Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-268
r À nemzetgyűlés 268. ülése 1924. Széchényi István gróf, amikor Angliába utazik, szintén nem veti meg a magyart, hanem hazajön és azt mondja: minden erőmmel akarok érte dolgozni. Ez tehát ennek a középiskolának az érdeme. Amióta azonban ebbe a középiskolába behatolt az a sokféle kívánság, amely mindig csak a gyakorlati életet helyezi előtérbe, azóta történik az meg, hogy akik elmennek tőlünk Nyugatra, azok megszédülnek, elbódulnak a nyugati kultúrától és visszafordulva, szégyenlik ezt a nemzetet, épugy, mint az az ember, aki alacsony sorsból magas polcra jut és széngyeli származását. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát azt kívánom, hogy ez a középiskola, amelynek megreformálását tűzi ki célul a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a multakból mentse át a sok gyakorlati tudás mellé ezt az erős nemzeti szellemet, ezt az erős vallásossággal telitett érzést, (Helyeslés jobbfelől.) mert ez fogja naggyá tenni az országot, ez lesz a mi leggyőzedelmesebb katonánk, amely majd a Kárpátokig viszi az ország határait. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kultuszminister ur kivan szólani! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. Nemzetgyűlés ! Egészségügyi állapotom, sajnos, nem engedi meg, hogy olyan részletesen reflektáljak a vitában elhangzott megjegyzésekre, mint ahogy szeretném. Mégis elsősorban köszönetet óhajtok mondani a t. felszólalóknak — csekély kivétellel — azért a tisztán tárgyilagos vitatkozási módért, amellyel a javaslattal foglalkoztak. Köszönettel tartozom elsősorban Lukács György és Petrovácz Gyula t. barátaimnak, a többségi párt két szónokának, akiknek a javaslatról való kedvező véleménye az én szempontomból kétszeres súllyal esik latba, mert hiszen mind a kettőről közismert dolog, hogy elsőrangú szakember. De köszönettel tartozom az ellenzéki képviselő uraknak is felszólalásaikért, mert ha ellenzéki álláspontjuknak megfelelőleg nem is voltak abban a helyzetben, hogy elfogadhassák a javaslatot, az ő részükről is igen sok megértést tapasztaltam a javaslattal szemben. (Várnai Dániel : Ha jó lett volna, elfogadtuk volna!) Örvendetes volt az is, hogy a felszólalások nagy részébe nem csúsztak be személyeskedések és igy e törvényjavaslat tárgyalásánál megint módunkban volt példát adni arra, hogy ez a nemzetgyűlés igenis tud nagyfontosságú kérdéseket tisztán tárgyilagos, tisztán szakszempontok szerint letárgyalni. A kifogások, amelyek a törvényjavaslat ellen elhangzottak, kétfélék voltak. Kifogásolták egyrészt azt, hogy bizonyos dolgok nincsenek benne a javaslatban, — és e részben a kifogásoknak egész sora hangzott el — másrészt azt kifogásolták, hogy vannak a törvényjavaslatnak egyes rendelkezései, vannak egyes dolgok, amelyek bení'oglaltatnak a törvényjavaslatban. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy elsősorban azokkal a kifogásokkal foglalkozzam, amelyek arra vonatkoznak, hogy egyes nagyfontosságú kérdések nem rendeztetnek a törvényjavaslatban. Kéthly Anna t. képviselőtársunk azt panaszolta, hogy nem foglalkozunk eleget a népoktatással. Abból azonban, hogy a minister nem jön valamely tárgyban törvényjavaslattal a Ház elé, még nem következik az, hogy ne foglalkoznék a legintenzívebben azzal az ügykörrel. Valóban a népoktatás ügye ma olyan stádiumban van, hogy elsősorban itt volna szükség, nem törvényalkotásra, hanem kormányzati, közigazgatási munkára, és pedig két tekintetben: először uj osztályok, uj tanitói állások szervezésére, másodszor uj iskoláéit április hó H-án, csütörtökön. 2Í7 épületek emelésére van szükség. (Ugy van! Ugy van!) Erre pedig hiába alkotunk törvényt, itt elsősorban adminisztrativ munkára és fedezetre van szükség. Mint méltóztatnak tudni, csonka Magyarországnak 7,980.000 lakosa van és ebből 1,090.000, sajnos, a 7 évnél idősebb analfabéták száma. Ezért a kétségtelenül igen szomorú tényért engem felelősség nem terhel ; hiszen az analfabéták száma nem az én ministerségem ideje alatt nőtt ilyen magasra. (Meskó Zoltán: Az elődei felelősek évtizedekre visszamenőleg!) Már egyik indemnitási beszédemben rámutattam arra, hogy több mint tiz évvel ezelőtt, mint fiatal osztálytanácsos egy memorandumban, amelyet mint a nemzetiségi osztály főnöke a ministerelnökségen Wekerle Sándor akkori ministerelnök úrhoz intéztem, utaltam arra, milyen végzetes hibája népoktatási politikánknak, hogy az állami elemi iskolák túlnyomó részét nemzetiségi vidékekre visszük és a színmagyar vidékeket elhanyagoljuk. Most, amikor a trianoni béke elszakította tőlünk a nemzetiségi vidékeket, egyúttal elszakította tőlünk az állami elemi iskolákat is és itt állunk az Alföldön ós a Dunántúl, az Alföldön a tanyákon, a Dunántúl pedig számos latifundiumon, kellő számú iskola nélkül. Ennek az eredménye az 1,090.000 analfabéta. Ezért tehát engem, aki ez ellen már mint a nemzetiségi osztály ' főnöke a ministerelnökségen egy évtizeddel ezelőtt tiltakoztam, semmiféle felelősség nem terhel. (Meskó Zoltán: Az Alföldön ellenzékiek voltak, azért nem kaptak iskolát!) Az 1921—22. tanévben 60-nál több tanulóval biró, tehát túlzsúfolt elemi iskolai osztály volt: 1820. Mikor hivatalba léptem, ebben a stádiumban találtam a népoktatás ügyét. Időközben szerveztem 1079 uj tanitói állást a^ meglévő iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére. Uj, nem állami jellegű iskolánál szerveztem 143 uj állást, uj állami iskolánál 40 uj állást, ugy hogy ministerségem alatt összesen 1262 uj népiskolai tanitói állást szerveztem. (Élénk helyeslés.) Ilyen tényállás mellett azt mondani, hogy a népoktatás érdekében semmi sem történik, igen merész állítás. (Felkiáltások a jobboldalon: Valótlan!) Nem is hiszem, hogy a t. túloldalról azért állitta to tt volna ez, mintha ebből kifolyólag vádat akarnának ellenem kovácsolni, hanem talán azért, mert ezek az adatok nem jutottak az illetők tudomására. Összefoglalom, mire lenne még szükség. Szükség lenne még 330 tanitói állásra a zsúfoltság további megszüntetésére. Ebben a tekintetben szomorúan kedvező helyzetben vagyunk: most nő fel t. i. a háborúban született generáció. így tehát a túlzsúfoltság megszűnik, de, sajnos, nem azért, mert uj tanitói állások szerveztetnek, hanem azért, mert ezekben a korosztályokban kevés a tanulók száma. Ez azonban ne áltasson bennünket abban a tekintetben, hogy javultak a viszonyok, mert amilyen arányban majd megint népesebb korosztályok jönnek be az iskolába, abban az arányban nő az iskolák túlzsúfoltsága és majd annak, aki abban az időben ezen a helyen ül, lesz a hivatása, hogy megfelelően továbbfejlessze a tanitói állások számát. Kültelki helyeken szükség lenne még 650 uj tanitói állásra. Itt különösen a tanyákról van szó, ahol azonban az iskolaszervezés szorosan összefügg az építkezés kérdésével. Városi helyen, sőt még falusi helyen is lehet még valamiképen helyiséghez jutni, ha máskép nem, el lehet helyezni az iskolát egy kisgazda-házban a falak eltávolítása után, de a tanyán ezt nem lehet megcsinálni, ugy, hogy mindent elkövetek, hogy az aranyköltségvetésben népiskolák felépítésére megfelelő hitel álljon rendelkezésemre. (Élénk helyeslés.) | Hogy ez az 1262 uj tanitói állás, mely ininis35*
