Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

A nemzetgyűlés 266. niese 192 járt, nem vagyok elragadtatva abból az okból, mert nem látom az elmúlt tiz esztendő tapasztalatait ebben a törvényjavaslatban lefektetve. A t. minister urnák, — akinek olyan éles Ítélőképessége van, akinek mint történetirónak élesen kellett figyelni és látni, sőt megrögzíteni az eseményeket, aki a Történelmi Társulat diszes elnöki állását tölti be, — valahogyan nyomát kellett volna adni javaslatában annak, hogy az elmúlt tiz esztendőben mi történt. Lehetetlen a középiskolák reformját megalkotni anélkül, hogy abban is nyoma ne lenne annak, hogy itt forradalom volt, (Ugy van ! balfelől.) forradalom volt, amelyben részt vettek a tanárok (Ugy van ! balfelőK) és olyan forradalom volt, amely hatással volt a tanulóifjúságra. Nem látom ebben a javaslatban sem a tanárokra, sem az ifjúságra vonatkozólag a tapasztalatok érvényesítését. Ha a t. honvédelmi minister ur most az elmúlt háború után az elmúlt háború tapasztalatait levonja az egész vonalon és ugy a kiképzésnél, mint egyéb katonai ténykedésnél a legutolsó háborúnak összes tapasztalatait értékesiti, akkor én nem tudom, hogy a kultúrának ministere, a kultuszminister ur miért nem vonja le rögtön az elmúlt idők tanulságait és miért nem tesz nagyobb lépést, miért nem tesz bátrabb lépést. Nem lehet mentsége a t. minister urnák, hogy nincs pénz, mert hiszen olyan nemzetgyűléssel van dolga, ahol az ellenzéki oldalról soha egyetlenegy bevételi forrás megszavazását nem tagadták meg akkor, (Barthos Andor : Ejha !) hogyha olyan bevételi forrást szándékoztak a kormány részéről megnyittatni, amely bevételi forrás igazságosan terhelte volna meg azokat, akik részéről bevételeket akar az állam követelni. (Nemes Bertalan : Szavazzunk meg mindent, csak adót nem !) így azt kell hogy mondjam — és nem tagadom, hogy a magam szűkebb családi körében, a két fiam nevelésénél figyelem és tapasztalom, — hogy az iskola tulaj donképen időveszteség, és amidőn ezt a javaslatot látom, nem látok abból semmiféle változást kicsillanni, nem látok abban semmi olyan ujabb fordulatot, olyan merész, modern ujitást, amely ezeken az állapotokon változtatna. Egy uj tipust állit fel a t. minister ur. Sőt nem is uj tipust, mert hiszen a trianoni béke következtében a katonaiskolákat megszüntettük, akkor már azokat reálgimnáziumokká, reáliskolai nevelőintézetekké változtattuk át. (Lendvai István : * Hermafrodita tipus Î — Gr. Klebelsberg Kunó T vallás- és közoktatásügyi minister : Ismételje meg a Házon kivül ! — Mozgás. — Lendvai István : Ez a tipus hermafrodita tipus I) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Könnyű itt sértegetni az immunitás alatt ! — Lendvai István : Helyes ! — Fábián Béla : Zilahi Kiss Jenő bocsánatkérését nem kellett volna elfogadni, t, minister ur, akkor ez nem ismétlődnék itt a képviselőházban Î — Lendvai István : Zsidó fajvédő ! — Zaj.) Csendet kérek ! Szilágyi La|os : Milyen más lett volna a magatartásunk akkor, ha a minister ur egy, a személyéhez méltó javaslattal jött volna ide, ha példának okáért jött volna a tanárképzés reformjával és azzal kezdte volna. Itt mint laikus, — nem L évi április hó 1-én, kedden. 179 rendelkezvén ugyanazokkal a szakismeretekkel, mint amelyekkel az előttem szólott t. képviselő ur, — mint laikus azt a követelést állítom fel, hogy miért nem méltóztatik a tanárképzést akképen átszervezni, hogy a tanárok necsak tudjanak, hanem előadni tudjanak. Nekem különös tapasztalataim voltak saját személyemen, aki polgári és katonai iskolákban vegyesen végeztem el a tanulmányaimat és azt láttam, hogy a gimnáziumban, ahol okleveles tanárok tanítottak, sokkal kevesebb eredményt tudtak felmutatni a növendékek, mint a katonai iskolákban, ahol minden oklevelet nélkülöző, ministeri rendelettel berendelt katonatisztek tanítottak. Itt valahol hiba van. Ennek korrigálása ugy képzelhető, hogy ne tisztán csak tanításra, hanem nevelésre is képezzék a tanárokat, akik kell, hogy előadni is tudják azt a tananyagot, amelyet ők elsajátítottak a tanárképzés folyamán. Azt vártam volna a t. minister úrtól 1924-ben, hogy a gyakorlati élet embereit hozza be a tanárok közé. Én azt szerettem volna, hogy mérnök által taníttassa a rajzoló geometriát, mert egy gyakorlati ember, egy mérnök ezt a tantárgyat : a rajzoló geometriát megszabadította volna az abstraktumoktól ; én azt szerettem volna, ha földünket ismerő emberekkel taníttatta volna a természetrajzot ; azt szerettem volna, hogyha kimondja, hogy csak Franciaországot járt ember taníthatja a francia nyelvet, Angolországot járt ember taníthatja az angol nyelvet és így tovább. Természetszerűleg mindezekkel a követelésekkel egybevág az előttem szólott képviselő ur által is hangoztatott az a követelés, hogy csak jól fizetett tanárokat alkalmazzon az oktatás terén. ( Ugy van ! balfelöl.) Akkor majd be fog állani, azt hiszem, az a viszony, amelyet Lukács György képviselőtársam rendkívül értékes beszédében is olyan megkapó szavakkal fejtegetett, amikor a tanároknak és tanulóknak régi viszonyát, illetőleg régi világban a tanuló és a tanár között fennálló viszony újra való helyreállítását követelte. Az én véleményem is az, hogy nem a módszer, nem a tanterv, nem az iskolaszervezet a fontos, hanem a jó tanszemélyzet a fontos s mivel ebben a törvényjavaslatban ebben az irányban egyetlen egy lépés sincs téve, ( Ugy van ! a balközépen.) nem lehetek elragadtatva a törvényjavaslattól, annak az értékétől. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés ! Én is kitérek a tankönyvekre ; mindnyájan tudjuk, akik még élénken visszaemlékezünk a saját tanulmányainkra, de mint szülők is tudjuk, hogy a mai tankönyvek határozottan rosszak és érthetetlenek és drágák. Én nem szégyelem azt bevallani, hogy midőn jogi tanulmányaimat, már mint felnőtt ember, végeztem, akkor is többizben olyan részre bukkantam tankönyveinkben, amelyet nem értettem, annak ellenére, hogy én már mint meglett ember vettem kezembe ezeket a tankönyveket, így van ez a középiskolai tankönyveknél is ; a tankönyvek nem olyan korú gyermekek számára vannak szövegezve és fogalmazva, mint amilyen korú gyermekeknek kell azokból tanulniok. (Ugy van l balfelől.) Hiszen, ha egy tanáremberrel, szakemberrel beszél az ember, egy-két tankönyvet tudnak csak említeni, amelyek példásak, amelyek mintául szolgálhatnak. " Ilyen Pintér Jenő" tankerületi