Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-268
( 21S A îicmzctç)i)ïiles 268. ütése 1924. éri április hó 3-án, csütörtökön. térségem alatt szerveztetett, még sem lekiesinylendő, azt méltóztassanak abból megítélni, hogy Nagy-Magyarország a millenium alkalmával megajándékozta magát ezer uj népiskolával, és akkor az mint nagy dolog járta be az egész sajtót. Hát, ha Nagy-Magyarországban nagy dolog volt ezer uj tanitói állás létesítése, akkor, ha nem is nagy dolog, de mindenesetre a legégetőbb sebek orvoslása volt az, hogy mi a nemzeti katasztrófák után ebben a csonka országban két év alatt 1262 uj tanitói állást szerveztünk. (Élénk helyeslés.) Nincs és nem is lehet benne javaslatomban a szabad oktatás kérdése. Erre vonatkozólag már régebben törvényjavaslatot dolgoztam ki és^ azt több, ugy kormánypárti, mint ellenzéki barátom között ki is osztottam. Nem a kormányzat jóakaratán múlt, hogy nem jöhettem ezzel a javaslattal a nemzetgyűlés elé. Kernelem, hogy hamarosan ide fogok vele jönni, legyen szabad azonban rámutatnom azokra a nehézségekre, amelyekkel itt is szemben állok. Egy mezőgazdasági középiskola pl. csak akkor állhat meg, csak akkor lehet hasznothajtó, ha gazdasági gyakorló terület, egy kis gazdaság is járul hozzá, ilyennek felszerelése pedig rendkívüli költségekkel van egybekötve. Hiszen pl. Székesfehérvárott, ahol nem mezőgazdasági középiskolára, hanem mezőgazdasági szaktanító ismétlő iskolára van szükség, a meglévő területről nem is szólva, az építkezés költsége egymilliárd koronát is meghaladja. Igen nagy költségek azok, amelyekkel szemben találjuk magunkat. És ez nincs máskép az ipari szakoktatásnál sem, ahol megint, ha gyakorlatilag akarunk oktatni — és egy gazdasági szakoktatást értelemmel csak akkor bír, ha merőben gyakorlati — a tanműhelyek felállítása jár rendkívül nagy nehézséggel. De vegyük a kereskedelmi iskolákat, amelyeknek felszerelésével most bajoskodunk. Egy-egy irógép beszerzése, amelyen meg kell tanulni azoknak a leendő kereskedelmi alkalmazottaknak a gépírást, ma már sok helyen leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. (Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen nehéz viszonyok között vagyunk! Kérvekérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak annyi méltányossággal lenni a kultuszkormányzat működésének megítélésében, hogy számoljanak azokkal a rendkívül nehéz körülményekkel, amelyek közé nemzeti katasztrófánk következtében jutottunk. (Ugy van! jobb felöl-.) Nincs benne a javaslatomban a női középiskola rendezése sem, pedig nemcsak a női középiskolának, hanem általában a magyar nőnevelésnek kérdése feltétlenül reformra szorul. E tekintetben a helyzet nálunk tarthatatlan. Ami azonban azt illeti, hogy a modern nyelveket maestrokkal, mademoisellekkel, missekkel taníttassuk, — akik közül egyeseknek kiváló egyéniségét nem óhajtanám bántani — erre azt kell felelnem, hogy ezeknek többsége még sem áll a helyzet magaslatán. Ez mind azonban arra utal bennünket, hogy a nőnevelés kérdésével behatóan foglalkozzunk. Ezen a téren gyökeres változásra van szükség, mert hiszen a magyar nő megváltozott hivatás előtt áll. Szép nekünk azt mondani, hogy a nőnek az a hivatása, hogy férjhez menjen. Amikor azonban azt látjuk, hogy a férfi keresete oly csekély, hogy arra háztartást alapítani igen sok esetben gazdasági lehetetlenség; amikor a családalapításnak nélkülözhetetlen előfeltétele, a lakás, rendkívül nehezen szerezhető meg; amikor azt látjuk, hogy egy egyszerű kelengye megvásárlása a leányos apát leküzdhetetlen gazdasági akadályok elé állítja, ma nem lehet egyszerűen azzal oldani meg a kérdést, hogy azt mondjuk: a nők menjenek férjhez. Itten nagyon messzemenő statisztikai adatgyűjtésre van szükség, amit folyamatba tettein. Majd megfogjuk látni, mik a kilátások; félek, hogy nem lesznek rózsásak. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogyan tudjuk a nőt a megélhetésnek, a tudásnak fegyverével jobban felfegyverezni. Itt szintén a gazdasági szakoktatásra gondolok, nemcsak a mezőgazdaságira, hanem az iparira és kereskedelmire is. Ebben a kérdésben széleskörű ankétet szándékozom tartani a női társadalom képviselőinek meghallgatásával is, mert hiszen a nőnevelés reformjának nagy hibája volt eddig az, hogy arról mindig csak férfiak tárgyaltak, akik azokkal a körülményekkel, amelyekkel itt számolni kell azért, hogy az akció sikeres legyen, nem mindig számoltak eléggé. Épen ezért megkértem a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, hogy a maga nagy szervezetével nyújtson módot, hogy kebeléből kiküldött anyák, fiatal nők, akik az iskolát nem rég hagyták el, e kérdésben véleményt mondhassanak. De fogunk tartani szakférfiaknak, női pedagógiával foglalkozó kiváló pedagógusainknak bevonásával egészen szakszerű tanácskozásokat is, amelyeken a női oktatás kérdését minden tagozatban és minden vonatkozásban meg fogjuk vitatni és azt hiszem, hogy az őszi kampány során abban a helyzetben lehetek, hogy az egész nőnevelésre kiterjedő egységes törvényjavaslattal járulhatok a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés jobbfelöl és a baloldalon.) Kifogásolták azt is, hogy a tanárképzés nem foglaltatik benn ebben a törvényjavaslatban. De ez a törvényjavaslat középiskolai törvényjavaslat, mig a tanárképzés főiskolai kérdés, az egyetemek filozófiai fakultásának kérdése. A súlypont azonban nem a jogi rendezésen van, nem is a pedagógiai rendezésen ; — egy ilyen irányú törvényjavaslatom egyébként készen van, azt a nyári szünet előtt okvetlenül be fogom terjeszteni (Helyeslés.) — mert a középiskolai tanárképzés kérdése ma elsősorban diákszociális kérdés. {Ugy van! Ugy van!) Meri hiába csinálok én eszményi tanterveket és tanrendeket, ha az a fiatal tanárjelölt idejének legjavát privát órák adására kénytelen fordítani és nem marad ideje az előadások látogatására, Azon az utón kell tehát tovább menni, amelyen az Eötvös-kollégium megszervezésével mentünk. Arról tárgyalok, hogy a sasadi laktanya további paVillonjai is rendelkezésre álljanak a Horthypavillon kiépítésére, és itt akarok egy pa viliont adni még az Eötvös-kollégiumnak is, hogy azt a maga részére kiépíthesse. Hasonló szervezeteket óhajtok létesiteni a többi városokban is. (Helyeslés.) Ha nem tudom annak az ifjúságnak, amely hivatva lesz a középiskolában tanitani, azt a négy évet gondmentessé tenni, vagy ha nem is gondmentessé tenni, de ha nem tudok neki emberhez méltó exiszteneiát biztosítani, akkor teljesen hiába való lesz ez a középiskolai törvényjavaslat, amelynek eleven éltető tényezője a tanerő, a tanári személyzet. Épen Lukács György igen t. barátom nagyon figyelemre méltó felszólalásában rámutatott arra, hogy itt nem csak tanárképzésről van szó, hanem továbbképzésről is. Hiszen végre is az a tanár, aki hosszú ideig praktikus munkával dolgozik, rászolgál arra, hogy időnkint felfrissítsük tudását, sőt maguknak a tudományoknak haladása is ilyen póttanfolyamoknak tartását feltétlenül szükségessé teszi. Szükséges lesz ez különösen a görög és a latin nyelv tanítása szempontjából, mert okvetlenül keresztül akarom vinni, hogy az eddigi sivár gramatizálást felváltsa a klasszikusok szellemébe való behatolás és ebben semmiféle vaskalaposság engem nem fog visszatartani. Itt fentar-
