Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

178 A nemzet g y illés 266. ütése 19M. évi április hó 1-én, kedden. osztályozta judicium címen a dolgozat belső értékét, végül pedig általános osztályzatot adott a dolgozat összértékére vonatkozólag, ami a gyer­mekek emulaciójára, versenyző kedvének fel­ébresztésére rendkívüli hatással van. Volt azon­kívül még egy ötödik adat is, amely a dolgozat­nak az egész osztály dolgozatai között elfoglalt helyét, rangját állapította meg, például azt, hogy 22 növendék közül az ő dolgozata a 11 -ik. Ter­mészetes, hogy a következő dolgozatírás alkal­mával az volt a gyermek ambíciója, hogy ne a 11-ik legyen, hanem avanzsáljon a 8-ik vagy az 5-ik helyre. Ekkora alapossággal dolgoznak a német professzorok, de ezt csak 20—25-ös létszám mel­lett tudják megtenni, ami egyedül alkalmas az individuális nevelésre. Efelett a nagy betegség felett azonban mi nem hunyhatunk szemet. Kell, hogy a magyar nemzetgyűlés konkrét kifejezést adjon annak, hogy ezen az állapoton az ország anyagi helyze­téhez mérten változtatni akar, és a magyar közép­iskolákat fokozatosan fel akarja emelni a nyugat­európai művelt államok iskoláinak színvonalára. Hogy ezt biztosítsuk, még tovább megyek, mint Petrovácz igen t. képviselőtársam, aki ezt az elvet és követelményt nemzetgyűlési határozat­ban óhajtja kifejezésre juttatni. Én be fogok ter­jeszteni a részletes tárgyalás során egy uj 17. §-t, az 1883 : XXX. te. régi 17. §-ának a létszámot szabályozó rendelkezése helyett és fel is olvasom, hogy indítványom a következőképen fog hang­zani (olvassa) ; »A tanulók osztálylétszáma. A tanulók létszáma osztályonként nem lehet több hatvannál, az iskolafentartók azonban ezt a számot fokozatosan csökkenteni kötelesek, úgy­hogy a törvény életbeléptetésétől számított tiz évi előkészületi idő elteltével magyar középisko­lában a tanulók létszáma osztályonként nem ha­ladhatja meg a negyvenet.« Előre is kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy a részletes tár­gyalás alkalmával ezt a javaslatot majd meg­szavazni méltóztassék. fpj Még csak Kéthly Anna igen t. képviselő­társam egy észrevételére kívánok reflektálni. Nevezetesen nem hagyhatom válasz nélkül azt a vádját, hogy ők a magyar középiskolákban bizonyos katonai fegyelmet és kaszárnyaszellemet tapasztalnak és konstatálnak. (Szilágyi Lajos : Bár az volna !) Tagadom, hogy a középiskolában kaszárnyai szellem divatozna, ellenben állítom azt, hogy a katonás nevelésre súlyt helyezünk és megköveteljük, hogy a magyar "tanulóifjúság magatartásában, szellemében, gondolkozásában igenis lehetőleg katonás ifjúságnak bizonyuljon. A vesszőt addig kell hajlítani, amig gyenge. A gyermek az iskolában tanul meg először enge­delmeskedni, itt tanulja meg a maga akaratát magasabb akaratnak alárendelni, itt tanulja meg azt, hogy egy nála magasabb fokú erkölcsi és szellemi erőt, mint amilyen a tanitója vagy a tanárja, tiszteljen, és én büszkén hivatkozom arra, hogy ma a magyar iskolák gyermekeinek jórésze, talán nagyobb része, nagyobb tisztelettel néz fel oktatójára, tanítójára vagy tanárjára, mint az őket elkényeztető lagymatag szüleire. Különösen meglepetésszerűen hatott iám arról az oldalról a fegyelemnek ez a kifogásolása, ahol épen klasszikus példáját látjuk a tömegek fegyel­mezésének a munkásság oldalán, akik ugy à gyá­rakban, mint szervezeteikben példás katonai fegyelmet tanúsítanak, annyira, hogy még a temetési szertartásra is szép szabályos kettős rendekben vonulnak fel. Tehát igazán nem tudom megérteni, — sajnos, nincs itt mélyen t. képviselő­társam, — miért fogadják mégis olyan kedvetlen, olyan kelletlen hangulattal, amikor más intéz­ményeknél, más téren is rendet, fegyelmet és organizációt méltóztatnak észlelni. (Az elnöki széket Zsituay Tibor foglalja el.) Ez a törvényjavaslat hatalmas mérföld­jelzőkő a magyar szellemi élet történetében. Ugy érzem, hogy ez a törvényjavaslat korszerű, ez a törvényjavaslat a kultúra, a tudomány, a pedagógia, valamint az eleven élet, a társadalmi élet mindenféle követelményét van hivatva ki­elégíteni, vagy legalább is szolgálni és előmozdí­tani. Épen ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobhfelől. A szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés I Nagy ér­deklődéssel hallgattam az előttem szólott t. kép­viselőtársam fejtegetéseit és azokkal legnagyobb­részben teljesen és tökéletesen egyetértek. Külö­nösen feltűnt azonban beszéde folyamán az a követelése, hogy Petőfi líráját az ötödik osztály­beli középiskolai tanulóifjúság elé mint tanítandó tananyagot bevezessék. Ha jogos és igaz ez a követelése és ha bátran meg meri cselekedni, hogy az ifjúság elé állítsa, mint tananyagot Petőfi lírá­ját, akkor nem értem a t. képviselő urnák és elvtársainak, a t. többségi pártnak azt az állás­foglalását, hogy felnőtt emberek tömegei előtt pedig Petőfit cenzúrázzák. Ebben ellenmondást látok, mert ha van Petőfiben cenzurálandó rész, akkor ez a cenzúra az ifjúság előtt érvényesüljön. Ha azonban Petőfi líráját — ahogyan a képviselő ur világosan kifejtette — egészében kívánja az ifjúság elé tárni, nem értem, hogyan lehetséges az, hogy felnőtt embereket féltenek Petőfi hatásától. (Sándor Pál : Szegénységi bizonyítvány a mai szellemre !) De ha a t. képviselő ur már szóba­hozta Petőfit, nem hallgathatom el, szégyenpír ég az arcomon, ha arra gondolok, hogy ugyan­ennek a Petőfinek, akit olyan szépen méltatott, ugyanennek a Petőfinek születése 100-ik évforduló­ját a nemzetgyűlés törvénybe nem iktatta. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem iktatta be abból az egyszerű okból, amelyet az előbb emii­tettem ; politikai okból, mert a többségi párt, a kormány vonakodott itt olyan javaslattal elénk jönni, amely javaslat előterjesztésének termé­szetszerű következménye lett volna a szélsőbal részéről, hogy Petőfi olvasását, Petőfi költemé­nyeinek hirdetését szabadnak követelték volna az egész vonalon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Egy Hubay-szimfóniával el­intéztek !) Ebben is tehát ellenmondásban van a t. képviselő ur és ellenmondásba kerülnek az összes elvtársai. Nem vagyok ugy elragadtatva, mint a kép­viselő ur, ettől a törvényjavaslattól, meg kell vallanom őszintén (Felkiáltások jobbfelől : Ezt tudjuk !) és hogy a dolog érdemére térjek mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom