Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

196 'A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. különösen a mai időben — kiható problémájához. Ez roppant nagy hiba, amely megboszszulja magát a jövőben, mert el fognak sorvadni azok a magyar tehetségek, amelyek ott élnek a széles, mély néprétegekben, amelv magyar tehetségekből fog rekonstruálódni, dzanálódni a magyar nemzet jövője; mert hiába hoznak ide a nemzetgyűlés elé bárminő szanálási javaslatokat, hogyha elpusztulnak azok az értékes magyar egyedeik, akik még ma ismeretlenek, ezek a kis szellemi exisztenciák, akik lesorvadnak abban a kulturális meddőségben és sivatagban, amely reájuk nehezedik. Tessék végignézni a magyar falut, a magyar népességet, hogy mennyire elmaradott, mennyire nem törődik vele senki, nem törődik vele maga a közoktatásügyi kormányzat, de nem törődik vele maga a közigazgatás, nem törődik a falu elöljárósága sem, bitangul, neveletlenül nő fel ott egy uj nemzedék. Veszedelme ez a magyar jövendőnek, veszedelme minden becsületes, komoly kialakulásnak, és innen hi vom fel mementóként a kormány figyelmét arra, foglalkozzék a magyar széles népréteg e kulturális jelentőségével és igyekezzék azt kiemelni abból az elmaradottságból, amelybe belesülyedt. Általában egyébként is a magyar kulturszinvonal nagyon leszállott ; látjuk ezt a társadalmi élet minden jelenségében. Sajnos, nekem az a halsejtelmem van, hogy a kormány rekonstruáló javaslata voltaképen visszafejlődést fog eredményezni kulturális téren. Mindazok a kulturerők, amelyek a magyar lélekben élnek, vissza fognak sorvadni, mert tisztán materiális, anyagi okokból nem lehet megadni a lehetőséget arra, hogy kulturértékeinket kifejlesszük, ha ráhelyezkedtünk az anyagelviiségnek arra a szomorú, barbár, maradi álláspontjára, hogy egyszerűen élnünk csak keli, esak fizikai életre van szükségünk, a szellemi élet pedig csak ezután következik. (Ugy van ! bal felől.) Már pedig ez veszedelmes tétel, mert a fizikai élet esak állati tengődést jelent és pláne eg*y nemzet számára teljes visszasülyedést és visszaesést a régi múlt korokba ós azt a nagy szellemi értéket, amelyet felgyújtott magában ez a nemzet, nem szabad elherdálni semmiféle világkatasztrófa szomorú terhe alatt, hanem igenis, minden anyagi erőt meg kell próbálni és harcba kell vinni, hogy a magyar szellemi értékeket továbbra is kitermelhessük ebből az országból. Ezzel szemben ennek a kurzusnak» amely öt év óta ráfekszik erre az országra, amely öt év óta meggyalázza Magyarországot a kuíturvilág előtt, (Zsirkay János : Amely kereszténynek és nemzetinek mondta magát !) amely kereszténvnek és nemzetinek hazudta magát, (Zsirkay János : Ugy van !) ennek van egy eredendő bűne, amely, akármit mondanak: t, képviselőtársaim, szégyenbélyegként fog éktelenkedni mindig a magyar kulturéléten, ez az a bizonyos szellemi mankó, amelyet akart adni bizonyos egyoldalúságánál fogva olyanoknak, akik nem is szolgáltak rá — ez a numerus clausus. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-.) Ez a numerus clausus, amely arra alkalmas, hogy azt a tudományos és azt a műveltségi szabadságot prostituálja, amelyet a világ legnagyobb gondolkozói teremtettek meg. mint törvényt. (Zsirkay János : Amely a valóságban nines is meg ! — Fábián Béla : Akkor töröljük el. — Zsirkay János ; Mi is azt mondjuk : vagy becsületesen tartsuk meg, vagy töröljük el ! — Beck Lajos : Az összes fajvédők együtt vannak.) Elnök : Csendet kérek ! Pakots József: T. Nemzetgyűlési Nem hiszem, hogy volna már a nemzetgyűlésnek komolyan gondolkodó tagja, aki be ne látná azt, hogy nagyon súlyos hiba és szerencsétlenség volt ezzel az idétlen törvénnyel megcsúfolni azt a régi magyar gondolkodást, amely a Deák Ferencefcnek, a Széchényieknek, az Eötvös Józsefeknek, a Petöfíeknek, az Arany Jánosoknak országát teremtette meg. Nagyon szégyenletes dolog volt reánk nézve, és ki kellene már törölni a magyar törvénykönyvből ezt a numerus clausust, (Fábián Béla : Már a fajvédők is ezt akarják !) mert célját eltéveszti. Ez a szellem azonban földalatti módon még mindig él és csodálatos módon épen a kormányzat táplálja. Kimenekült innen, ebből az országból egy csomó tudományszomjas ifjú (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éhezik, küzd és fáradozik a külföldi egyetemeken. Segítséget nyújtanak nekik igazán tiszteletreméltó módon azok, akik rokonaik, vérbelieik, akik keserves figyelemmel kisérik ezeknek az ifjaknak küzködéseit. Tekintélyes összegeket gyűjtenek össze és elküldik nekik, hogy legalább a külföldön tanulhassanak, hogy aztán azokat az ismereteket idehaza értékesítsék^ a magyar nemzet javára. S akkor megtörténik az a hallatlan vakmerőség, az a kegyetlenség és embertelenség, hogy nem engedik meg, hogy ezek az összegek a külföldre jussanak, mert nem adnak devizát ez összegek ellenében, hogy ezek a külföldön nyomorgó diákok élhessenek és tanulhassanak. Kérdem a kormánytól, micsoda embertelen, antikultuj ralis és lélek nélküli eljárás ez, hogy amikor I a társadalom egy rétege megmozdul ezeknek a szerencsétleneknek az érdekében, hogy segítse őket, akik magyarok és magyaroknak is mutatják és vallják magukat külföldön, — bár ebben az országban mostohán bántak velük és bár őket külföldön magyarságukért üldözik, — akkor még innen is annyira mostohák vagyunk hozzájuk, hogy még élni sem engedjük őket ! El kell múlnia ennek a gyűlölködő szellemnek ebben az országban. Végre egymásra kell találnunk, meg kell értenünk, hogy ebben az országban csak kétféle párt van és kétféle tábor lehet: a becsületes emberek pártja és a becstelen emberek pártja, azoknak pártja, akik a jót önmagáért szeretik és azoké, akik a gonoszat önmagáért szeretik. (Ugy van! balfelől.) Milton Elveszett paradicsomában mondja a sátán: »Evil be thou my good!« —a gonosz legyen nekem jói Ezt mondja a sátán és ez a sátáni politika, hogy minden gonoszságnak vannak hitvallói és minden gonoszságnak vannak képviselői és ezek azután makacsul^ ragaszkodnak ahhoz, hogy a maguk rendszerét katasztrofális időkben erőhöz, immorális erőhöz és anyagi erőhöz juttassák. Nagyon sajnálom, hogy nem volt alkalmam ennek a javaslatnak már az első vitájában részt vennem. Nem akarok most már hoszszasabban beszélni, mert hiszen annyi érdekes és érdemleges dolgot világítottak meg. Engedjék meg most, hogy rapszodikusan még egykét dologra hivjam fel a figyelmei Nem Ízlésem szerinti, nem is hozakodnék elő vele, de kénytelen vagyok most már én is utalni egy kritikai megjegyzésre, amely a minister ur eljárásával szemben elhangzott. Teszem ezt pedig épen annál a mély morális átérzésnél fogva, amely el kell, hogy fogjon engem, valahányszor egy közéleti férfiú bizonyos ferde helyzetibe kerül és magán becsületét kell meg-