Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-266

174 ~A nemzetgyűlés 266. ülése 1924. évi április hé 1-én, kedden. közlekedési viszonyok következtében és mert villamosra nem telik, siet az iskolába, kimelegszik, hiszen 8 órára már benn kell lennie a teremben, amelyet bizony a pedellus rendesen csak az utolsó pillanatban szokott befűteni s ez a fáradt, átizzadt gyermek kénytelen azután a kevéssé fűtött, hideg iskolateremben lenni, ami nagy kárára szolgál egészségének. Ezeknek előrebocsátása után, minthogy a vitát nem akarom tovább húzni, a következő határozati javaslatot terjesztem az igen t. Nemzetgyűlés elé (olvassa) : »Utasítsa a nemzet nyülés a kultuszminister urat, hogy az elemi és középiskolákban a tanításnak a téli hónapokban reggel 9 órakor való kezdése iránt szükséges lépéseket tegye meg.« Ezeket kivántam előadni, egyebekben a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Maday Gyula ! Maday Gyula : T. Nemzetgyűlés î A tárgyalás igen előrehaladott állapotára való tekintettel magam sem kivánom túlhosszu ideig igénybe venni a nemzetgyűlés szives türelmét, annál is inkább, mert a mélyen t. minister urnák nagyszabású bevezető beszéde folytán, az előadó ur felszólalása révén, valamint az előttem felszólalt szónokok igen nagy részének sokoldalú megvilágítása alapján tisztán áll előttünk a kérdés. Láttuk ennek az egész problémakomplexumnak alapos megvitatását és ebből leszürődött előttünk ennek a törvényjavaslatnak időszerűsége és teljes történelmi megalapozottsága. Hogy mégis felszólalok, ennek egyik oka az, hogy én ezt a középiskolai törvényjavaslatot nagyon is fontos kultúrtörténeti mozzanatnak tekintem, amely megérdemli épen ennél a jellegénél fogva, hogy mintegy történetileg megtiszteljük azzal, hogy a biráló és igazoló gondolatok, érvek egész tömegének asszisztenciája mellett emeljük törvényerőre. Az eddigi kritikából, amely részint a sajtóban, részint a szakkörökben, folyóiratokban, részin társadalmi ankéteken, részint itt a nemzetgyűlés szónokainak ajkáról elhangzott, azt látjuk, hogy a kifogások körülbelül három gondolatkörben mozognak. Az egyik kifogás a javaslat időszerűségét, a másik a javaslat kellő előkészítését, a harmadik pedig az egységesség gondolatának helyébe állított differenciáció elvét teszi kritika tárgyává. A törvényjavaslat alapgondolatát azonban, hogy a görög filológiai műveltség szűkebb körre szorítása mellett a modern nyelvi és természettudományi irányzatnak lényegesen tágabb teret nyissunk a mai középiskolai tanterv keretében, ez ellen az alapgondolat ellen komoly aggodalom tulaj donképen nem is merült fel, úgyhogy elmondhatjuk, hogy ezt az alapgondolatot az egész magyar szaktársadalom egyöntetű helyesléssel üdvözölte. Magam egyénileg hive vagyok a görög kultúrának, a görög kultúra kedves, derűs világának, amely az emberi lelket és kedélyt a maga ősi, forrástiszta, istenien igaz, nemes alkotottságában tükrözi vissza, amely a XX. század emberének mindenféle zagyva életfelfogással megfertőzött agyába az örök emberinek valami gyönyörű kiegyensúlyozó életfilozófiáját leheli bele. De a való élet, a modern magyar és európai élet itt zakatol, itt dübörög körülöttünk. Nem engedhetjük meg magunknak, különösen mi, ennek a lerongyolt kis Magyarországnak fiai, azt a luxust, hogy fiaink lelkéből makulátlan, görön jellemeket formáljunk. Nem engedhetjük meg, magunknak azt a luxust, hogy a mi szorongatott népünk sok tízezer művelt fia" a görög eszményeknek, a görög ideáknak, a görög idiomáknak egész múzeumát hordozza agyában és görögül válaszoljon annak, aki künn az élet piacán, az eleven élet vásárjában őt franciául vagy angolul szólitja meg. Senki sem vonja kétségbe azt, hogy a mai modern európai civilizáció ősanyja a görög és római civilizáció. Senki sem vonja kétségbe azt, hogy a mai modern európai kultúra voltaképen egy siron nőtt virág, amely letűnt népek és kihalt kultúrák hamvából fakadt. De kérdem, mikor az a virág, amely helyébe lépett, olyan szinpompás, üde, van-e jogunk ennek a szinpompás virágos kertnek illatától megfosztani magunkat, van-e jogunk ahhoz, hogy ezt a gyönyörű flórát, a nyugati kultúra virágzó, eleven flóráját egyszerűen eldobjuk magunktól. Ha a mi iskola-politikánk a régi nyomokon megmaradt volna, ez olyan maradiság, olyan egyoldalúság és kultur aszketizmus lett volna, amelyet nem csupán a józan ész ellenez, hanem előbb vagy utóbb politikailag is keservesen megbosszulta volna magát. Történelmi igazság immár, hogy Bécsnek és a germánságnak politikai hegemóniája, vezető szerepe fölöttünk leáldozóban van. De különben is a trianoni leckéből megtanultuk azt, milyen végzetes egy kis népre nézve, ha egy másik népnek, amely legyen akármilyen nagy, olyan nagy, mint a német, gazdasági és politikai és kulturális szférájában vakon és minden fentartás nélkül betokozza magát. Nekünk eleven szellemi kapcsolatba kell lépnünk a nyugati nagy népek mindegyikének civilizációjával. Nekünk olyan diplomatákra, olyan politikusokra, olyan orvosokra, olyan tanárokra, sőt tovább megyek, olyan kisgazdákra, kereskedőkre, iparosokra van szükségünk, akiknek Íróasztalára és könyvtárszekrényébe nem csupán a német, hanem az angol, francia és olasz kultúra vezetékei is eljutnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért benső megelégedéssel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi azt, hogy egy nagy kontingens művelt magyar ember szellemi kapcsolatba lépjen a jövőben az angol és francia kultúrával, ezzel a modern három nagy világhatalmassággal, amelynek jogi, irodalmi, művészeti, technikai, gazdasági kultúrája, sőt földrajzi kiterjedtsége is vetekszik magával a római birodalommal, amelynek egyes produktumai a kulturterületeken, mint pl. zene, festészet, műszaki vívmányok terén, sőt a tudományok egész vonalán túlszárnyalták magának az ősi tanítómesternek ; Hellasnak és Rómának színvonalát. Ez a törvényjavaslat mindenképen gondoskodik a klasszikus kultúra megbecsüléséről, hiszen a megmaradó humanisztikus gimnáziumban a görög nyelvű oktatást, a klasszikus szellemű nevelést a minister ur a kiadandó tantervi utasítások rendelkezései szerint — azt hiszem — még jobban el akarja mélyíteni, a reálgimnáziumban pedig a latint teszi az oktatás tengelyévé, tehát a humanisztikus műveltség barátai is teljes elismeréssel kell, hogy honorálják és beismerjék