Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. A javaslat egyetlen eredménye az. hogy a különböző iskolatípusokat egységes jogosítással látja el. A gyakorlatban azonban ez nem jelent egyebet, mint annak a hibának korrigálását, hogy a gyermekeket már 10 esztendős korukban az elé a hallatlanul nehéz kérdés elé állitják, hogy melyik pályára menjenek, melyik iskolát válasszák a három iskola közül. Ennyi ellenszolgáltatással, a három iskolatipus egységes jogosításával legalább is tartozik a kultuszminister ur azoknak a szülőknek, akik már gyermekük 10 esztendős korában ilyen probléma elé vannak állitva, holott egy 10 esztendős gyermeknél távolról sem lehet megállapítani, hogy annak képességei milyen irányban fognak fejlődni, ennél a 10 esztendős gyermeknél még távolról sem lehet következtetni arra, hogy milyen irányban fog a tehetsége kifejlődni; tehát egyáltalán nem lehet megállapitani, hogy ennek a gyermeknek a három iskolatipus közül melyiket kellene választania. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, hogy ez a választás le lesz egyszerűsítve, — ami viszont a javaslat hibája s a javaslat ebben a kérdésben nem éri el azt, amit előre tervez — annyiban, hogy majd mindenütt abba az iskolába fogják járatni a gyermeket, amilyen iskola abban a helységben épen van. így tehát megkímélik a szülőt attól, hogy nagyon gondolkozzék, melyiket válassza a három iskolatipus közül, mert ugyebár, egy vidéki szülő, akinek városában a három iskolatipus közül csak az egyik van meg, nem tudja meghozni az anyagi áldozatokat, hogy fiát egy távolabb eső városban, egy másik iskolatípusba irassa be és oda járassa, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem azt fogja választani, amelyiket anyagi szempontból választania kell, amely ott van a kezeügyében s a gyermek kénytelen lesz tanulmányait abban az iskolában befejezni, akár alkalmas lesz később annak az iskolának tovább járására, akár pedig kitűnik, hogy eltévesztette az iskola megválasztását. Ezek után felesleges arról beszélnem, hogy a gyermek tizennegyedik életéve előtt a pályaválasztás teljesen lehetetlen, hogy a tiz éves korban ilyen mesterséges cezúrát csinálni nem lehet és ennek a három iskolatípusnak egységes jogosításával nem lehet megfelelő korrektivumot sem adni, mert az átlépés az egyik iskolából a másikba szintén nem ellenszere, nem korrigálása annak, hogy a gyermeknek már tiz esztendős korában kell iskolát választania, mert az egyik iskolából a másikba való átlépés, a felvételi, különbözeti vizsgák rendszere ujabb és ujabb nehézségek elé fogja állitani azokat a gyermekeket, akik rosszul választották meg a maguk iskolatípusát. A javaslatban a másik eredmény volna a differenciálás, háromágú tagozottság. Ez volna a másik eredmény, ha lényegileg nem jelentené a már meglévő állapot szankcionálását, ha nem jelentené lényegileg ugyanazt, amit a gimnázium jelent a görögpótlónak. A reálgimnázium — a kultusminister ur is megmondotta — nem jelent egy iskolatípust, csupán a humanisztikus gimnázium görögpótlóját pótolja valamely modern nyelvvel, és ez praktikusan nem jelent változást, mert a régi tagoltság marad fenn azzal r a különbséggel, hogy a humanisztikus gimnáziumoknak igen jelentékeny részét megszünteti a minister ur és a reálgimnázium, a régi görögpótló tagozottság fog a legtöbb városban; a legtöbb újonnan szervezett gimnáziumban megmaradni. T. Nemzetgyűlés! Én a középiskolának ezzel a tagolásával szemben sokkal célravezetőbbnek, alkalmasabbnak találnám pl. a nyolcosztályu középiskola megteremtését. Ezzel kettős célt érnénk el. évi március hó 26-án, szerdán. 1.1 Először a nyolcosztályu elemi iskola kreálásával kiterjesztőnek a tankötelezettséget ugy, ahogy a sportban 21 esztendős korig ki tudtuk terjeszteni a tanulási kötelezettséget, a nyolcosztályu iskolában a szellemi és erkölcsi tankötelezettséget ki tudjuk terjeszteni a 14 esztendős korig, ha már nem is a 12 éves korig, mint a testnevelési törvénynél. Erre a nyolcosztályu elemi iskolára épitenők fel azután a négyszeresen tagolt középiskolát, vagy pedig a középiskola alsó tagozatait egységesíteni kellene és erre az alsó egységesítésre fel lehet építeni azt a négyes tagoltságot, amelyre szükség van: a humanisztikus, természettudományi, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági ágazatokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E kettő között azután választani lehetne; azt lehetne megvalósitani, amelyiket a szakemberek legjobbnak tartanak és amely takarékoskodás szempontjából is legjobban beválik. Hiszen ezekben a kérdésekben — sajnos — mindig a takarékoskodás a fő szempont és ha bármilyen uj javaslattal jövünk, akármilyen uj reformot akarunk, mindig az az első válasz, hogy az ország mai állapotában nincs elegendő pénzünk, az ország mai gazdasági leromlottságában ezekre a reformokra, ezekre a javaslatokra nincs elegendő fedezet. (Rothenstein Mór: Lótenyésztésre van!) Már pedig az iskolakötelezettség kiterjesztése tagadhatatlanul bármilyen áldozatot megérdemelt volna s akárhonnét, akármilyen más céltói vonjuk el a pénzt, az a cél, amelyet az iskolakötelezettségki terjesztésé vei elérünk, olyan cél, amely bármilyen áldozatot, bármi más téren való takarékoskodást megérdemelt volna. (Horváth Zoltán: Ha a különítmények helyett erre költöttek volna!) A nyolcosztályu elemi iskolának vagy a középiskola alsó osztályainak egységesítésével és az alsó tagozatnak, az egész alsó oktatásnak ingyenessé tételével elérhetjük, hogy azok, akikben van tehetség és tudás, de most nem tudják ezt a tehetséget és tudást előadni és ez a tehetség és tudás nem tud felszínre jönni, mert szegénységük megakadályozza őket az iskolábajárásban, ha ez a nyolcosztályu népiskola vagy alsó egységes középiskola meg lenne teremtve és ha itt az ingyenes oktatást meg tudnók teremteni, akkor ezek az osztályok 14 éves korig felszínre hoznák azokat a tehetségeket, akiket később azután akár állami ösztöndijakkal és külön jutalmakkal is tovább lehetne vinni azokon a pályákon és továbbképzéseken keresztül, hogy az a tudás és az a tehetség, amely ma a szegénység országútján elvész, elkallódik az egész ország mérhetetlen kárára, megmenthető lenne és ezt a tudást és tehetséget az egész ország szolgálatába lehet állitani. Mai formájában és így ebben a reformban is a középiskola tulaj donképen csak nemzeti ajándék a jobbmóduak számára, mert az a nagy apparátus, amely a középiskolát szolgálja, az a nagy adminisztráció, az a nagy tanári kar, az iskolák és a felszerelések tulajdonképen csak a jobbmóduak számára nyilnak meg, (Maday Gyula: Ez nem áll!) mert azok a szegények, akik odáig nem jutottak, csak a népiskolát vehetik igénybe, a népiskolákra pedig olyan keveset költünk és áldozunk, amely áldozatok egyáltalában nem állnak arányban a közép- és a felsőiskolákra költött áldozatokkal. (Herczegh Béla: De sok szegény gyermek van!) Azonkívül az ingyenes oktatásra, akár a nyolcosztályu elemi iskola, akár az alsó négy középiskolai osztály egységesitésénéí azért is szükség van, mert azok a szegény emberek, a dolgozók, akik máskép nem képesek taníttatni gyermeküket, csak akkor, ha ezt az állam az ő számukra lehetővé teszi, a tanitás hiányosságait nem tudják otthoni tanítással pótolni, holott azok a jobbmóduak, akik a középiskolát és a fő-