Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. 195 ebben a javaslatban alakitani egy uj iskolatípust. Nem beszélek természetesen a tudománynak már eddig megállapított olyan kívánalmairól, amelyek a középiskolai tipus átformálására nézve a külföldön is bizonyos újításokat eredményeztek. Mi ezeket többé-kevésbé nem vettük figyelembe. Három tényezőn alapul voltaképen a jó középiskola, az első a tanár, a második a tanárképzés, a harmadik a tankönyv. Ezt a harmadik tényezőt egvátalában nem hallottam említeni a vita során, (Kiss Menyhért: Emiitettem!) Bocsánat, t. képviselőtársam, nem hallottam. A tanitás egyik legfontosabb tényezője a tankönyv és a t. minister ur figyelmét felhívom arra, hogy a mai tankönyvek még alacsonyabb nívón állanak, mint a régiek, mert a gazdasági viszonyok következtében összezsugorították a tankönyveket is. Már pedig az a tanár, aki a tankönyv alapulvételével ad elő az iskolában, nem tudja a tanulókat olyan ismeretekhez juttatni, amilyenekre szükség van, mert hiszen ha tankönyvön kívül ad elő, ez nincs akkora memorizáló hatással a tanulóra, mintha alapos, megfelelően kidolgozott tankönyv alapján történnék a tanitás, amely melleit meerfelelő ismerettárt lehet a tanuló rendelkezésére bocsátani. Hangsúlyozottan felhívom erre a t. minister ur figyelmét, mert nem tudom, miiven külön más okai is vannak annak, hogy ezek a tankönyvek ma forgalomban vannak. Méltóztassanak megengedni, hogy a tanárképzés szempontjából is elmondjam kifogásaimat Ma a tanárképzés meglehetősen rossz helyzetben van vagyis inkább azt kell mondanom, hogy válságba került, Egv feltűnő és megdöbbentő adatra kell rávilágítanom, arra, hogy a Pázmán-egyetem második félévre mindössze csak nyolc tanárjelölt iratkozott be. Azt hiszem, méltóztatnak látni ennek veszélyes lehetőségeit, azt, hogv nem tud kirajzani az egyetemekről olyan tanári készültség, melv a közérnskolai ifjúság nevelését kellő mértékben kezébe vehetné. Ennek sok mindenféle okn van. de természetesen főoka elsősonban a gazdasági viszonyokban rejlik. Hogy a többi egyetemeken, így a péoiü és szegedi egyetemen mekkora a tanárjelöltek száma, azt nem tudom, de felhívom a t. minister ur figyelmét arra, hogy fordítson nagyobb gondot a tanképzésnek erre a részletére és helyezzen több súlyt, mint eddig, a tanárképzés módszerére, a tanárnak a mai élet szerint való kinevelésére és felkészitésére. Nagyon kitűnő tanáraink vannak, az kétségtelen, ezek a kitűnő tanárok azonban ug*y agyon vannak halmozva munkával, hogy nem is bírhatják azzal a szeretettel és mélyreható gondossággal kinevelni az ifjú lelket, mint amilyenre szükség van. (Fábián Béla: Meg kell nézni a tanár ruháját a katedrán!) A tanárok ma körülbelül 18 órát tanitanak hetenként. A minister ur terve szerint ez ki fog bővülni heti 24 órára. (Fábián Béla: Akkor ébenhálnak, mert nem adhatnak különórákat!) Ez teljesen lehetetlen dolog. Ne méltóztassék bürokratának, hivatalnoknak nézni azt a tanárt; annak speciális feladata van. Méltóztassék elképzelni egy tanárt, aki naponta négy óra hosszat prelegál, előad, akinek állandóan figyelnie kell egy egész kis társadalmat, annak szellemi megnyilvánulásait, tévedéseit, akinek korrigálnia, irányítani, nevelnie kell az ifjúságot, figyelnie annak fejlődését. Ez olyan beható munka, olyan nagy szeretetet, bölcseséget és körültekintést igényel, hogy már lehetőleg fizikailag ífapló XXII. is módot kell adni annak a tanárnak, hogy pihent lélekkel ós rugalmas, friss kedéllyel végezhesse ezt a nagy, nemzetvédő hivatását. Ezzel szemben annyira nem terjed ki a figyelem a tanároknak eme súlyos megterhelésére, hogy egyáltalában nem disztingválnak a tekintetben, hogy vannak olyan tantárgyak is, amelyek nincsenek írásbeliséggel összekötve, vagyis azok a tanárok, akik például nyelveket, vagy irodalmat avagy természettant, vegytant stb. tanitanak, kénytelenek írásbeli dolgozatokkal is foglalkozni, amelyek hihetetlen módon igénybeveszik az idejüket, voltaképen tanári működésük legnagyobb része ebben telik el. Ez beható, gondos munkát igényel, s emellett kell nekik a külön szellemi képzést, külön nevelést is folytatniok; viszont vannak olyan tantárgyak, mint a történelem, a filozófia stb. ahol ezekre az Írásbeli munkákra nincs szükség, s annak a tanárnak, aki történelmet, filozófiát tanít, ugyanannja heti órája van, mint a többi tanárnak. Ez is igazságtalan dolog, e tekintetben is ujitást kellene behozni, erre is felhívom tehát a t. minister ur figyelmét. (Horváth Zoltán: Hol van a minister?) T. Nemzetgyűlés! Hallottam itt a vita során, hogy kifogásokat emeltek az ellen, hogy felvételi vizsgákat rendelt el a Haller-féle rendelet a középiskolákba való felvételnél. Ezek a felvételi vizsgák törvényellenesek; ezek a felvételi vizsgák céltévesztettek és eredményre ugy sem vezettek. Mert hiszen ott kell kezdenem a dolgot, hogy a középiskolai felvételi vizsga bizonyította be azt, hogy milyen rossz az elemi tanitás. Annyira rossz az elemi tanításunk, hogy a felvételi vizsgák eredményeiből annak teljes meddőségét kell megállapítani, vagyis, az elemi oktatásunk nem olyan teljes és nem olyan alapos, mint a minőnek kellene lennie, eltekintve attól, hogy az elemi oktatás az egész országban a legrémesebb és a legmegdöbbentőbb képet mutatja. (Horváth Zoltán: Kritikán aluli!) Minden szónok említést tett arról, hogy el van tévesztve ez a javaslat már abból a szempontból is, hogy ezt meg kellett volna előznie a népoktatásról szóló uj törvényjavaslatnak, amely egészen uj alapokon és kimélyítve foglalkozzék az elemi népoktatással, iskoláknak létesítésével, az elemi népoktatásnak szintén az élethez való közelvitelével és a tanyai iskolák rendszerének felállításával, a falusi iskoláknak különböző, az ottani helyi viszonyokhoz mért uj tantárgyakkal való kiszélesítésével. Szóval a népnevelő oktatásnak olyan hallatlan feladata hárulna a közoktatásügyi kormányra, amelynek megoldását elsősorban kellett volna kezébevennie a kultuszminister urnák, mert az elemi iskola padjaiból indul ki az a nevelési folyamat, amely a középiskolában folytatva, továbbizmosodva, ránevelheti az ifjút az életre, vagy a tudományos pályára. Ezzel szemben azonban a kultuszminister ur, aki a maga tudós splendid isolation-jában, a maga tudós elzárkozottságában bizonyos mélyebben alatta fekvő szempontokat nem tud meglátni, aki történelemtudós lóvén, egészen tudományos gondolkozású és lefelé menve, legfeljebb csak a középiskoláig jutott el, de még nem jutott el ahhoz a szegény kis népiskolai, elemi iskolai növendékhez: a kultuszminister ur a maga kitűnő műveltségével, a maga esztétikai érzésével sokkal jobban tud beleilleszkedni ilyen magas hierarchiáju szellemi gondolatkörbe, mintamilyent a középiskolai törvényjavaslat jelent, és nem tudott még eljutni a népiskolai reform mély, nagyjelentőségű, az egész nemzetre — 32
