Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
140 A nemzetgyűlés 264, ülése 1924. arról nem is kell beszélni. Megmagyarázza az a tény, hogy egy másik ügyből való kiszabadulása után az egyik főkapitányhelyettes urat felhívta telefonon és azt mondta neki: Kedves Károly bátyám, örömmel közlöm veled, hogy megint kint. vagyok. Ezt 12 ember jelenlétében mondta el. Amikor az iparbanki sikkasztás ügyében történt őrizetbevételből kiszabadult, bement a bank egyik igazgatójához, egy nagy bunkósbottal rávágott az asztalra és ezt/mondta neki: Maga bitang, hogy mert ellenem feljelentést tenni? Most szétvágom a fejét! — Szegény bankigazgató, hogy mert volna Márffyval szemben fellépni. (Beck Lajos: Adott! neki fizetésfelemelést. — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) így fest egy nemzeti hősnek, Márffynak előélete. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a kaposvári ügyre. A kaposvári ügyben nem az Ítéletet kivánom bírálni, mert nagyon jól tudom, hogy a bíróság Ítéletét, főként ha még nincs végleges Ítélet, az ítélőtábla és Kúria Ítélete még hátra van, nem szokás kritizálni, habár ezt a nemzetgyűlésre vonatkozólag nem tartom kötelezőnek. (Rupert Rezső: Ellenkezik Deák Ferenc álláspontjával! Deák sokszor kijelentette, hogy kötelessége a kritika! Ö maga állt fel sokszor kritizálni! Tessék elolvasni Deák beszédeit! — Zaj.) A kaposvári tárgyalás menetéről és nem az ítéletről akarok beszélni. A kaposvári tárgyalásnak megvannak a maga előzményei. Már esztendőkkel ezelőtt jártunk Bethlen István miniisiterelnök urnái és felhívtuk a ministerelnök ur figyelmét arra, hogy a »Délsomogy« című lap a legrettenetesebb lazításokat végzi a lap mindegyik számában. Bemutattuk a lapot is és kijelöltük egyes részleteit. Nem volt olyan száma, melyben ne lett volna gyilkosságra való felbujtás. Egy csomó sziámot végignéztünk, a vezércikktől kezdve a hirdetésig, mert itt a zsidók hirdetése volt, ez volt az üzleti rész, megfélemlített zsidóik! pénzén buzdítottak gyilkosságra a zsidók ellen. (Zaj.) Felhívtuk a ministerelnök ur figyelmét arra, hogy ez nem végződhetik jó eredménnyel, ilyen kis városban, ahol ezek az emberek büntetlenül gyilkosságra uszítanak. A ministerelnök ur megigérte, hogy a »Délsomogy« ellen el fog járni, az eljárás azonban késett, és Szigetvárott egy szép napon az történt, hogy dr. Huszár Csaba nevezetű orvois az utcán énekelte az Erger-BergerSehossbergert, két ember jött vele szembe, akik közül az egyikbe, Friedmannba, a nála levő bonckéssel beleszúrt. Erre mindenki azt várta, hogy a kir. törvényszék el fogja ítélni azt, aki szúrt. Ezzel szemben az történt, hogy a kir. törvényszék elitélte három hónapra azt, akit megszúrtak. (Beck Lajos : Sétabot helyett bonekést hordott ! — Zaj half elől.) A kir. törvényszék Ítélete a következőkön alapszik. Nem lehet tudni, hogy kinek köll hinni; hinni kell-e Huszár Csabának, vagy a másik kettőnek, annak-e, akit megszúrtak, vagy annak, aki szúrt. A biró belső érzése és meggyőződése alapján Huszár Csabának általa férfiasnak mondott vallomását fogadja el igaznak, s ennek alapján elitélte azt, akit megszúrtak Az előzmények után nem is csodálkozom azon, hogy ilyen ítélet hozatott. Legelőször fel fogom olvasni azt, hogy a csendőrség, amely ebben az ügyben nyomozott, milyen jelentést vett fel. A csendőrség a következőket mondja (olvassa) : »Vitéz Huszár Csaba doktor ur...« évi március hó 29-én, szombaton. (Klárik Ferenc: Kap majd földet! — Esztergályos János : Nagy vitéz ! Bicskával megy neki a védtelen embereknek! — Szabó József: Állítólag megtámadták!) »Vitéz Huszár Csaba doktor ur elmondta, hogy leszúrt egy zsidót. Volt ugyan a zsidónak egy társa, aki azt mondta, hogy a vitéz orvos ur támadta meg a zsidót, de ez a zsidónak érdektársa. A vitéz orvos ur előadásához semmi kétség nem férhet, mert a zsidók egymást védik.« A másik ugyanis nem volt zsidó, keresztény volt. (Zaj a szélsőhaloldalon.) A tárgyalási elnök azt kérdezte attól a Tabak Antaltól, aki keresztény volt, hogy keresztény létére milyen módon lehetett a szigetvári viszonyok között a zsidóval szolidáris, t. i. miért nem tűrte, hogy Huszár Csaba őt megölje. (Zaj.) Megjegyzem, hogy Huszár Csaba eleinte tényleg férfiasan viselkedett, t. i. mindent beismert. A következőket mondotta (olvassa): »Semmit sem tagadok le. Leszúrtam egy zsidót és mondtam, hogy ha a hasát értem, akkor megdöglik. Elismerem, hogy amikor leszúrtam és láttam, hogy milyen sebet ejtettem rajta, ott hagytam és újra daloltam az ErgerBergert, majd utána néztem, hogy tanukat szerezzek arra, hogy csakugyan megszúrtam, nehogy a zsidó letagadja.« (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbal oldalon : Hallatlan J) Ez volt a Vitéz Huszár Csaba urnák eredeti, férfias vallomása. Azután jött a másik vallomás . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csaba még nem kapott birtokot?) Nem, de jutalmat kapott. (Zaj.) Azt kérdezték, hogy ez a Vitéz Huszár nem kapott-e középbirtokot. Középbirtokot nem, de jutalmat kapott azért, mert ennek a gyilkossági kísérletnek jutalmául Budapestre nevezték ki. — ami tekintve a Wolff-érát, és hogy Wolfftól függ, hogy Budapesten a közkórházakban kik leg'venek az orvosok, — jelenleg Budanesten operál. (Nagy zaj és felkiáltások bdlfélől: Hallatlan!) A királyi ügyész ur szerepe ebben az ügyben a legnagyobb mértékben aggasztó. A királyi ügyész ur t. i. a következőket mondotta: »Huszár Csaba az Erger-Bergerrel szórakoztatta a lakosságot... (Elénk derüHség a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Hogy lehet a nemzeti himnusszal szórakoztatni? Ez komoly himnusz!) ...és ezzel akarta felébreszteni letargiájából a keresztény társadalmat.« (Zaj.) Ezt a királyi ügyész mondotta. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Még csak egyre akarom felhívni az igazságügymini ster ur figyelmét. Az igazságügyminister urnák van egy királyi ügyésze, akinek ügyében én már egy alkalommal interpelláltam, akkor, amikor Daruváry volt igazságügyminister úrról olyan cikket irt, melynek lenyomtatásához nem akadt tisztességes lap és nyomdafesték. Minthogy a »Nép« című lap mégis lenyomatta Dánér Béla királyi ügyész urnák ezt a cikkét, akkor meginterpelláltam Nagy Emil igazságügyminister urat, hogy vájjon mi lesz Dánér királyi ügyész úrral. Ez a Dánér királyi ügyész azóta mint vitéz királyi ügyész ur továbbra is cikkezik és olyan cikkeket ir a »Nép«-be, a Márffy-üggyel kapcsolatban, amelyet, ha az igazságügminister ur fel fog olvasni — én nem akarok belőle részleteket idézni — akkor a kaposvári királyi ügyés 7 . ur nyilatkozata és a tárgyaláson elmondott vádbeszéde szerény kis jóindulatú kinyilatkoztatás ahhoz képest, melyet a pestvidéki kir. törvényszék mellé beosztott kir. ügyész nyilvánosan/ anélkül, hogy ellene eljárás tétetnék folya-
