Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-265
 nemzetgyűlés 265. ülése 1924. évi-március hó 31-én, hétfőn. 149 egyenlő jogosítását. Azt kérdezem, hogy, amikor humanisztikus és reálgimnáziumot létesifünk, ezáltal nem kény szeri tjük-e azt a 9—10 éves gyermeket időelőtt pályaválasztásra? Hiszen, ha az a gyermek 14—15 éves korában is képtelen arra, hogy helyesen pályát válasszon, mennyire képtelen akkor a fejletlen 9—10 éves gyermek megítélni, hogy humanisztikus vagy reálgimnáziumba menjen-e? Azután még arra a fonákságra szeretnék rámutatni, hogy milyen káosz lesz abból, amikor az egyik gimnáziumból a másikba kell majd annak a gyermeknek átmennie. Teljes tisztelettel arr a kérem tehát a minister urat, méltóztassék belátni, hogy koncepciója bizonyos fokú változtatást igényel: arra kérem a minister urat, ne tegye már a harmadik osztályban kötelezővé a görögnyelv tanítását, hanem állítsa vissza e tekintetben a régi állapotot és a görög tanitását minden gimnáziumban tegye fakultatívvá, ugy azonban, hogy a görög helyett ne a görögpótlót lehessen választani, hanem módja legyen mindenkinek helyette valamely modern európai nyelvet tanulni. Még abba is bele tudnék nyugodni, hogy ahol több gimnázium van, ott például csak a szerzetes-gimnáziumban tanítsák a görögöt s amennyiben nem akadna megfelelő számú tanuló a másik gimnáziumban, ott görögöt, tehát vissza lehet fejleszteni; a középiskolának, a gimnáziumnak az egységét azonban olyan fontos dolognak tartom, hogy nem merném könnyelműen áldozatul odadobni azt, amit elődeinktől örökség-képen átvettünk. Még egy-két szempontra szeretném a t. minister ur figyelmét felhívni. A minister ur, amikor igen szép beszédét elmondotta, gyakran kitért a költészet hinies mezejére és tavaszi hangulatban igyekezett szép virágokkal felékesíteni tartalmas beszédét, Én hallottam már egy beszélő, zengő szoborról, Memnon szobráról. Memnon, Eosznak, a hajnal istennőjének volt a gy T ermeke és amikor Trója ostrománál áldozatul esett a görög fegyvereknek, isteni anyja, Eosz,. minden reggel megsiratta. Amikor Memnon szobra magán érzi isteni anyjának könny cseppjeit, reggeli harmat alakjában, egész valója megrendül és ebben a megrendülésében kőrészecskék pereg-nek le testéről, zengő hangokat adva, zengő nyelven beszélve. Azt mondotta a mélyen t. minister ur. hogy ő az egyetem egy elrejtett zugából Treforf ércszobrát ki akarja vinni a Nemzeti Múzeum kertjébe, hogy ez a szobor beszéljen majd a leendő magyar ifjúságnak, a leendő magyar gimnazistáknak. Én szinte félek attól a beszédtől, amelyet Trefort szobra, ha egyszer tényleg megszólal a diákok előtt, mondani fog; félek, hogy azt fogja mondani ez a szobor, hogy én örökségül hagytam a magyar nemzetnek az egységes magyar gimnáziumot, s egyszer jött egy minister, aki nagyon jót akart, de jóakaratával megszüntette a magyar gimnázium egységét, Félek, hogy ez a szobor azt fogja továbbá mondani : én a tárcámat kötöttem annakidején a görög nyelv kötelező tanításához, és jött egy minister, aki 71 gimnáziumban teljesen eltörölte a görög nyelv tanitását. (Drozdy Győző : Ha sokat beszél az a szobor, majd megvonják tőle a szót, — Élénk derültség.) Talán még azt is el fogja mondani az. a szobor, hogy abban a postumus iratban, abban a vég 1rendelethen, amelyre a minister ur is hivatkozott, a következőket irta ; »Akiknek a klasszikus tanulmányokra nincs hajlamuk, menjenek a reáliskolába, de hogy módjuk legyen más pályára is átmenni» abban is könnyíteni óhajtok' rajtuk, mert a reáliskolában rendes tanszéket fogok felállítani a latin nyelvre, természetesen nem mint kötelező tárgyra.« Ezzel szemben ez a tervezet nemcsak a reáliskolából kapcsolja ki a latint, hanem bizonyos módon visszafejleszti a reálgimnáziumban is a humanisztikussal szemben a latin nyelv tanitását Azért ebben az utolsó pillanatban kérem a minister urat, hogy az egységes gimnázium érdekében méltóztassék elfogadni azokat a tiszteletteljes javaslatokat, amelyeket ebben az irányban tettem, t. i., hogy a gürög nyelv ne a harmadik, hanem az ötödik osztálytól kezdve legyen fakultative kötelező. Ezzel megvalósítaná a minister ur azt a kedvenc szép eszméjét, hogy reálgimnáziumunk is legyen, mert az alsó négy osztály tanterve a reálgimnázium tanterve volna. Kielégülést nyerne így a humanisztikus gimnázium eszméje is, mert a görög nyelv tanítása szempontjából a régi helyzet maradna meg. Ilyen módon egyik álláspont sem szorulna háttérbe, hanem minden gimnáziumban összeegyeztethető lesz a tanításban a klasszikus tudomány a modem szellemmel. Nem kényszeritjük így a gyermeket a humanisztikus és reálgimnáziumok közötti időelőtti pályaválasztásra sem, és végül megvalósul az a kívánság is, amelyet az utóbbi években állandóan sürgetett a hivatalos magyar pedagógia, t. i. az egységes alépítményü magyar gimnázium, amelyet már ebben a vitában is igen tiszteletreméltó egyének, pl. Petrovácz Gyula, Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársaink is hangoztattak. Én e tekintetben különvéleményt ig voltam bátor beadni, azt a különvéleményt azonban nem kérem szavazás alá bocsátani a vita végén, hanem ugyanazokat a gondolatokat külön javaslat alakjában a részletes vitánál fogom előterjeszteni. A törvényjavaslatot magát, amely igen sck hasznos intézkedést tartalmaz, elfogadom, fenntartom magamnak azonban azt a jogot bogy a részletes vitánál javasolandó módosításaimat külön megtehessem. (Helyeslés és taps középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A kultuszniinister ur kíván nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A javaslat ellen elhangzott s/.akkifogásokra az általános vita végén szándékozom válaszolni. (Helyeslés jobbfelől.) Volt azonban az előttem felszólalt igen t. képviselő ur beszédében egy rész, amelyre, ha azonnal nem válaszolnék, akkor, azt hiszem, hibáznék. Ez az, amit az én történeti visszapillantásaimra vonatkozólag" elmondott. T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy politikai beszédekben, a dolgok ismertetésénél Ádámra és Évára nem szokás visszamenni, hanem ott kezdjük a dolgok történelmi előzményeinek előadását, ahol azok a jelen szempontjából és a megoldandó feladatok szempontjából jelentőséggel bírnak. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát az uj korral kezdtem az iskolák fejlődésének egy rövid törtépeti vázolását s talán már ez is több volt tulajdonképen, mint amennyit egy politikai beszédben az ember elmondani szokott. Természetes, hogy azokat a nagy érdemeket, amelyeket a katholikus egyház a tanügy körül a középkorban szerzett, nem vázoltam, hiszen nemcsak a hazai fejlődésről lehetne beszélni, hanem arról is, hogy az összes egyetemeket a katholikus egyhá 7 teremtette meg Európában. (Ugrón Gábor: Hát a mór egyetemek?) De én erre kitérni feleslegesnek tartottam, mert az újkornál kezdtem beszédemet, nevezetesen a reformációnál, de rög-
