Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

H A nemzetgyűlés 261. ütése 1924. iskolát igénybe tudják venni, az iskola hibáit, akár szervezeti, akár tanitási, akár nevelési hibáit otthoni tanítással és taníttatással bőven tudják ellensúlyozni. így azután a mi középiskoláink lassankint odáig jutnak, amint már odáig jutottak is, hogy nem az ismeretek szerzésére fektetik ott a fősúlyt, hanem arra, hogy az iskola az iskolai év végén kiadja annak a tanulónak a bizonyitványt. Nem arról van szó az iskolában, hogy a gyermekeket ellássák azokkal az ismeretekkel, amelyekkel továbbmehetnek, csupán arról, hogy belépőjegyet adjanak a gyermekeknek a többi iskolákba, és hogy a többi iskolák, a magasabb iskolák végbizonyítványai belépőjegyül szolgáljanak a különféle hivatalokba, különféle elhelyezkedési módozatokra. Az is baj, és azt is meg kell mondani, hogy a legtöbb szülő is ilyen szempontból bírálja az iskola munkáját, ilyen szemmel nézi az iskolát és nem törődik gyermekének tanulásával, elhaladásával, hanem megelégszik azzal, ha a végbizonyítvány kézben van s csak abban az esetben esik már kétségbe és csak abban az esetben érdeklődik az iskola szerepe és az iskola dolgai iránt, ha az a végveszély forog fenn, hogy a gyermek már annyira elhanyagolta tanulmányait, hogy megbuktatják és vagy iskolaismétlésre vagy javitóvizsgálatra utasítják, akkor azután elkezdi a szaladgálást egyik tanártól a másikhoz, hogy kikönyörögje azt, hogy ezt a belépőjegyet, a másik iskolába mégis csak kiszolgáltassák annak a gyermeknek. Arra van szükség, hogy az iskola egész szellemét megváltoztassák, mégpedig olyan módon, hogy az ismeretek szerzésére legyen a fősúly fektetve, ne a bizonyitvány megszerzésére, arra legyen a fősúly fektetve, hogy az iskola ne veszítse el kontaktusát a való, a gyakorlati élettel, hogy a gyermekből az iskola és a tanárok olyan egyént neveljenek, aki ha kilép az iskola kapuján, nem áll meg csodálkozva, és nem fedez fel az iskola falain túl egy egészen uj, számára teljesen ismeretlen világot. Az iskola belső életéből ki kell küszöbölni a kaszárnyaszellemet, azt a szellemet, amely a gyermeket elválasztja a külső, a gyakorlati élettől, amely a gyermeknél csak az agyonfegyelmezéssel, agyondresszirozással, egészen közönséges drillel tud vagy akar eredményeket elérni. Ennél a kérdésnél nem volna érdektelen ismertetni és rámutatni az angol iskolák belső életére. Hiszen erre az előadó ur is utalt a maga bevezető beszédében. Az angol iskola kicsinyitett képe a külső társadalomnak. Az az önkormányzati rendszer, amely az angol iskolákban megvan, arra neveli és arra tanítja meg a gyermeket, hogy kicsinyben vegye tudomásul azokat a formákat, amelyek kint a társadalomban vannak, arra tanitja, arra szoktatja a gyermeket, hogy a maga kis iskolatársadalmában elfoglaljon olyan poziciót, olyan helyet, amelyet azután künn a társadalomban, a való, a gyakorlati életben is be tud tölteni és el tud foglalni, úgyhogy, ha kikerül az iskolából, akkor nem áll csodálkozva és idegenkedve a nagy, az igazi, a való élet előtt, mert hozzászokik már gyermekkorában az iskola falai között is ahhoz, hogy neki társaival szemben kötelességei vannak, hogy ezeket a kötelességeit teljesítenie kell, úgyhogy mikor kijön az iskolából, akkor beleilleszkedik egy nagyszerű társadalmi rendbe, olyan társadalmi formába, ahol csak folytathatja azt, amit az iskolában megtanult és elvégzett. Ezzel szemben, különösen az utolsó esztendőkben mindig erősebben és erősebben látom a mi iskoláinkban, főleg középiskoláinkban azt a katonai szellemet, azt a kaszárnyaszellemet, amely ma évi március hó 26-án, szerdám. már odáig jutott, hogy ha a középiskolákba» egy látogató érkezik az osztályba, tisztára katonai formákkal jelentkezik az osztálynapos vagy osztálybizalmi vagy nem tudom, minek nevezzem azt a gyermeket, aki jelentést tesz . . . (Rothenstein Mór: A kommunistáktól eltanulták!) Elnök: Rothenstein képviselő urat figyelmeztetem, hogy az ilyen megjegyzésektől tartózkodni méltóztassék, mert az a Ház tekintélyét sérti. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — EőriSzabó Dezső : Fegyelemre szükség van ! — Esztergályos János: Pedig de sokat eltanultak tőlük ! — Barla-Szabd József: Örüljenek, hogy nem mindent, mert ha mindent eltanultak volna, nem ülnének itt !) Kérem Barla-Szabó József képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Saly Endre : Csupa gyűlölet az az ember !) Kérem a Ház minden oldalán a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot! Kéthly Anna : Ez a katonai formaság csak olyan cifraság, amely mögött az iskolában nincs lélek, ez a katonai formaság, hogy ott, mint naposok jelentkeznek az iskolalátogatóknál, nem arra az eredményre fog vezetni, amit itt a közbeszóló képviselő ur mondott, hogy fegyelem, mert ez nem fegyelem, ez drill és megutaltatja azzal a gyermekkel azt, amit tulajdonképen el akarnak vele érni ! (Östör József: Meg kellene a gyermekeket kérdezni ! — Saly Endre : Felnőtteknek jobban kell tudni, mint a gyermekeknek! — Rothenstein Mór: A szülőket kellene megkérdezni !) Az t iskolából ki kell küszöbölni mindenféle formáját a kaszárnyának és a militarizmusnak Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert mi gyermekeinket nem arra tanítjuk, és nem arra akarjuk tanítani, hogy meghaljanak, hanem hogy éljenek ezért az országért, (Klárik Ferenc: És dolgozzanak! — Östör József: Csak fegyelmezett társadalom tud igazán dolgozni ! — Rupert Rezső: Hazugságra tanítják a gyermeket! —Zaj.) Elnök: Rupert képviselő urat szintén figyelmeztetem, méltóztassék a házszabályok értelmében viselkedni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: Ennél a kérdésnél is az angol iskolákra akarok utalni, amikor itt bemutatom egy angol iskolának bizonyítványát magyar fordításban, amely bepillantást enged abba aszellembe, ameiy az angol iskolákat eltölti. (Halljuk! jobbfelől.) Ez a bizonyitvány egy ott tanuló kis magyar fiúnak a bizonyitványa, aki egy esztendeje tanul abban az iskolában. így szól (olvassa): Először is azt mondja: »Elkésett két délelőtt.« Tehát még a késése is — ugyebár a fegyelem szempontjából eléggé szigorú — a bizonyítványba be van irva. Az egyes tantárgyaknál azt mondja: »Angol: Nagyon jó haladást tett. Történelem: Intelligenciája arra képesítette, hogy a nyelv nehézségei dacára is nagyon jól uralkodjék az anyag felett. Földrajz: Valóban nagyon jó. Értelmes a lényeges dolgok kiragadásában és jó emlékezőtehetsége van a tények iránt. Mathematika: Nagyon sokat igérő mathematikus. Latin : Nagyon jó. Művészet: Rajzolásban alapos, jó szinérzékü. Zene: Kielégítő. Kéziügyesség: Bőrmunka nagyon biztató kezdet Famunka: Idáig nem igen adott be munkát, de az eszközök használatát tanulja. Torna: Jó, de kevésbé merev testtartást kell az eszközök használatánál tanulnia. Osztályfőnök aláírása: Remélem, az iskolában töltött évszak épen olyan kellemes volt a tanulónak, mint a tanítónak. (Tetszés. — Nagy Ernő; Mi ezt nem mondhatjuk!) Igazgató: Minden tekintetben kielégítő kezdet. Jövő tanév kezdete január 14.« (Horváth Zoltán: Ez nevelés!) Ez egy féléves bizonyitvány, amelybői anélkül, hogy azt a gyermeket ismerném, akár én, akár