igen t. képviselő urat arra, hogy beszéde végén velem szemben olyan gúnyos hangot használjon, mint amilyent az igen t. kép­viselő ur használt. Lehet, hogy az én alapvető beszédem tekintetében nagyon elágaztak a néze­tek,^ de hogy valamelyest értek a dologhoz, azt a t. túloldal is elismerte; az ön gúnyolódása tehát csak kisérlet volt, amely azonban sikerre nem vezetett. (Mozgás balfelőK — Baross János: Csa­ládi viszály! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezek igen komoly dolgok, és ezeket nemcsak azért mondom el, — hiszen sajnos, hosszura nyúlnak a fejtege­téseim — hogy a t. Nemzetgyűlést megnyugtas­sam, hanem elmondom azért is, hogy a magyar szülőket megnyugtassam. Épen az igen t. kép­viselő ur panaszkodott, hogy a görög nyelv okta­tása azért sikertelen, mert a szülők ez ellen van­nak. A modern korban egyetlenegy iskolatípus sem állhat fenn, ha a szülők azt elitélik, mert ha a gyermekek a családi házban azt hallják, hogy minek ez a tantárgy, akkor a szülői nyilatkozat lerontja a tanári munka eredményét. A szülők­nek ezt a mentalitását megváltoztatni azonban nem áll módunkban, mert hiszen ez nem magyar dolog; a reáliák és a modern művelődés sürge­tése olyan világáramlat, amely alól mi magya­rok — mint kis sziget — nem vonhatjuk ki magunkat. A modern nyelvek tanitására nagy szükség van. E részben hangzottak el a legkomolyabb aggályok, Azt hozták fel, hogy mindjárt kezdet­ben nem lesznek abban a helyzetben, hogy vala­mennyi modern nyelvet minden iskolában be­vezessem. Ezt az állami iskoláknál nem tehetem, de még kevésbé oktrojálhatom rá a nem állami iskolákra, de azon leszek, hogy aki francia szakot választ, az az olasz szakot válassza hozzá, aki pe­dig a német szakot választja, az az angol szakot válassza hozzá. Ha minden tanárnak két szakja lesz, hamarosan abban a helyzetben leszünk, hogy egy és ugyanazon középiskolánál több modern nyelvet is be tudunk hozni, és akkor az átlépé­seknél sem mutatkoznak azok a nehézségek, ame­lyek kezdetben felmerülnek. A képviselő urak több tárgy felvételét sürget­ték. Mielőtt ezekre térnék, hangsúlyozni kivánom, hogy a külföldön mindenütt koncentrikus tan­terveket igyekeznek megállapitani. Mi az a kon­centrikus tanterv? Az, hogy ne aprózzuk el az egyes tudományszakokat a XIX. század specifi­káló szelleméből kifolyólag, hanem a modern szintetikus irányzatnak megfelelőleg foglaljuk össze és mutassuk meg, hogy tulajdonképen min­den tudomány egy és összefügg, mert különben azok az esetek állhatnak elő, amilyeneket én is

Next

/
Oldalképek
Tartalom