Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

184 Á nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hő l-én, kedden. művelni a népet. Ez a politika azonban teljesen megbukott, s ma ezen változtatni kell. Ni Nagyon jól tette volna a minister ur, ha ugyanakkor, amikor a középiskolákra vonatkozólag* reformjavaslattal jön, a népiskolákra vonatkozólag is jött volna reformjavaslattal. Ma a középiskolákból kikerült középosztály elhelyezésénél a legnagyobb bajok vannak. Epen a túloldalnak mentőangyala, Strakosch követelte legutóbbi felszólalásában, hogy 15.000 állami tisztviselőt B-listára kell helyezni és el kell bocsátani állásából. Az ezen uj középiskolában felnevelt ifjúságnak megint csak el kell valahol helyezkednie, valahol területet kell magának találnia. De hol találjon? Minthogy a hivatalokat meg kell kisebbíteni, ők nem fognak tudni találni olyan állásokat, olyan helyeket, amelyek a középiskolai műveltségnek megfelelnének. (Zsirkay János : Kivándorolnak !) En nem ismerem el azt, hogy ezek vándoroljanak ki Magyarországból. Vándoroljanak ki azok, akik legújabban jöttek ide a szomszéd északi területekről ; vándoroljanak ki azok az uj magyarok, akik 50 krajcárral vettek maguknak magyar nevet, vagy még azt sem tették még s akik ma épen csak formanyelvnek használják a magyar nyelvet. Én tehát ezt a gondolatot visszautasítom. Épen itt a lépcsőházban szólitotta fel Kunfi Zsigmond a magyar középosztályt, hogy vándoroljon ki Magyarországból, mert nem fog tudni magának elhelyezést találni. Mi ez ellen tiltakozunk. Vándoroljanak ki Magyarországról azok, akik nem magyarok. Az a magyar törzsökös lakosság, amelynek atyái megszerezték Árpáddal ezt a földet. (Nagy Ernő : Ilyen már kevés van ! Tényleg vagyunk egynéhányan ! — Zaj. — Elnök csenget) Ha már valaki vándorlásról és kivándorlásról mer szót emelni, akkor ennek a honszerző becsületes fajmagyar lakosságnak kell legutoljára elhagynia ezt a magyar területet. (Nagy Ernő: így kellene lenni !) Amikor az országnak boldogulása soha nem függött annyira a nép művelődésétől, mint ma, most cseng a fülembe az öreg Ugrón Gábornak az a kijelentése, hogy : »Gyenge nép, romlott értelmiség«, amellyel mindkét társadalmi osztályt megbélyegezte azért, mert a több száz éves elnyomatás alatt nem tudott önálló magyar nemzeti életet élni. Ennek a gyenge népnek megjavítására soha sem volt oly nagy szükség, mint ma. Hiába adunk földet ennek a népnek a földreform keretén belül, — sajnos, nagyon kevéssé történt meg ez is — ha gazdasági műveltséget és ismereteket nem adunk neki. Ezelőtt egy évvel a kultuszminister ur több alkalommal kijelentette, hogy foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy uj gazdasági iskolákat fog felállítani s hogy a népiskolákat kifejleszti 8 osztályú elemi iskolákká, vagy a 6 osztályú elemi iskolákba be fogja vezetni a földmivelesre vonatkozó ismeretek tanítását. Sajnálattal látom, hogy a minister ur nem tartotta meg ezt az igéretét. Legutoljára is, amikor nézeteltérés volt közöttünk a tekintetben, hogy Dániában mennyi a gazdasági középiskolák száma, akkor is azt gondoltam, hogy a minister ur bizonyára elfogadja azt az érvemet, hogy Magyarországon feltétlenül szaporítani kell az iskolák számát. Az a nyolc népiskolai színvonalon álló gazdasági iskola, amely ma Magyarországon van, édes-kevés. Ezzel nem lehet a mi magyar népünket megtanítani okos és körültekintő gazdálkodásra és mindarra, amire szükség van s amit pl. már Franciaországban, vagy Dániában tanítanak, ahol intenzivebben törekednek a nép gazdasági kiművelésére. Mindezt vártam, és reméltem, hogy a minister ur meg fogja azt valósítani. 0 ki is jelentette itten, hogy ezt meg fogja tenni, sőt nézeteltérés is volt arra vonatkozólag, hogy tulaj donkép ki csinálja meg a gazdasági iskolák megépitését, a földmivelésügyi minister ur-e, vagy pedig a kultuszminister ur ; de a végén mégis csak meg tudtak egyezni abban, hogy ezeket az iskolákat fel kell állítani, s. a magyar népet akár a 6 vagy 8 osztályú elemi iskola keretein belül£több gazdasági ismerethez kell hozzájuttatni. A minister^ur ahelyett,*hogy erre vonatkozólag egy olyan i avaslatot hozott volna ide, amely mindnyájunkat megnyugtatott volna, jött ezzel a kÖzépiskolarreformjavaslattal, amelyről az a szerény véleményem, hogy nagyon szép, nagyon helyes, hogy egy uj iskolatípust akar felállítani, csak azt kifogásolom, hogy az uj iskolatípus inkább osztrák és porosz, mint amennyire magyar, pedig nekünk feltétlenül magyar iskolára volna szükségünk. Még egy dologra akarom a minister ur szíves figyelmét ráirán}itani.^Ebben*a tekintetben véleményemet aláhuzottan kell elmondanom, habár az a baloldalon ülő t. képviselőtársaim egyikénekmásikának véleményével nem is egyezik. Feltétlenül szükséges lett volna az, hogy a világháborúnak és a forradalmaknak, a kommunizmusnak tanulságait is vonjuk le és ezekből is vigyünk bele a középiskolai tantervbe annyit, amennyit a középiskolában tudni és tanítani kell. Méltóztatnak tudni, hogy amikor az első forradalom megtörtént, azért következett be az a nagy elhajlás s azért nem maradt meg a szociáldemokrata párt azon a vágányon, amelyen ma is állnak az angol szociáldemokrata szervezetek Macdonald vezetésével, — mert ezek nem rúgják fel a nemzeti alapot és a valláserkölcsi oktatást, hanem megállnak rajta s kizárólag gazdasági téren igyekeznek a munkásság jogait érvényre juttatni, míg nálunk felrúgták azt, — mert a szociáldemokrata párt akkori vezetői sem a vallásoktatást, sem a magyar nemzeti szellemű nevelést nem tartották szükségesnek. Kezemben van az a rendelet, amelyet a kultuszministérium akkori államtitkára, a forradalom alatt kinevezett Imre Sándor adott ki 46.509. szám alatt, amely kitűnő figyelmeztetés lehet a t. minister ur számára a tekintetben, hogy neki is kellene ilyen rendeletet kiadni, persze ellenkező irányban. Ez a rendelet a következőképen kezdődik (olvassa) : »Az ország közjogi helyzetének átalakulása feltétlenül szükségessé teszi, hogy a felső nép- és polgári iskolai olvasókönyvek már a jövő (1919—1920.) iskolai év első napjától kezdve az uj viszonyokat és vívmányokat ismertető tartalommal kerüljenek az ifjúság kezébe, mert jelenlegi szerkezeteikben többé nem felelnek meg a célnak. Ugyanez áll egyes más tankönyvekre és főképen az alkotmánytani és történelmi müvekrenézve. »Felhívta az összes tankerületi főigazgatókat és tanfelügyelőket, hogy az e kérdések megvitatása céljából tartandó szakértekezleten