Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

I8Ô À nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hó 1-én, kedden. főigazgató irodalomtörténelme. Milyen rövid, milyen érthető ! Magam is áttanulmányoztam, mielőtt szóbahozom. Ilyen Cseh Lajosnak, a Tudományos Zsebkönyvtárban megjelent »Magyarország oknyomozó történelme« című munkája is. Ezek kétségkivül kitűnő tankönyvek. Kérdezem, miért nincs befolyása a kormányhatalomnak arra, hogy csak jó tankönyvekből tanítsanak az iskolákban? Hiszen ma már ahhoz az eszközhöz sem fordulhatnak a tanulók, hogy gyorsírással jegyezzék az előadásokat, mert a gyorsírás tanítását, melyet Huszár t. képviselőtársunk kultuszminister korában bevezetett, a t. minister ur elejtette, mint tantárgyat. Tehát a gyorsírást nem taníttatja a t. minister ur, de nem gondoskodik jó és megfelelő tankönyvekről sem. A tankönyvek megírása terén azt kérem mély tisztelettel a kultuszminister úrtól, méltóztassék a francia példát követni, méltóztassék névtelen pályázatot kiírni a tankönyvek megírására, névtelenül pályázzanak a tanárok, a három legelsőt méltóztassék jutalmazni, mint Franciaországban teszik és a három legelsőből a legjobbat, vagy " a két legjobbat engedélyezze csak az iskolák számára. Nem tudom, hogy a tankönyvek drágasága ollen mint védekező eszköz, nem volna-e megfelelő, ha az államnyomdában méltóztatnék ezeket nyomatni. Ami a tantárgyakat illeti, Illés József t. képviselőtársam fejtegetéseivel teljesen és tökéletesen egyetértek. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy mielőtt felszólaltam volna, értekeztem Európa legnagyobb nyelviskolájának igazgatójával. T. képviselőtársaim közül kevesen tudják, hogy Budapesten van Európa legnagyobb nyelviskolája. A francia követség égisze alatt működik egy francia nyelviskola, amelynek igazgatója dr. Orell Géza felsőkereskedelmi iskolai igazgató. Ezzel az igazgatóval értekeztem ; ő nekem azt mondta, — szószerint ismétlem : — Két élő nyelvet egyidőben nem lehet eredménnyel taníttatni a középiskolában. Bebizonyította, hogy akik ebbe a 2000 hallgatót számláló nyelviskolába itt Budapesten beiratkoztak, a beiratkozás alkalmával mind a kezdők közé kérték felvételüket, bár középiskolákban már három, négy, némelyik öt esztendőn keresztül tanulta azt a nyelvet. Ennél nagyobb érvet a tisztelt minister ur elé nem tárhatok. Négy ezstendei középiskolai oktatás után is ott van a növendék az élő nyelv tanulásában, hogy amikor az életbe kijön, a kezdők közé kéri magát felvétetni. Ez bizonyítja, hogy az élő nyelvek oktatása nem helyes irányban történik. Dr. Orell Géza megállapítása szerint ennek egyik oka az, hogy egy és ugyanazon időben két élő nyelvet is tanitanak, amit eredménynyel tenni nem lehet. Egyetértek Illés József t. képviselőtársammal akkor is, amikor a nemzeti flóra és fauna tanitását követeli. Én azonban ehhez még hozzáfűzöm — és ezt egy agrárpárt részéről, azt hiszem, nem is lehet kifogásolni, — hogy én a kémia helyett inkább az agrárkémiának és a földtannak a bevezetését kívánnám a középiskolai tanítás keretében. A gyorsírás oktatását pedig feltétlenül meghagytam volna, és kérem is a t. minister urat, ha idevonatkozóiig javaslatot teszek a részletes vitánál, méltóztassék azt elfogadni. Elfogadom azt az indítványt is, amelyet különösen Lukács György képviselőtársam hangoztatott és igen jól meg is indokolta : az egészségtan oktatásának felvételét, de egyetértek viszont Illés képviselőtársammal is, hogy azt elsősorban gyakorlatilag kellene tanítani. De mindazokon a tantárgyakon kivül, amelyeket emiitettem, bevezettem volna még egy egészen különleges tantárgyat is, amely Franciaországban már minden középiskolában be van vezetve, amelyet azonban Magyarországon abszolúte nem ismernek : bevezettem volna a műhelyi nevelést, a szerszámok ismeretének tanitását. Franciaországban az összes iskolákban, —• legyenek azok akár fiúiskolák, akár leányiskolák, — felszerelt műhelyek vannak és ezekben tanítják a szerszámok ismeretét is. A t. minister urnák ismernie kell már a pedagógusoknak erre vonatkozó véleményét, és tudnia kell, hogy szakemberek tollából, különösen az előbb emiitett dr. Orell Géza felsőkereskedelmi iskolai igazgató tollából vaskos könyv is jelent már meg a magyar könyvpiacon, amely ezt a műhelyi nevelést ismerteti. Nem akarom a t„. Nemzetgyűlés figyelmét ezzel a kérdéssel hosszasabban igénybe venni, csak hangoztatom, hogy ez a műhelyi nevelés nem azonos a szlöjddel. Mindkettő a kezet ügyesiti ugyan, de mig a szlöjd célja inkább a háziipar, addig a műhelyi munka magasabbra törekszik : az ipari érzék felkeltését célozza. Már pedig, ha olyan ipari államban, mint Franciaország, szükségesnek látják az ipari érzéket már a középiskolákban felkelteni a tanulóban, mennyivel inkább szükségünk van erre nekünk, akik az ipar terén még hátrább vagyunk. Francia pedagógusok e tekintetben rendkívül értékes tapasztalatokat szereztek, ezeket magammal hoztam, de csak vezérszavakban ismertetem. Megállapították a műhelyi nevelés kapcsán, hogy ez a középiskolai nevelést harmonikusabbá tette.. Mig azelőtt az iskolában csak két érzékszervet, a szemet és a fület foglalkoztatták, a műhelyi munka bevezetésével a kéz foglalkoztatásához is hozzányúltak, ami harmonikusabbá tette az egész munkát. Addig csak az agyat foglalkoztatták, most foglalkoztatják az izomerőt is, az agynak és az izomerőnek célszerű beosztás szerint való foglalkoztatása pedig még az egészségre is előnyös hatással volt. Ez a műhely, amely Parisban minden iskolában megvan, a tornaterem értékes kiegészítő részévé vált. De megállapították, hogy ezek a műhelyek, ahol egyszerű asztalos, lakatos, bádogos, vagy könyvkötőmunkát próbáltak elsajátítani a fiatal középiskolai tanulók, rendkívüli eredménnyel fejlesztették a képzelőtehetségét minden egyes ifjúnak, megfigyelőképességét, szemmértékét, feltalálási képességét és elősegítették azt, hogy később önálló alkotásokra is képesek lettek. Kétségbevonhatatlanul megállapították, — és ebben a megállapításban osztoztak az összes vezető francia tanügyi szakférfiak, köztük az egyetemi rektor legelsősorban, a jelen oktatási módszer leglelkesebb harcosa — hogy ez az oktatási mód megedzi az akaraterőt, fejleszti a bátorságot, a nehézségek legyzőzésében erős elhatározásokra bh% tehát jellemfejlesztő is. (Ugy van ! Ugy oan!) Én nem győzöm a t. mi-