Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-266
 nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hó 1-én, kedden. 173 iskolából épugy, mint a főiskolából, s akkor fog tanulni és fogja magát tovább nevelni. (Igaz! Ugy van !) De ehhez az az első feladat, hogy tanuljon meg tanulni. Ez olyan egyszerűen hangzik, pedig nagyon nehéz, nagy művészet és erre nevelni kell az ifjúságot. Én nagyon nagy fontosságot tulaj donitok középiskolai oktatásunk jövőjének ; hiszen — amint már emiitettem — a mi nemzeti kultúránknak nivója volt a múltban és lesz a jövőben is a döntő nemzeti életünk fejlődésére. Ha mi ezt a kultúrát — amit én átlagkulturának nevezhetnék, de amely megadja az egész kultúra jellegzetességét — elejtjük, ha hagyjuk továbbra is sülyedni, akkor nem kell mondanom, milyen nivón leszünk egy-két generáció múlva, akkor elvesztettük azt a szellemi szupremáeiát, amelyre ezer év multán jogunk van. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) Én a javaslat ellen elhangzottakkal, hogy a reálgimnázium válfajának beállítása nem következetes, hogy a reálgimnázium megalkotása és a gimnázium fentartása ellenmondás, nem érthetek egyet. Az igen t. minister ur szerény meggyőződésem szerint igen bölcsen cselekedett, amikor megadta a lehetőséget arra, hogy a humanisztikus ismereteket megszerezhesse valaki, aki erre hivatást érez. Nem lehet egyszerre szakitani a múlttal, nem is szabad és sehol sem is szakitottak vele egyszerre. (Ugy van !) A fejlődés irányában számolnunk kell a reálgimnázium tipusának felállításával. Ezt megköveteli a fejlődés iránya. Eddig még nincs véglegesen eldöntve a humanisztikus és a realisztikus oktatás kérdése Európaszerte ; ez nem olyan kérdés, amelyben mi egyszerre állást foglalhatnánk. Én is ismerem azokat az érveket, amelyek Európa-szerte elhangzottak a humanisztikus oktatás ellen és a realisztikus oktatás mellett a XIX. század második felétől kezdve. De ismétlem, ha ezeket az érveket ismételten felelevenítenék ankéteken és itt, a nemzetgyűlésen is, a kérdést ezzel eldönteni nem lehetne. Valóban, amikor nemzeti jövőnk irányításáról van szó, számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy ez a kérdés nincs véglegesen eldöntve és lezárva. Ha a minister ur, amint törvényjavaslata indokolásában és egyébként is elhangzott beszédeiben, amelyekben nagy történeti perspektívákban megmutatta a mi közoktatásügyünk szerves fejlődését és a törvényjavaslatnak annak alapján való nyugvását, ha mondom, az igent, minister ur ráutalt arra, hogy hogyan osztja el ezeket a típusokat, akkor mindazok az aggályok elesnek, amelyek az egyes típusokkal szemben elhangzottak. Ha valóban a reálgimnázium lesz a törzse az egész középiskolai oktatásnak, akkor nem kell félnünk attól, hogy a gyermekek el lesznek zárva egyik vagy másik iránytól. Itt is az életbe való átvitelen fordul meg minden. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. minister ur ugyanazzal a gonddal és lelkiismeretességgel, amely a törvényjavaslatban le van fektetve, fogja végrehaitani a törvényjavaslatot, mivel meg vagyok győződve arról, hogy gondoskodni fog a nyelvek tanításánál, a természettudományok ismeretének megszerzésénél azokról a követelményekről, amelyeket magának vallok, — és azt hiszem, nemcsak én, mert az értekezleteken elhangzott beszédekben Napló XXII. kollégáim közül is nem egy ennek kifejezést adott — mondom, mivel erről meg vagyok győződve és tudom azt, hogy nem azon fordul meg a kérdés lényege, hogy ezek a típusok hogyan ágaznak el, hanem azon, hogy feltaláljuk azokat a szükségleteket, amelyeket ki kell elégítenünk s amelyeket a minister ur eltalált, —ha nem a kérdéseknek végleges eldöntését, hanem a gyakorlati megoldását vesszük — s mert meg vagyok győződve arról, hogy legfontosabb a jelen szükséglet kielégítése az utolsó órában, amikor a mi középiskolai oktatásügyünknek jelenlegi rendszere mellett a nemzeti művelődés kérdése forog kockán, én azt a magam részéről ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok a parlamenti szokásoknak ellenmondani és a parlamenti illem ellen véteni, amikor Illés József t. képviselőtársamnak szakszerű beszédére nem reflektálok, de teszem ezt azért, mert a javaslat lényegével foglalkozni nem óhajtok. Anélkül, hogy a javaslat lényegével foglalkoznék, magát a javaslatot elfogadnám, leszögezem azt. hogy amig becsületes tanyai szülők gyermekeinek nincs módjuk arra, hogy népiskolába járjanak, hogy analfabéták ne maradjanak, mindaddig nem tudok ehhez a javaslathoz hozzájárulni. Elismerem azonban azt, hogy az igen t. minister ur hatalmas, szép javaslatot dolgozott ki, elismerem, hogy nagy munkát végzett, amikor ezt a javaslatot kidolgozta és hogy szép beszédben ajánlotta azt elfogadásra. Mondom, nem óhajtok a javaslattal lényegével foglalkozni, hanem kizárólag a gyermekvédelem szempontjából szólalok fel. Felszólalok a kis iskolásfiuk és az őket féltő és gondosan szerető szülők érdekében. Annakidején már interpellációt is terjesztettem a Ház elé ebben a tárgyban, amelyben arra kértem az igen t. kultuszminister urat, hogy tegye lehetővé, hogy a kis, zsengekoru, hat éves gyermeket ne kelljen télviz idején korán reggel felkelteni, hogy nyolc órára iskolába menjen. Választ erre az interpellációmra ugyan hivatalosan nem kaptam, de ugy tudom, hogy a minister ur nem zárkózott el ez óhajom elől. Nem kell különösen megindokolnom azt a határozati javaslatot, amelyet be fogok terjeszteni, elég ha rámutatok a világháborúra, az azt követő szociális viszonyokra. Egyrészt a lakásviszonyok olyanok, hogy az a kis gyermek, ha talán le is fektetik korán, de a szülőkkel egy szobában lakik — sokszor négy vagy öt gyermek is együtt lakik a szülőkkel egy szobában, különösen munkásgyermekek — későn van a vacsora a családnál, későn feküsznek le a szülők is, a gyermek ezért nem tud korán elaludni és mégis már kora reggel fel kell kelnie. A mai táplálkozási viszonyok sem olyanok, mint békében voltak. A tej ma már méregdrága. Nagyon sok munkáscsaládnál, sőt tisztviselő családnál is ma már nemhogy egyébként is vizezett tejet kapnak a gyerekek, hanem a szülők még jobban kénytelenek azt megvizezni, hogy valamivel több tejet tudjanak adni gyermekeiknek. A fűtési viszonyok szintén olyanok, hogy lehetetlenné teszik, hogy a gyermek kora reggel meleg szobában | kelhessen Fel, Amikor aztán bemegy az iskolába, a rossz 28