Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-265
148 A nemzetgyűlés 265. ülése 192 földön. Milyen fontos volna nemzeti érdekből is, ha ezek, mint mindmegannyi őrhely szerepelnének a magyarság- szempontjáéi a külföldön. Azért nagyon fontos, hogy épen elsősorban azokban a gimnáziumokban, amelyek hűin anisztikusak lesznek, mert ezekben kitűnő tanítás folyik, a második modern nyelv fakultatív tanítása is felvétessék. Ezt a harmadik aggodalmamat tehát azzal zárom be, hogy ha az V. osztályba felvisszük a görögöt és fakultatívvá tesszük, legyen mód a fakultativ görög helyett az európai modern nyelvek tanitására. (Helyeslés.) Nekem főleg ellenzéki oldalról méltóztattak a következő aggodalmammal szemben előre ellenvetést tenni a görög nyelv szükségessége ellen. Épen azért legyen szabad erre a kérdésre kissé alaposabban rámutatnom. Ez a tervezet ugyanis azt mondja: 91 középiskolai közül 20 lesz humanisztikus, 20-ban kötelező lesz a görög nyelv tanítása, 71 gimnáziumból, amint a minister ur mondotta, reálgimnázium lesz és ebben nem fognak görögöt tanítani. Az én meggyőződésem az, hogy amidőn 71 gimnáziumban kitiltjuk Magyarországon a görög nyelvet, ezzel körülbelül megöltük Magyarországon a görög nyelv tanítását. Pedig a görögre de facto szükség van, szükség van a teológián, a bölcseleti kar egyik-másik fakultásán, és hogy 7 szükség van a görögre, talán azt is felhozhatom bizonyítékul, hogy ma is a középiskolai tanulók fele, habár fakultativ a görög, mégis tanulja a görögöt. A minister ur, amidőn az ő gondolataival megismertetett bennünket, Trefort tanítványának és követőjének mondotta magát. Legyen szabad nekem ebbe a gondolatmenetbe belekapcsolódni. Trefort az 1883-iki országgyűlésen, mikor törvényerőre emeltette a görögöt, ministeri tárcáját kötötte a görög nyelv kötelező tanításához. Ennek elvileg ellene volt Tisza Kálmán ministerelnök, s amint a történelmi könyvekből meg lehet róla győződni, ellene volt az akkori országgyűlés többsége is, és énnek ellenére Trefort keresztülvitte, hogy az 1883. törvényben kötelezővé vált minden gimnáziumra nézve a görög nyelv tanulása. Trefort tehát nem a görög nyelv esetleges^ végső kiirtása, hanem a görög nyelv kötelező tanítása mellett volt. Amidőn a főrendiházban tárgyalták ezt a javaslatot, gróf Cziráky János szólalt fel a görög nyelv kötelező tanítása ellen, vele szemben Eger érseke, Samassa József vette védelmébe a görög nyelv tanitását. Érveit abban csoportosította, hogy még a latin tudás is tökéletlen a görög nélkül, azonkívül a görög rendkívülivé tétele egy jelentőségű volna a görög nyelv eltörlésével. Trefort teljesen elfogadta Eger érsekének érvelését, és itt is ragaszkodott ahoz, hogy a görög nyelv kötelezően taníttassák. Legyen szabad nekem néhány tekintélyi érvet is felsorakoztatni a görög m^Uettt. Báró Eötvös Lóránt, aki pedig nem volt filológus, hanem a kisérleti fizikának volt a tanára a tudományegyetemen és aki 1889-ben az Akadémia elnöke lett, 1894-ben rövid ideig kultuszminiszter is volt, azt mondia a görö«- uvelvről (Olvassa): »A görög nyelv tanításának bárminő megcsorbítását nem tartja időszerűnek, mert először nem szabad szakitanunk a külfölddel: a magyar középiskola feladata, hne-v az ev^nnai műveltség színvonalán álló magyar embereket képezzen, de ezt a szinvonalat nem mi szabink meg, hanem a művelt külföld. 2. Nem tartja helvesnek a isörög: nyelv tanításáuak megcsonkítását, mert attól tart. hogy apadni fog a í: évi március hó 31-én, hétfőn. ! tudomány önzetlen szeretete a tudás, munka idealizmusa.« Ugyanezen az értekezleten, amelyet Csáky Albin hívott össze 1890-ben a görög nyelv ügyében. Szász Károly, a dunamelléki református egyházkerület püspöke, akinek kiválóságáról, azt hiszem, nem kell beszélnem, mindenben csatlakozott Eötvös álláspontjához. Vagy itten van Hunfalvi Pál. a magyar összeI hasonlitó nyelvészet megalapitóia, az evangélikus egyházi ügyeknek egyik igen-igen nagy: nevű szereplője, aki egyenesen merészségnek ; mondja azt a miniszteri gondolatot, hogy a ' görög nyelv tanitása csorbittassék. »A görög j nyelv Magyarországon« című 1890-ben megjelent füzetben így ír a görög nyelvről (olvassa) : J „Országos szerencsétlenségnek mondtam a Söröfa nyelv megszüntetését azért, mert a görög i tudomány kell a magvar általános műveltséerj nek, a magyar tudománynak, a magvar művelt I ségnek, mert görög tudás nélkül sohasem vergődhetünk szellemi önállóságra. Orszásros szerencsétlenségnek mondtam a görög nyelv tanításának megszüntetését azért is, mert ez eltávolít bennünket a nyugati kulim-nemzetektől és közelebb visz a keleti nem-kultur nemzetekhez, egyszóval Ázsiához, nekünk pedis: európaiaknak kell lennünk." Nem akarom ezekkel az idézetekkel tovább untatni az igen t. Nemzetgyűlést, csak azt akartam kiemelni, hogy igen kiváló emberek kardot kötöttek a görög nyelv tanítása mellett és nemcsak hasznossági, hanem általános európai műveltségi szempontokból is sürgették a görög nyelv tanitását. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat 71 gimnáziumban akarja megszüntetni a görög nyelv tanitását. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszú ideig igénybe venni, mégis kénytelen vagyok ötödik aggodalomként néhány« idegen példára hivatkozni. Azt méltóztattak mondani a reálgimnáziumokra, hogy azok nagyon jól beváltak Németországban. Én azt hiszem, hogy a középiskolai tanítás egysége nagyon szorosan összefügg az illető nemzet intelligenciájának szellemi egységével. Az utóbbi évtizedekben a középiskolai nevelés Németországban meglehetősen széttagozódott. Nem mernék vállalkozni annak a tételnek a cáfolatára, mert vitatni lehet, hogy az a nagy káosz, mely Németország intelligenciájában ma van, nem függ-e össze középiskoláinak erős differenciálódásával. Épen ezért én a német példa, német minta utánzására nem nagyon mernék buzditani. Egyik t. képviselőtársam, amidőn a görög nyelv tanitásának szükségességét hirdettem, azt szólta közbe, hogy 1890-ben más világ volt. Legyen szabad Franciaország példájára hivatkoznom, ahol 1902-ben, amikor a középiskolai reformot megalkották, az első osztályban fakultatívvá tették a latint, a harmadik osztályban pedig a görögöt a latin tagozatban. Belátta azonban a francia nemzet, hogy a két nyelv fakultatívvá tétele a francia kultúra dekadenciáját jelenti, és ezért a múlt évben az első osztályban minden középiskolai tanulóra kötelezővé tette Leon Berard kultuszminister a latint, a harmadiktól kezdve pedig a görögöt. Ha tehát idegen példákra hivatkozunk, ugy a a*örög nyelv tanitása mellett találok súlyos érvet, Legyen szabad a pályaválasztás szempontjából is hozzászólnom a tervezett kettéosztáshoz. Nagyon helyesen emelték ki többen, lioay egy fejletlen gyermektől nem lehet ^megkívánni hogy időelőtt pályát válasszon. Épen ez indokolja a különböző középiskolai típusok