Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. hivtak, hogy újból járjak el a kiadóban, hogy az iratokat küldjék el. Viszont a kiadóban azt mondják, hogy Zsiros urnái, azntán Vámos biró urnái van; ma sem tudni bizonyosan, hogy az iratok és a végzés kinél vannak, annyira rejtelmes ez az ügy. Azért a jelenlévő igazságügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa): »1. Van-e tudomása arról, hogy az 1920 : XXXVI. te. végrehajtása oly szántszándékos késedelemmel történik, mely a meghozott törvény szellemével sértően ellenkezik? 2. Van-e tudomása arról, hogy az OFB-nál hónapokba kerül, mig egy-egy végzés és a hozzátartozó iratok leküldetnek az illetékes bírósághoz s igy az ügyek húzásával megmérhetetlen kárt szenvednek az igénylők? 3. Van-e tudomása arról, hogy Doni'begyháza igénylői húsz holdon aluli kisbérleteikből Jakabffy nagybirtokos által kitiltattak s január hótól kezdve többszörös sürgetésre sem küldött ki az OFB egy birót, ki a bérlők ügyét megvizsgálná s őket újból jogosan birtokba helyezné, miután a földreform-törvény Dombegyházán végre nem hajtatott?« Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. interpelláló képviselő ur interpellációjának lényegeként azt állapítom meg, hogy ő a földbirtokrendező bíróságnál bizonyos ügykezelési hiányosságokat panaszolt fel. Igen t. Nemzetgyűlés! A földreformtörvény maga az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak legfelsőbb _ felügyeleti hatóságáról nem intézkedik. Valójában én itt mint legfelsőbb felügyeleti hatóság nem is nyilatkozhatnék. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a novella 26. §-a ezt a kérdést rendezi, olyan módon, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak legfelsőbb felügyeleti hatóságául engem állit, illetőleg az igazságügymini stert állítja oda. E címen veszem magamnak a bátorságot, hogy élek a jogommal, tekintettel arra, hogy most már ez a novella egész terjedelmében meg van szavazva és nyilatkozom itt az igen t. képviselő ur interpellációi Ami az ügykezelési dolgot illeti, ezt meg fogom vizsgáltatni és kijelentést tehetek arra vonatkozólag hogy mindent megteszek, hogy ez az ügykezelési akadály azonnal elhárittassék (Helyeslés balfelől.) és az ügy minél előbb lekerüljön oda, ahová a Földbirtokrendező Bíróság határozata folytán kerülnie kell, nevezetesen a tárgyaló biróhoz. (Dénes István: Végre két esztendő óta egy felelős nyilatkozat! — (Helyes!) Ami a kérdés anyagi oldalát illeti méltóztassanak nekem megengedni, hogy mint felügyeleti hatóság birói eljárásba, különösen folyamatban levő birói eljárásba, ilyenmódon ne avatkozzam bele. Erre nekem, mint felügyeleti hatóságnak semmiféle ingerenciám nincs. Igen kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: Tisztelt Nemzetgyűlés! A minister ur megnyugtató válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Minthogy a képviselő ur interpellációját az igazságügyminister úrhoz és az összkormányhoz is intézte, kérdem, elintézettnek tekinti-e ezzel a képviselő ur az interpellációt? (Kiss Menyhért: Igen!) Akkor felteévi március hó 29-én, szombaton. 135 szem a kérdést: méltóztatnak-e az igazságügyminister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Szólásra következik? Bartos János jegyző: Fábián Béla! (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Fábián Béla: Tisztelt Nemzetgyűlés! A t. képviselő urak bizonyára nem ismerik az ügyet, amelyben interpellálni óhajtok, különben önök is kívánnák ennek az interpellációnak az előterjesztését, már csak azért is, hogy az igazságügyminister urnák módot adjunk arra, hogy az egész ország közvéleménye előtt megnyugtató kijelentést tegyen olyan ügyekről, amelyek az ország közvéleményét teljes mértékbn nyugtalanítják. Az egyik ügy, amelyben az igazságügyminister úrhoz kérdést óhajtok intézni, a kecskeméti törvényszéki elnöknek látogatása Francia Kiss Mihály lakodalmán. A kecskeméti törvényszéken Francia Kiss Mihály ellen többrendbeli gyilkosság miatt csak azért nem folyik eljárás, (Farkas István: Az középbirtokot kap!) mert a kormányzó ur kegyelme, amnesztiája ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: ... ötvenháromrendbeli gyilkosság ügyében ellene a további eljárás lehetőségét megszüntette; ellenben folyik ellene eljárás a kecskeméti kir. törvényszéken zsarolás bűntette címén. Mégis furcsa és különös dolog tehát, hogy az a kir. törvényszéki elnök, akinek törvényszékén ez az ügy letárgyalandó, a vádlott családi ünnepélyén megjelenik. A másik ügy, — egyelőre csak megemlítem az ügyeket — amelyben interpellálni óhajtok és az igazságügyminister ur kijelentéseit kérem, a kaposvári tárgyalás. Nem a kaposvári Ítélet, hanem a tárgyalás, illetőleg azok a nyilatkozatok, amelyeket egyfelől a vádat képviselő, tehát kormányhatóságtól függő és az igazságügyministérium, a vádhatóság nevében tisztét teljesítő kir. ügyész ur a vád székéből, másfelől a tárgyaló tanács vezetője, elnöke birói funkciója gyakorlása közepette tett. A harmadik ügy a Márffy-ügy; az a Márffy-ügy, amely bombamerényletekkel van kapcsolatban amely bomíb am erényletek az egész nemzet közvéleményét esztendők óta tartják izgalomban. Ez a Márffy-ügy sajnos, most — bár állandóan olyan nyilatkozatokat hallottunk felszínre kerülése és kinyomozása alkalmával hogy ezt az ügyet márciusban, vagy legkésőbb április elején tárgyalni fogják, —- a legjobb stádiumban van arra, — ezt teljes felelősségem tudatában mondom, — hogy az összes tanukat vallomásuk visszavonására kényszerítsék és a legjobb utón van ahhoz, hogy ép ugy, mint a Reismann-ügyet, eltussolják. A Reismann-ügyiben is addig voltak tanúvallomások, mig a Kovács-testvérek nem voltak Budapesten, hanem Nyugatmagyarországon harcoltak, mihelyt azonban Kovácsék Budapestre érkeztek, az összes tanuk terhelő vallomásaikat, amelyek szerint teljes mértékben bebizonyosodott, hogy igenis a Kovács-testvérek ölték meg Reismann zongoragyárost, egyszerre visszavonták és nemcsak hogy nem akartak már tudni a Reismann-gyikosság ügyéről, hanem — miután előzőleg felkeresték őket az ujabb vallomástétel előtt — kijelentették, hogy ők a Kovács-testvéreket nem is ismerik. A negyedik ügy, amelyben az igazságügyminiser úrhoz akarok fordulni, a csongrádi
