Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-268

220 'A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. évi április hó 3-án, csütörtökön. val? Ez a prespektiva. Már pedig azt, hogy latinmentes alépítményt nyújtsunk és az egész dolgot összeolvasszuk a polgári iskolával, ezt nem tartanám helyesnek, Franciaországban a helyzet a követhező. A t. képviselő ur u. i. utalt Léon Bérard rendelkezéseire. Ott latinos tagozat van négy latin évfolyammal és két görög évfolyammal, tehát a mi harmadik és negyedik osztályunknak megfelelő osztályokban — ott a számozás más — a görög nyelv kötelező azokra nézve is, akik a felső tagozatokban oly iskolákra mennek, mint itt a reáliskola. Mit szólana a magyar közvélemény ahhoz, ha ilyen javaslattal jönnék. De egészen más a helyzet Franciaországban, ahol a francia az anyanyelv, amelynek szókincse és grammatikája végtelenül közel áll a latin nyelvhez. Ott ilyen pedagógiai experimentumot meg lehet csinálni. Amelyik kultuszniinister Magyarországon ilyen javaslattal jönne, azt a közvélemény haragja elsöpörné a helyéről. Ezt nem lehet az iskolafentartók szempontjából elbirálni. Ezt elsősorban a szülők és a közönség Ízlése szempontjából kell elbirálni. Ami a választás kérdését illeti, ott, ahol a furkáció rendszere van, ott a vitatkozás azt mondja, hogy milyen jó a másik iskolatípusok differenciálódása. A franciák azt mondják, hogy ez a választás nem a hajlamok szerint történik. Legtöbb esetben a legenyhébb tanárok szakmáját választják a gyermekek. Itt sem az lenne a döntő tehát, hogy milyen hajlamok vannak a gyermekben. Tizenötéves korban még nincsenek kifejlődve a hajlamok. A legtöbb gyermek azt a tanárt választja, aki abban az iskolában a legenyhébb, a legelnézőbb. A furkációs rendszernek mi az előnye? Hogy az átlépés könnyebb. De ne a nyugtalankodókat, az átlépőket tartsuk elsősorban szem előtt, amikor iskolareformot csinálunk, hanem a tanulók zömét, azokat, akik nem akarnak ugrabugrálni, hanem megmaradnak annál a stúdiumiránynál, amelyhez hozzáfogtak. Én tehát a két nagy iskolatipus közül a differenciális tipust választom, már csak azért is, mert régi több, mint félszázados tradícióval állunk szemben, amelytől olyan könnyen eltérni nem lehet. És itt nem lehet szó külföldi példák utánzásáról. Hiszen ezek az iskolák világtipusok ; az összes államok csatlakoztak vagy az egyik, vagy a másik tipushoz. Ha a furkációs rendszert választottam volna, akkor mindenki azt mondotta volna, hogy a francia tipust követtem. Most, hogy a differenciális ti pus alapján maradok meg, amely megvan, azt méltóztatik mondani, hogy a porosz tipust követtem. Mit hoz még a javaslat? A javaslat hozza a modern nyelvek tanitását és a modern nyelvek kapcsán a modern művelődésbe való behatolást. Nem vagyok egy véleményen Bozsik 1 képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a szerzetesrendek ennek nem fognak tudni megfelelni. A szerzetesrendek nemcsak humanisztikus gimnáziumokat fognak fentartani. A premontreieknek most épülő' gödöllői gimnáziuma szintén reálgimnázium lesz. Ezek a rendek világrendek, amelyeknek másutt is vannak tartományaik és a francia és német rendtartományból franciául és németül perfektül beszélő tanárokat fognak idehozni, akik sokkal nagyobb sikerrel fogják az ifjakat oktatni, mint az a magyar ifjú, aki csak a főiskolán készül elő egy külföldi nyelv tanítására. Én a cisztercita-rend növendéke vagyok és ezzel a legszorosabb összeköttetésben vagyok. Biztosítom az igen t. képviselő urat, hogy ők sem fognak mereven ragaszkodni a humanisztikus gimnázium típusához. A piarista rend provinciálisával már megbeszéltem azt, hogy a budapesti parallel osztályok közül az egyik osztálysorozat reálgimnázium lesz. Szerzetesrendeink nagy érdeme épen az, hogy bár teljes tisztaságában fen tartották a katholikumot, mégis mindig haladtak a haladó korral (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), tekintettel voltak a magyar nemzet parancsoló követelményeire, és nem elfogult pedagógiai álláspontból, nem maradiságból indultak ki, hanem a legjobbat törekedtek nyújtani a magyar ifjúságnak, amit nyújtani lehetett s amire abban a korban szükség volt. Azt is mondták, hogy a mi reálgimnáziumunk a német reálgimnázium után megy. A két világrendszer közül mindenesetre abba illeszkedünk bele, amely Németországban is érvényesült. A mi reálgimnáziumunk azonban nem lesz teljesen az, ami a német reálgimnázium, mert a német reálgimnáziumban sokkal jobban hangsúlyozva vannak a természettudományok. Én a természettudományoknak ezt az erős hangsúlyozását inkább a reáliskolákban akarom érvényre juttatni; a reálgimnáziumban pedig a két modern nyelv oktatásra és ennek kapcsán a magyar ifjúságnak a modern művelődésbe való bevezetésére helyezem a súlyt. Itt tehát a német iskolatipus szolgai utánzásáról szó sem lehet. Örömmel láttam, hogy az egységes jogositás kérdését ebben a nemzetgyűlésben alig tették kifogás tárgyává. Ha van kérdés, amely pedagógiailag teljesen megérett, az az én megitélésem szerint az egységes minősítés kérdése. A liberális ellenzék — és ugy tudom, ehhez a szociáldemokrata párt is csatlakozott — nyolc éves elemi népiskola létesitését kivánja. Igen örvendetesnek tartom, hogy a túlsó oldalon épen a kulturális kérdéseket ilyen határozottan hangsúlyozzák, azt hiszem azonban, hogy a mi viszonyaink között ezidőszerint ezt az ideált még nem lehet megvalósítani. Lesznek közöttünk számosan, közigazgatási tisztviselők, akik tudják, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni, hogy az V. és VI. osztályt benépesítsük, mert itt olyan nagyobb fiukról van szó, akiket bizonyos fokig már kereső pályán is alkalmazni lehet. A szülők helyenkint nem szívesen küldik a gyerekeket iskolába, és csak a legszigorúbb büntetésekkel lehet őket erre rászorítani. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha ilyen nehézségek vannak a 11 és 12 éyes gyermekek körül, mennyivel nagyobbak lesznek ezek a 13 és 14 éves gyermekeknél, akiket ma még az ismótlőiskolába beterelni is rendkivül nehéz feladat. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt a reformot meg lehet csinálni, és hangsúlyozom, hogy meg is kell valósitani, de emelkedő közgazdasági konjunktúra mellett, olyankor, amikor a családapa maga keres annyit, hogy az egész családot eltarthatja (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.), pedig ez ma nagyon sok helyen nincs igy. Praktikus ember és — ez a büszkeségem, hogy javaslatom a gyakorlatban végrehajtható — alig jöhet olyanféle javaslattal, amely ma e részben a tankötelezettség bizonyos kiterjesztését jelentené. De útban vagyunk ebben az irányban, az kétségtelen. Ministerségem ideje alatt mindgyakrabban és gyakrabban jönnek hozzám kérések négyosztályu polgári iskola érdekében és ahol az lehetséges, ennek a kivánságnak eleget is teszek. Ez a négy polgári osztály a megelőző négy elemi osztállyal kapcsolatban voltaképen már az a nyolc osztályos elemi iskola, amely külföldön megvan és amely felé kétségtelenül törekednünk kell. ígérhetem, hogy még kisebb falvakban is, ahol egy-egy osztály teljesen ki-